Rózsaszín Zsolnay használati tárgyak
Az elmúlt év végén nyílt meg Winkler Barnabás építész „Kezdetben volt a rózsaszín…” című Zsolnay rózsaszín fajansz-porcelán használati tárgy gyűjteményének állandó kiállítása Pécsett, a Zsolnay Kulturális Negyedben.
A Zsolnay terrakotta- és kőedénygyár alapítását a kutatók 1852-re teszik. Az 1864-ig tartó időszakban, mely Zsolnay Ignác nevéhez fűződik, jellemzően közönséges fazekasárut, vékony falú mázas vízvezetékcsöveket és épületdíszítésre szolgáló terrakottát gyártottak. Ebből az időből származó használati tárgyakból nem találunk bizonyítottan fennmaradt példákat.
A feljegyzések szerint jelzés nélküli, barnás, narancssárga színű edények és fehér tányérok készültek az alapító Ignác idejében. Elképzelhető azonban, hogy néhány igazoltan Pécsről származó, alapanyagában durvább, nagyobb agyagtartalmú edény, sötétrózsaszín mázzal ezekből az évekből származhat. Utal erre az a tény is, hogy alakjuk hasonló az 1880 után készült edényekéhez, de vastagabbak, egységesen sötétebb a színük, mint a később készült rokonaiknak, formájuk vaskosabb és a népi fazekas edényekhez jobban kötődik, de talpukon csak egy-egy 8-10 mm nagyságú szám található. Valamennyi feljegyzés szerint Zsolnay Vilmos idejében a tárgyakat, a gyártás idejét pontosan rögzítő jelekkel látták el. Ezek között az ismert jelek között ilyen benyomott számok nem lehetőek fel. Tovább kell kutatni, hisz elképzelhető, más összetételű rózsaszín máz korábbi használata is, amit az 1880-as rózsaszín mázkísérletek továbbfejlesztettek, vagy teljesen más vegyi összetétel eredményeként használtak. Az 1880-as évekből nagyszámban fennmaradt rózsaszín mázminta elemek bizonyítják, hogy ezek a Zsolnay Vilmos által vezetett kísérletek az árnyalatok széles skáláját eredményezték, melyeket mind a használati tárgyaknál, mind a dísztárgyaknál folyamatosan szívesen alkalmaztak.
Zsolnay Vilmos először, mint csendestárs segített bátyjának majd 1865-től, egy év termelési szünet után már mint tulajdonos kezdte újraépíteni az alig élő manufaktúrát. Kezdetben folytatta Ignác termékeinek gyártását, hisz a lakosság jelentős része a drága külföldi porcelán tárgyakat nem tudta megvásárolni, így érdemes volt a dísztárgyak mellett az egyszerű, olcsó használati tárgyak nagyarányú gyártását is fejleszteni. Mattyasovszky-Zsolnay Margit visszaemlékezései szerint „az 1880-as évek pink-kísérleteinek” hozományaként olyan komoly igény jelentkezett a rózsaszín használati tárgyak iránt, mely egészen a századfordulóig biztosította ezek gyártását. Az évek alatt gyárrá fejlődő manufaktúrában megkezdődött a népi fazekasáruk ipari keretek közötti gyártása, bár ezekben az években a kézi munka jelenléte – legalább kiegészítő műveletként – elengedhetetlenek bizonyult. A rózsaszín kedvelt volt a konyhák, fürdőszobák, ebédlők és dolgozószobák világában egyaránt. Színük megfelelő alapot biztosított az egyszerűbb tárgyak arannyal és festéssel való díszítéséhez, evvel létrehozva a használati tárgyak igényesebb megjelenésű, de megfizethető változatát is. Ebben az időben a tehetősebb polgárok és külföldi vevők a Zsolnay termékek közül a dísztárgyakat kedvelték, de a sokirányú lakossági igényeket Zsolnay Vilmos megpróbálta a legváltozatosabb gyártmányaikkal kielégíteni. Ez a kor, melyben ez az üzletpolitika ritka volt, egyben elindította a hazai kerámiaiparban a tudatos design tervezés kialakulását. A manufaktúra egy időben látta el széles termékskálájával a vidéki lakosságot, a városok egyszerűbb polgárainak igényeit és külföldi, valamint tehetősebb hazai vásárlók dísztárgy keresletét. Folyamatos kísérletezéssel, az új dísztárgyak kialakításaihoz neves művészek bevonásával, új alapanyagok kedvező lelőhelyének felkutatásával és technikai fejlesztéssel sikerült – a világ jelentős kiállításain is megjelenve – rövid idő alatt a pécsi manufaktúrának világhírt és a gyár továbbfejlesztéshez anyagi lehetőséget teremteni.
A nagyhírű Zsolnay gyár területét az Európa Kulturális Fővárosa 2010 cím elnyerése után kettéosztották. Az értékes műemléki épületegyüttest tartalmazó feléből egy sikeres tervpályázat nyertesei a várossal közösen megálmodták a Zsolnay Kulturális Negyedet, másik felében pedig – reméljük minél előbb – újra, régi híréhez méltóan fog termékeivel tündökölni a technológiai megújulás alatt álló ősi manufaktúra. A terület kultúrának szentelt oldalán az elsők között kapott helyet (az egykori Sikorski-villában) A Zsolnay aranykora – Gyugyi-gyűjtemény című összeállítás. Az Amerikában élő magyar mérnök, Gyugyi László egyedülálló gyűjteménye egészíti ki a belvárosban elhelyezkedő világhírű Zsolnay Múzeum kincseit. Amikor a megnyitó után pár nappal elzarándokoltam Pécsre, hogy megcsodáljam a város új büszkeségét, felébredt bennem a gyanú, a város – anélkül, hogy tudná – most alakítja ki a negyven év alatt összeszedett rózsaszín használati tárgy gyűjteményem méltó végleges helyét. Ezzel a jóérzéssel tértem haza, és csak reméltem, hogy rajtam kívül ez másnak is eszébe fog jutni. Pár héttel pécsi kirándulásomat követően meg is keresett a manufaktúra vezetőnője – és ettől kezdve egyre biztosabban éreztem, a rózsaszín gyűjtemény útja megmásíthatatlan.
A sok munka, segítség, összefogás, jóakarat és a gyár múltja iránti városi elkötelezettség eredményesen beérett: 2012. december 21-én a Zsolnay Kulturális Negyedben megnyílt a rózsaszín használati tárgyak állandó kiállítása. A XIX. század utolsó évtizedeiben Pécsett, a Zsolnay-manufaktúrában készült zsíros- és lekvárosbödönök, a boros-, sörös- és vizeskancsók, lavórok, tintatartók, kuglófsütők, vázák, sótartók és nagyszámú társaik hazatértek. Ezek a tárgyak használóik örömére több mint száz évig becsülettel szolgáltak. Legtöbbjük Magyarországon, sokuk Ausztriában, Erdélyben, de hazahozhattam egy érdekes bögrét Belgiumból is. Nemrég a gyűjtemény Kanadából gazdagodott, Mattyasovszky Zsolnay Tibor, Zsolnay Vilmos dédunokája egy kis konyhai edényt hozott nekünk. A hordócska tartalmát fedőjére telepedett és onnan komolyan figyelő rózsaszín egérke vigyázza. A kiállítás alatt is gyarapodó, már ezerkétszáz darabot is meghaladó rózsaszín fajansz-porcelán csapat büszkén hirdetheti: az ő több évtizedes szolgálatuk is hozzájárult a manufaktúra jogos elismertségéhez.
A rózsaszínek most hazatérnek. Az első egyszerű építésű égetőkemence, melyekben a manufaktúrát alapító Zsolnay Ignác, valamint elszegényedett falusi fazekasokból toborzott munkásai a kezdeti tárgyakat kiégették, a kiállítás helyétől alig több mint harminc méterre helyezkedett el. A Felsővámház utcai óriási rózsaszínraktár pedig kőhajításnyira van a hazatérők új otthonától. Az a rózsaszínraktár, melyről az unoka, Mattyasovszky Zsolnay Margit a következő sorokkal emlékezett meg édesanyjával, Mattyasovszkyné Zsolnay Terézzel közösen írt könyvében:
„Megépült a Felsővámház utca mentén húzódó emeletes raktárépület. Az emeletet végestelen végig a rózsaszínedény-raktár foglalta el: háromszázharminc különböző forma, nyolcszáznegyven nagyságban, illetve kivitelben. Volt itt minden a játék edénykéktől a konyhaedényen át a harmincliteres zsírosbödönig, a mosdó- és étkészlettől a fényarannyal díszített vázákig és hamutartókig. Amikor a déli hosszú ablaksoron besütött a nap, még a levegő is rózsaszínűnek látszott. Ez a tökéletesen kidolgozott, egyenletes rózsaszín máz volt az 1880-as évek elején megkezdett pink-kísérletek eredménye, és hosszú éveken át ezzel mázoltak mindenféle használati edényt. A szép szín annyira megnyerte a közönség tetszését, gyártása pedig olyan méreteket öltött, hogy szükségessé vált egy ilyen óriási raktár építése.”
A rózsaszínek hazatértek, hogy mostantól ezen a méltó helyen – egyszerű, de nemes formáikkal, diszkrét színükkel és magas, használatban eltöltött korukkal – számtalan társuk nevében hirdethessék a kezdetek fontosságát és szépségét.
A helyreállított Zsolnay Mauzóleum, a család- és gyártörténeti kiállítás, az „aranykor” csodálatos dísztárgyai, az eozin-látványmanufaktúra, a Rózsaszín gyűjtemény és az egész egyedülálló műemléki együttes hozzáértéssel megújuló épületei teljes körűen és hitelesen tárják az idelátogatók elé a 160 éve alapított Zsolnay-manufaktúra elévülhetetlen értékeit. A világ nagy múzeumainak állandó kiállításaiban – Metropolitan Museum of Art (New York), Art Institut of Chicago, Musée d’Orsay (Párizs), British Museum (London) – a magyar tárgykultúra és iparművészet XIX. századvégi történetét a Zsolnay gyár egyedülálló tárgyai képviselik. A múlt év végén megnyitott Zsolnay Kulturális Negyed bemutatja a feledhetetlen Zsolnay családot, az általuk létrehozott, évtizedek alatt világhírűvé fejlődött Zsolnay-manufaktúra történetét, korabeli dokumentumok és a gyár termékeinek szinte teljes körű bemutatásán keresztül. Pécs városa a manufaktúra területén fennmaradt műemlék épületekben – hozzáértő és kitartó munkával – nem csak Magyarországon, hanem a világban is kimagasló ipartörténeti zarándokhelyet teremtett.
Winkler Barnabás építész
