Szaló Péter

Tisztelt Miniszter úr, Elnök urak, Hölgyeim és Uraim!

Valamennyiünk nevében köszöntöm Önöket az Építészet Világnapja alkalmából.

1998-ban      nyilvánította október 6-át az Építészek Nemzetközi Szövetsége – ÜIA – az Építészet Világnapjává, felhívva a figyelmet az ember környezetét meghatározó módon befolyásoló építészetre, amit azóta október első hétfőjén ünnepelünk. Az Építészet  Világnapja ad alkalmat arra, hogy Min úr elismerje az építészet, a városépítészet és az építésügyi igazgatás terén dolgozó kíválóságainkat.

A dolgok magjában az építészet áll, azaz az architektúra az európai nyelvek többségében. Persze az architektúra szót ma már sokféleképp használjuk felépítés, szerkezet, rendszer, szinte az informatika kisajátítani látszik.

De mit is jelentett eredetileg, a régiek nyelvén?

Két görög szóból ered, egyrészt az arch ív, boltív, másrészt a tectonic szerkezet szóból, ami az építészet kettős szellemi és anyagi természetére világít rá.

Az arch közös gyöke az arche szintén görög szónak, aminek elsődleges jelentése a ’kezdet’ ‘eredet’ vagy ‘első ok”. Később, ’hatalom”, ‘szuverenitás’, ‘dominancia’ jelentésekre terjedt ki. Ez a lista a ’végső alapul szolgáló lényeg’-ig és a ‘végső bizonyíthatatlan alapelv”-ig terjedt. Az archaikus periódus nyelvén az arche (archai) a forrást jelenti, a létező dolgok eredetét vagy gyökerét jelenti.

(Az ókori görög filozófiában Arisztotelész vezette be az arche fogalmát, miszerint ez a dolgok az eleme, vagy elve, amely bár bizonyíthatatlan és immateriális önmagában mégis feltétele a dolog létezésének. Az Arche adja a kiindulópont biztonságát, és azok az alapok, melyeket az istenek hoztak létre – elpusztíthatatlanok.)

A legenda szerint létezett egy Őskönyv, egy ‘Arche’, amely minden tudás forrása volt, s amelyért évezredek óta folyik a harc. Aki megszerezte, istentelen hatalmaknak parancsolhatott, éppen ezért az olvasásától óva intenek a bölcsek. Még a beavatottak is csak félve veszik kézbe, ereje ugyanis könnyedén megháboríthatja az őt forgatók elméjét. A könyv rajzai a legendák szerint az építészeti tudásra is kiterjedtek.

Az építészet életünk egyik alapja, melyben benne vannak a szellemi alapok, az arché és a szerkezet, a tektonika az anyagi minősége. Az építészet egyszerre nyújt oltalmat, menedéket, biztonságot életünk hétköznapi keretében, és egyszerre nyújt szellemi élményt. Egyszerre használja egy adott kor technikai eszköztárát, egyszerre használja ezerféle, a kort jellemző anyagait, és egyszerre fejezi ki egy kor szellemiségét, világfelfogását.  Így az alkotó építész egyszerre az egyéni és közösségi önkifejezés eszközeként hozza létre az építészeti remekműveket és épített környezetünk egészét.

Kérdés, hogy beszélhetünk-e egységes építészetről? Hisz korunkat nem jellemzi egységes építészeti korstílus, mintha a pluralizmus vette volna át az építészeti stílusok helyét. A korszakváltásokat a mindenkori szellemi irányzatok, az esztétikai-művészi szemlélet mellett – a technikai-technológiai újítások alkalmazása jellemzi. Ma, amikor a technikai- technológiai fejlettség hihetetlen változatosságot kínál, az építészetet szinte csak az alkotók szubjektív intuíciói által befolyásolt, sokszínű irányzatok egymás melletti léte jellemzi.

És ez a modern. A modernségen a mindenkori társadalmi-, technikai- és technológiai igényekkel és adottságokkal összhangban levő törekvéseket értünk. A modernségnek ez az értelmezése nyújt kulcsot számtalan olyan alkotó értékeléséhez, akik életművükben stílusváltásokat felmutatnak.

Tisztelt meghívottak, kedves vendégek!

Az építészet kettős természetére világít rá a mai ünnep, és ez a kettősség különböző arányban jelenik meg a három díjban is, amit a mai napom adományoz Miniszter úr.

Díjat adományoz a szellemi alkotóknak, a tervező építészeknek, díjat a városok és falvak formálóinak, a településtervezőknek, és díjat azoknak, akik tisztviselőként szolgálják a szellemi alkotások megvalósítását, akik közvetítik a közösség akaratát.

Pro Architectura díjat kapnak azok, akik kiemelkedő építészeti alkotást hoztak létre, akik magas színvonalon tették rá kézjegyüket környezetükre, akik mai nyelven tudták alkalmazták a szellemi és anyagi világ végtelen tárházát.

És Palóczi Antal díjat kapnak azon alkotók, akik az építészet terét, környezetét a várost formálják. Ők azok, akik látják a várost is, mint szellemi entitást, és látják fizikai szükségleteit, fejlődését és lüktetését. Akik tudják, hogy a város akkor működik, ha van gazdasága, fejlett infrastruktúrája, intézményrendszere, és mindez szerves egészet alkot.

És Lechner Lajos díjat kapnak azok, akik a rendezési terveket olvassák és érvényt szereznek nekik. Akik lefordítják az építtetőnek, hogy amit akar, az az épített környezet része lesz. Hogy amit építeni akar, az egybe kell, hogy essen a közösség akaratával, legyen szó az épület magasságáról, vagy éppen biztonságáról.

Tisztelt Meghívott Vendégek!

Mindhárom alkotóközösség közreműködik az épített környezet alakításában. Jóllehet más, más arányban képviselik az élet anyagi illetve szellemi dimenzióját, valamennyien épített környezetünk egységén munkálkodnak.

Ezekkel a szavakkal kívánok további sok sikert és elismerést további munkájukhoz és leljék velünk együtt örömüket az általuk formált világban.