Az 1958-ban alapított Építőipari és Díszítőművészeti Szakképző Iskola az 50 éves fennállását ünnepelve 2008. szeptemberében felvette az Ybl Miklós Építőipari Szakképző Iskola nevet. Ezen ünnepség alkalmából az iskola aulájában egy Ybl szobrot állítottak fel. Deli Albert úr, az iskola igazgatója felkérte az Ybl Egyesület elnökét a szobor leleplezésére. Szoboravatáskor Szmodits Júlia az alábbi köszöntő beszédet mondta el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves diákok!

Mindenekelőtt nagyon szépen köszönöm Mindazoknak, akik az iskola névfelvételénél Ybl Miklós nevét választották. Mi a volt „Yblisek” az Alma Mater-ünket mai napig „Ybl”-nek hívjuk, bár az már 2000 óta egyetemi karaként működik. Önök között is biztos számosan vannak, akik emlékeznek az egykori Ybl Miklós Építőipari Technikumra, amely az ország egyik legjobb, legerősebb iskolája volt, az ott végzettek olyan mesteri tudást kaptak, amellyel jeleskedtek az építés, az építészet bármely ágában, mai napig megtalálhatók, az építőipar derékhadában. Az évek során számtalan formációban és koncepcióval működött az intézmény ugyanazon a helyen.

Most, hogy Ybl Miklós neve újra egy középfokú oktatási intézményt fémjelez, úgy érzem helyére kerültek a dolgok.
Már csak azért is, mert Ybl neve méltó egy mesteriskolához.
Ybl idejében messze nem vált el a tervezés és a kivitelezés ilyen – néha arisztokratikus módon – ahogy ma tapasztaljuk. Sőt az írott történelmünk tudása alapján 6000 évig, aki „kitalálta” – az meg is „csinálta”….
Az u.n. beruházást, akkortájt mecenatúrának hívták és egyházi-világi hatalmasságok, fáraók, királyok, császárok, szultánok és főurak adtak megbízást építkezésekre, ahol a „tervezők” tevékenyen közreműködtek. Ybl Miklós maga is kiváló kőfaragó volt – de ácsmesternek is igen megfelelt. Köztudott, hogy élete végén szívesebben munkálkodott az építkezéseken, mint az irodájában.

Egyesületünk, mint Ybl szellemiségének őrzője-ápolója-terjesztője, erre való tekintettel adja ki évente Ybl születésnapja alkalmából rendezett ünnepségünkön az u.n. Mívesmester Okleveleket, egyaránt ünnepelve és kitűntetve a mívesmester kőműves vagy kőfaragó mestert, ácsmestert vagy az Ybl díjas építészmestert.

Ybl személyiségének, munkásságának értékelésére méltatlan vagyok.
Köszöntésére felolvasnék pár gondolatot AZ ÉPÍTÉSIPAR 1882. december 10-én, Ybl Miklós 50. építészeti évfordulójára kiadott Ünnepi számából, ezen folyóirat teljes másolatát – szerény ajándékként – át is adom az iskolának szeretettel. A sok köszöntőből csak szemezgetve:

„…az ő ambitiója, mint valódi nagy művészeké, nem is egyéni hirének, dicsőségének növelése volt, hanem igen is megkedveltetni az építészetet a nemzettel nemcsak, mint szükségletet, hanem megkedveltetni, mint szellemi újjáéledésének sokszor áldozatokba kerülő elengedhetetlen föltételét!

Kőfaragóink, műlakatosaink, műasztalosaink egyenkínt élednek fel az ismeretlenség homályából, de aki járatlanságukban tanítja, a kezdet óriási nehézségein átsegíti és valódi műipari tevékenységre oktatja őket: az Ybl!

A modern szerkezeteket, a hengerelt, öntöttvas általásnossá vált alkalmazását ismét Ybl honosítja meg!
MESTER! A kit annak ismer széles ez ország…fogadd ím üdvözletünket! …
Nem üres tömjénezés, amivel járulunk Hozzád, kicsinyes hizelgés nem méltó nevedhez:kebelünk mélyéből fakadó tiszeletünk s férfias elismerésünk szavai illetnek Téged, a i Életedet az építőművészetnek szentelted, becsületes munka árán jutottál fel oda, a hol ma mindannyian szeretve tisztelünk…
Neved nem múlik el Életed múltával, Tetteid emléke fönmarad Műveidben…fóthi templom, Unger féle bérház, gr. Festetich-, gr. Degenfeld-, gr. Károlyi Alajos-, gr. Pálfy- és gróf Széchenyi Béla-féle palota, az ideiglenes országház, a Bókai-, Geist, Gancz-,Roth-, és Balassa – féle bérházak, a budai takarékpénztár épület, a pesti hazai első takarékpénztár egyetemúcai és cálvintéri impozáns palotái, az összes margitszigeti építkezések, a ferencvárosi templom, a vámház, a budai várketrti építkezések, az új operaház, a lipótvárosi bazilika!…s ezek mellett számtalan vidéki kastély, közöttük a pompás kigyósi gr. Wenckheim-féle nagyúri lakóház, legújabban a parádi kastély stb. stb.
Valóban ezen óriási munkássághoz hozzávesszük Y B L N E K a fővárosi képviselőtestületben, a fővárosi közmunkák tanácsában, a minisztériumokban és a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben kifejtett hasznos és nagyhorderejű tevékenységét: önkéntelenül ajkainkra siet a kérés, vajha a Mindenható ezen óriási tehetséggel és épp oly nagy szorgalommal sokáig áldaná meg az országot!

Megáldta!

S végül szívem-lelkemnek oly kedves vélemény:

műegyetemi , bécsi akadémiai tanulmányai után,… hogy nem jutott biztos álláshoz, a legvégzetesebb szerencséjévé vált mind őneki, mind az egész országnak. Jól jegyzi meg meghitt barátja, hogy „”Yblt szerették az istenek: nem kapott hivatalt, kénytelen volt szembeszállni és megküzdeni a gyakorlati élet nehézségeivel, s ennek köszöni, hogy Ybl lett belőle, ennek köszönheti a haza, hogy Yblje van””!”

Kedves diákok, nektek készültem külön valamivel.
Az idézet egy útlevél szövegének személyleírásából származik, s a 2008-as év Ybl díjazott Lukács István, az Ybl Születésnapi rendezvényünk köszöntőjében hallottam.
Ybl útlevelét kiadta az Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége Magyar Királyi Helytartó Tanácsa 1845-ben,Budán Így szól az idézet:
Termete: magas, állapota: nőtlen, arca: gömbölűs, vallása: katolikus, haja: barna, orra: ildomos, életkora: 31 év, életmódja: építész”
Azt kívánom nektek teljes szívemből, hogy e jeles intézményben tanultak ne csak munkátok, szakmátok legyen, hanem életmódotok is, olyan szinten és olyan lelkesedéssel műveljétek, ahogy Ybl Miklós egykoron.

Az intézmény összes oktatójának, dolgozójának is – ezúttal is megköszönve a megtisztelő meghívásukat – teljes szívből kívánom, hogy az Ybl szellemiségét követő szakmai tudásuk és jó szándékukhoz erkölcsi és anyagi támogatást is megkaphassák.

Budapest, 2008. szeptember 5.

Szmodits Júlia