Hauszmann Alajos
(1847, Buda – 1926, Velence [Magyarország])

Építészeti tanulmányait Budán kezdte, majd 1866-tól a berlini Bauakademie hallgatója lett, ahol többek közt Lechner Ödön évfolyamtársa volt. Hazatérve Szkalnitzky Antallal működött együtt. 1872-től a budai Műegyetem tanára, később dékánja és rektora is. Hauszmann korának egyik legnépszerűbb építésze, számos magán- és középület tervezője volt. Stílusát tekintve előbb az itáliai eredetű reneszánsz formák mestere, majd az 1890-es évektől egyre több barokkos, később szecessziós forma is megjelenik stíluskészletében. Az 1870-es évek elejétől induló működése nem csupán a fővárosra korlátozódott. Legfontosabb épületei a csalai Kégl-kastély, a budapesti Szent István-kórház, a firenzei mintára épült Teréz körúti Batthyány-palota, a Királyi Kúria (ma Néprajzi Múzeum), a New York-palota, a fiumei Kormányzói palota, valamint a Műegyetem központi épülete és könyvtára. Főműve a budai Királyi Palota, melynek tervezését Ybl Miklós személyes ajánlása nyomán, előbbi 1891-es halálát követően ő vette át.