PROF. DR. JÁNOS BRENNER
címzetes egyetemi tanár
(honorar-Universitätsprofessor
an der TU Budapest)
DIPL.-ING. BAUDIREKTOR
STADTPLANER AKB, ÉTE

KÖSZÖNTŐ AZ YBL-EGYESÜLET 2010. FEB. 13-I, XII. YBL BÁLJA ALKALMÁBÓL

Tisztelt Hölgyek és Urak,
kedves Kollégák,

eleget téve Szmodits Júlia elnök asszony megtisztelő felkérésének, szeretném Önöket legalább néhány szóval levélben a 2010. évi Ybl-bál alkalmából köszönteni, miután sajnos nincs módomban az eseményen részt venni.

Valószínűleg joggal kérdezik, hogy milyen alapon üdvözli Önöket ez az egyébként kevéssé ismert valaki. Noha magyarországi szakmai körökben nevem – mind Brenner János nevű számos felmenőm, mind immár saját tevékenységem jóvoltából is – nem egészen ismeretlen, a megtisztelő felkérést mégis nem apai, hanem anyai rokonságomnak köszönhetem. Édesanyám, Brenner Jánosné Becker Zsuzsa okl. építészmérnök elsőfokú unokatestvére a bál fővédnökeinek, a – sajnos súlyos betegséggel küzdő – Ybl Magdolnának és Nicholas Miklós Ybl-nek, akiket családi alapon egyébként – ha elnézik nekem ezt az apró intimitást – per „Magdi” és „Micu” ismerek. Gyermekkoromban gyakran jártam kettejük édesanyja, Piri néni és második férje, Szilágyi Laci bácsi budai lakásán, már gyerekként is érzékelvén az ott uralkodó atmoszférát, az időközben csaknem teljesen letűnt, a polgári és a „táblabíró” Magyarország elemeiből összeállt egészen sajátos, vonzó keveréket.

Ybl Miklós érdemeit különösen Önöknek nem kell külön méltatnom – miután őhozzá hasonlóan a magyarországi németek soraiból származom, valamint Németországban élek, csupán ezt a körülményt szeretném néhány mondattal kommentálni. Mindenki ismeri a „sváb” kifejezést, a többnyire vidéki hátterű, mezőgazdasági foglalkozású magyarországi németek köznyelvi gyűjtőfogalmát. Nincs hasonló fogalom, amely a magyarországi városi, polgári németeket jelölné összességében. Számos ilyen, magyarországi német származású, németül és magyarul beszelő, magyar hazájával érzelmileg és szellemileg teljes mértékben azonosuló polgárt ismerünk. Közéjük tartoznak olyan építészek, mint Ybl Miklós, Pollack Mihály, Alpár (Schöckl) Ignác, Hauszmann Alajos, Giergl Kálmán és egész sor kollégájuk, vagy olyan mérnökök, mint Reitter Ferenc, akik jelentős mértékben hozzájárultak az ország felemelkedéséhez, műszaki kultúrájának megteremtéséhez. Örülök annak, hogy ezt, a magyar anyagi és szellemi kultúra szempontjából igen lényeges és termékeny szimbiózist ma már mind a tudomány, mind a közvélemény elfogulatlanul értékeli – a német származás immár nem képezi indulatok vagy politikai megkülönböztetés tárgyát. Ismét érvényes az, amit egy 19. század eleji, ismeretlen magyarországi német költő írt anyanyelvén: „Ein gutes Vaterland uns nährt” („jó haza éltet minket”). Érdemes lenne ezeket az összefüggéseket tudományosan alaposabban felkutatni és a közelgő Ybl-bicentenárium kapcsán is bemutatni, átmenteni a jövő számára. Remélem, hogy lesz alkalmam részt venni a bicentenárium előkészítésében – szerény lehetőségeim keretein belül már most felajánlom közreműködésemet. Valamennyi kedves kollégának ma estére pedig jó szórakozást kívánok!