Dr.Szaló Péter H.Államtitkár Úr megnyitója:

elhangzott a BM Területrendezési és Építésügyi H. Államtitkárság 2012.évi  Építészeti Világnap Ünnepségén

 

Tisztelt Államtitkár Úr, Elnök Urak, Hölgyeim és Uraim!

Dr. Pintér Sándor miniszter úr nevében köszöntöm önöket az Építészet Világnapja alkalmából.

1998-ban nyilvánította október 6-át az Építészek Nemzetközi Szövetsége – ÜIA – az Építészet Világnapjává, felhívva a figyelmet az ember környezetét meghatározó módon befolyásoló építészetre, amit azóta október első hétfőjén ünnepelünk.

Shakespeare drámájában az idős Lear király elhatározta, hogy felosztja országát lányai között. A két idősebb lánya, Gonerill és Regan elérték, hogy köztük osztja fel birodalmát. Álnoksággal és hízelgéssel, Lear pedig nem fogta fel, hogy Cordélia mondatában: „úgy szeretlek édesapám, mint a sót” végtelen szeretet rejlik.

A só az élet nélkülözhetetlen anyaga, de nem pusztán anyag, jóval több, hiszen nélküle élvezhetetlenné vállnak az ételek. De még ezen is túltesz e vallomás, hiszen a só ott van az élet legnagyszerűbb pillanataiban: az öröm és a bánat könnycseppjeiben is.

Nem így vagyunk mi is az építészettel? Úgy járunk-kelünk városainkban, házainkban, utcáinkon, tereinken, hogy magát az építészetet észre sem vesszük. Életterünk mintha a földhöz kötne, a járókelők és a kirakatokon túl alig látjuk a házakat, a homlokzatokat.

Ahogy a hétköznapi lakáshasználónak a lakás lebomlik ajtóvá, burkolattá, mosdóvá, bútorokká. Látjuk-e a lakást, mint egészet, mint terek sorozatát?

Lear király akkor döbbent rá a sóról szóló mondat értelmére, amikor hiú és gonosz lányai közt nélkülöznie kellett az igazi szeretetet.

Az építészet életünk ugyanolyan esszenciája, mint a só. De, hogy ne hiánya döbbentsen rá értékeire, van egy nap, amikor az építészet felé akarjuk fordítani a világ figyelmét. Hogy lássuk, az építészet terméke a hajlék, a munkahely, az egyén és a közösség kibontakozási kerete.

Egyszerre fizikai valóság, ami az építéssel jön létre és egyszerre szellemi valóság, messze túl fizikai valóságán. Hiszen az építészet az alkotás révén születik, az építész imaginációja hozza létre, ezt önti rajzba, ehhez alakítja a szerkezetet, arányokat; méricskél, rendszert alkot vagy épp szabad játékot választ, illeszti az anyagokat és felületeket.

Mi munkál az alkotóban? Még nem tudja megfejteni senki. Talán Fülep Lajos értette meg legjobban az építészet lényegét. Fülep Lajos így ír erről:

„A művészetek között az építészet törvényszerű rendjét, kötött formáit és vonalait tudja legnehezebben a maga egyénisége kifejezéseként megzendíteni az alkotó: az egyénin innen és túl a nemzetek legelvontabb szellemi diszpozíciója szólal meg benne egyfelől, másfelől sokkal fokozottabb mértékben függ általános jellegű anyagi föltételek és gyakorlati célok kielégítésétől, mint a többi művészet. Mint ahogy benne az egyéni formán túl általános fizikai törvények szabályozó ereje, úgy az egyéni tartalom mögött a nemzet egészének irányító lelki ereje válik láthatóvá.”

Szellemi, ami minden művészetnél jobban függ az anyagi valóságtól. De éppen ettől emberi, hiszen az épp az ember sajátja, hogy egyszerre él az anyagi világban és egyszerre szellemi lény.

Tisztelt Meghívott Vendégek!

Az építészet ezen kettős természetére világít rá a mai ünnep, különösen azzal, hogy három díjat adományoz miniszter úr.

Díjat a szellemi alkotóknak, a tervező építészeknek, díjat a városok és falvak formálóinak, a településtervezőknek és díjat azoknak, akik tisztviselőként szolgálják a szellemi alkotások megvalósítását, akik közvetítik a közösség akaratát.

Pro Architectura díjat kapnak azok, akik kiemelkedő építészeti alkotást hoztak létre, akik magas színvonalon tették rá kézjegyüket környezetükre, akik mai nyelven tudták megfogalmazni „egyéni és nemzeti diszpozíciójukat” Fülep szavaival élve.

Palóczi Antal díjat kap két alkotó, akik az építészet terét, környezetét, a várost formálják. Ők azok, akik látják a várost is, ami az épületnél is elvontabb absztrakt tér, de látják fejlődését mozgását, lüktetését. Akik tudják, hogy az agóra és a piac akkor működik, ha a városnak van gazdasága, infrastruktúrája, intézményrendszere és mindez szerves egészet alkot. Tudták – javítom ki magam – hisz egyik kedves tanárom sajnos már nem lehet velünk.

Lechner Lajos díjat kapnak azok, akik a rendezési terveket olvassák és érvényt szereznek nekik. Akik lefordítják az építtetőnek, hogy amit akar, az az épített környezet része lesz. Hogy amit építeni akar, az egybe kell essen a közösség akaratával, legyen szó az épület magasságáról vagy éppen biztonságáról.

Tisztelt Meghívott Vendégek!

Mindhárom alkotóközösség közreműködik az épített környezet alakításában. Más-más arányban képviselik az élet anyagi illetve szellemi dimenzióját. Nem látjuk őket, pedig kellenek, mint a só az élet teljességéhez. Legyen ez a nap az építészet felismerés valóságos értékei felismerésének pillanata!

dr. Szaló Péter

területrendezési, építésügyi és örökségvédelmi helyettes államtitkár