Forrás: Kemény Mária, Farbaky Péter (szerk.): Ybl Miklós építész 1814-1891. A Hild-Ybl Alapítvány kiállítása a Budapesti Történeti Múzeumban 1991 december – 1992 március. (A kiállítás anyagát válogatta és a kiállítást tervezte: Gerle János.) Felelős kiadó: Hild-Ybl Alapítvány, 1991.
Az 1840-es évek közepén szembesült Pest városa azzal a gonddal, hogy az addig a város fő temetkezési helyeinek számító Váci úti (Terézvárosi), Ferencvárosi és Józsefvárosi temetők helyhiánnyal küszködnek. Az 1850-es évektől azonban mind többen vásároltak családi sírhelyet a Kerepesi temetőben. A városvezetés téglafalat emelt a terület köré, s a fal mentén elkészültek a pesti polgárság első, ma is látható sírboltjai. A temetőt felparcellázták, területét beültették fákkal, s határozat született arról is, hogy kiszolgáló épületeket (őrház, csontfülke, kápolna, halotti kamrák) létesítsenek.
A temető területe ekkoriban jóval meghaladta mai méretét: hozzávetőlegesen 230 holdat tett ki. 1860-as évektől a város vezető tisztségviselőinek, a tudományos és a művészvilág nagyjainak, a gazdasági élet prominenseinek döntő többsége a Kerepesi úti temetőben lelt végső nyughelyre. Elsőként 1855-ben Vörösmarty Mihályt temették ide. Megjelentek az első művészi igényű síremlékek, Izsó Miklós, Huszár Adolf, Engel József, majd Donáth Gyula, zala György s a többi neves szobrászművész alkotásaival. Később már mauzóleumok is, mint Ybl alkotása, a Ganz mauzóleum.