SZÍVBŐL GRATULÁLUNK AZ IDEI YBL DÍJASOKNAK
Főhajtás a Mester előtt
a Mester szobrához, az előkert kialakítása miatt, nem lehet odavinni koszorút, virágot, ezért csak „oda hajítani” tudtuk
Köszöntő
Ünnepeltek
Demeter Nóra DLA (2017) Prof. Dr. Kertész András DLA (2017)
üres székek, akik nem jöttek el
Ruttkay M. Gyula (1998) Gyüre Zsolt (1998) Koller József (1998)
Radványi György (1998) Callmeyer László (2018)
Gall Anthony John (2018) Szabó Levente DLA (2018)
Koccintás és Torta
Ünneplés
Gódor Csaba vezérigazgató úr köszöntője
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplő Közösség!
Ybl Miklós egyetlen fennmaradt mondásával – „Amíg megmagyarázom, addig megcsinálom” – melyet Ney Béla Vasárnapi Újságban közölt cikke őrzött meg nekünk 1879-ből, szeretnék rögtön rávilágítani arra, milyen is volt ő.
Ha megkérnénk az utca emberét, hogy nevezze meg az első építészt, aki az eszébe jut, nagy valószínűséggel Ybl Miklós vezetné a listát. Jó eséllyel ő az, akit műveltségtől és életkortól függetlenül a legtöbben ismernek. Nyilván nem véletlen, hogy ez így alakult. Történések milliónyi építőkockájának kellett egymáshoz kapcsolódnia Ybl életében és halála után ahhoz, hogy számtalan nagyszerű épülete mellett ismertségének és elismertségének tornya is felépüljön. Bármely szakmáról legyen is szó, mindig akadnak olyanok, akik mesterei a munkájuknak és olyanok is, akik a tettek helyett csupán a szavaknak. Percekre, órákra az utóbbiak is szerezhetnek ismertséget maguknak.
Nos, Ybl Miklós nem ilyen. Ő az a fajta ember volt, amilyenné mindannyian válni szeretnénk. Tehetsége mellett megőrizte szerénységét, munkabírása példaértékű volt, ahogyan embertársaihoz való hozzáállása is. Kevés szóval, de hatalmas szorgalommal és kitartással végezte a dolgát, nem csak tervet készíteni tudott, megvalósítani is: gyakran vezényelte végig az építkezés teljes folyamatát. A tettek embere volt, tettei téglákból és kövekből álló névjegyek, melyeket az egész országban elhelyezett. 204 éve született, halála óta is eltelt 127 év, ezt a hírnevet már lehet maradandónak nevezni. A fent említett milliónyi építőkocka között a habarcs a cselekvő ember volt.
Épületei és jelleme, ismertségével kiegészülve tették alkalmassá őt, hogy személye és életműve hazai építészetünk egyik jelképe legyen. Ő példakép. Ezért van keresnivalónk minden évben ennél a szobornál, nem csak a kerek, de a 204-hez hasonló évfordulók esetében is.
Ybl Miklós nem csak építész volt, hanem közösségi ember is, akinek nagyon fontos volt, hogy saját lehetőségeit kihasználva jobbá tegye az országot. Nem azzal, hogy felszólal és buzdít, hanem azzal, hogy cselekszik. Éppen ezért nem csak az építészek számára fontos az ő személye és üzenete. Óriási építész életművet hagyott hátra, nagy szakértelemmel dolgozott, kész munkái gyakran még azok terveinél is jobbak voltak. Napjainkban ez az üzenet: a tetteid tesznek időtállóvá, – mindennél aktuálisabb. Nem a szó számít, hanem az elvégzett munka és annak nyoma.
Tagadhatatlan persze, hogy éppen olyan korban teltek aktív évei, mikor az országnak ereje és lehetősége volt a komoly fejlődésre, épületei a polgári Magyarország megszületésének mementói is. Sokat merített németországi tanulmányai alatt szerzett élményeiből és itáliai útjainak inspirációiból is, ezek segítségével gyúrta össze terveiben Magyarországon magába szívott gyermekkori élményeit, a haza épített környezetét, európai színvonalú művekké. Előbb a hazai romantika, majd a neoreneszánsz itthoni megteremtője volt, mindig precíz, letisztult épületekkel. Híve a fejlődésnek, elismerve, hogy folyamatosan szükség van a megújulásra. Azt mondta: „a művészetnek mindig meg kell újulnia, a legdicsőbb korszakokat is gyorsabb-lassúbb átalakulás, a stílusok folytonos változása jellemzi… a megállás mindig terméketlenséget, halált jelent…”. Ezzel összhangban élete során több alkalommal meghaladta saját magát és az idők szavára figyelve képes volt váltani.
A mai napon nemcsak az Ybl életmű előtt tisztelgünk, hanem tisztelettel köszöntjük az idei Ybl díjasokat is: Anthony Gallt, Callmeyer Lászlót, Szabó Leventét, Vasáros Zsoltot és Zakariás Attilát. Gratulálok teljesítményükhöz! Elismerésük friss, – de örökérvényű.
Az építészvilág számára az előbb felsorolt öt név jól ismert, ám az Ybl-születésnapi rendezvények sajátja, hogy nem csak építészek, hanem bárki, Ybl tisztelői, az épített környezet iránt fogékony érdeklődők is megjelennek itt, ezért a kedvükért elmondom, hogy az elismeréssel járó emlékérmet az idei kitüntetettek miért kapták meg. Anthony Gall a magyar szecessziós és népi építészet szakértőjeként, Callmeyer László „gondoskodó” építész alkotói munkássága elismeréseként, Szabó Levente a jelen és a múlt egységbe rendezett újraértelmezéséért, Vasáros Zsolt komplexitást mutató építészetéért és Zakariás Attila értékmentő és értékteremtő munkásságának elismeréseként vehette át az Ybl-díjat idén.
Kevesen tudják, de Ybl életében maga is támogatta díjakkal pályatársait. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye szerint 1878-ban tervrajzok készítésére 4-4 aranyat szánt pályadíjul.
65 év alatt csaknem ötszáz kitűnő építész, tájépítész, várostervező részesült már ebben az elismerésben, kéttucatnyian kétszer is, annyi nagyszerű ember, hogy neveket nem is kezdek sorolni.
A mai születésnapi ünnepet megszervező Ybl Egyesület alapszabályában benne van Ybl szellemi és tárgyi hagyatékának ápolása és a hagyományok továbbadása, az örökségvédelem-tudatos gondolkodás kiszélesítése. Ennek a célnak elkötelezett képviselőjeként 2018-ban már 16. alkalommal tartja meg az Egyesület ezt a születésnapi rendezvényt, melyen az április 6-hoz lehető legközelebb eső időpontban a hívó szóra számtalan ember rendre megjelenik.
Mert Ybl Miklós személye nem megoszt, hanem összeköt és az ilyen építő jellem által kovácsolt közösségi érzésre nagy szükségünk van.
http://lechnerkozpont.hu/cikk/borura-deru-az-ybl-szuletesnapon
