[spacer height=”20px”]Egy eltűnt szobor nyomában
– Emlékezés Diescher József építészre, Ybl Miklós terveinek kivitelezőjére –
Ahogy telnek az évek, egyre több emlék jön elő gyermekkoromból. Amikor a Kerepesi temetőben sétáltunk, szüleim egy darabokra hullott, romos kriptát mutattak, amely előtt egy letört orrú, fehér márvány mellszobor feküdt a földön – az ükapám szobra. Betűzgettem a feliratot is: DIESCHER JÓZSEF (1811-1874). Megtudtam, hogy építészmérnök volt, aki nagy múltú, Frankfurt am Main-ból származó építészdinasztia tagjaként egész életében Pest szépítésén fáradozott, önálló tervezéseivel és kivitelezői tevékenységével egyaránt hozzájárulva az egyre terjeszkedő, épülő város arculatának kialakításához.
Aztán sokáig nem említettük nevét. Ki volt ő? Miket alkotott, tervezett, épített fővárosunkban? A homályos családi emlékeket ma már csak a bőséges szakirodalomból böngészhetem, amely dokumentálja, hogy sokáig tiszta klasszicista stílusban épített, de az 1860-as évektől már határozottan az eklektika felé hajlott, romantikus, neoreneszánsz elemeket is felhasználva. Bár sok épületét időközben lebontották vagy jelentősen átalakították, jelenleg Budapesten több tucat műemlék, műemlék jellegű vagy városképi értékű épület őrzi keze nyomát. Sokszor csak utólag derül ki egy-egy épülete előtt elsétálva, hogy hajdanán, munkája kapcsán ő is járt itt, ugyanezt a járdát koptathatta. Gazdag életművéből érdemes néhány érdekesebb példát kiragadni.
Diescher mellszobra (Zumbusch alkotása) és fotója, 1860 után
[spacer height=”20px”]Házat a hazának!
A kiegyezést megelőző időszakban hazánknak nem volt megfelelő épülete Pesten az országgyűlések megtartására. Már az 1843-as pozsonyi országgyűlésen felvetődött a pesti országház építése, ami halódott. Vörösmarty ismert versében így méltatlankodik: „A hazának nincsen háza, mert fiainak nem hazája”. (Országháza, 1846.) Pozsony után az ülésekre a régi pesti Vigadót, majd a Nemzeti Múzeum dísztermét használták, de 1865 tavaszán már égető problémaként vetődött fel az országgyűlés méltó lebonyolítása. A képviselőház felépítése sorsdöntő volt azért is, hogy időben megkezdődhessenek kiegyezésről szóló, létfontosságú tárgyalások. Végre megszületett a döntés: a házat mielőbb fel kell építeni! Ha a mai húszezer forintosra nézünk, annak hátán a Bródy Sándor utca 8. sz. alatti régi képviselőházat látjuk (ma: Olasz Kultúrintézet). Tervezője Ybl Miklós, kivitelezője Diescher József volt. Jó munkakapcsolat volt köztük, sok más épület tervezésében-kivitelezésében dolgoztak együtt az évek során.
A képviselőház építésének hírét a korabeli sajtó örömmel fogadta. „Nagy kezességül szolgál, hogy az építés anyagi részét a tevékeny és erélyes Diescher építőmester vállalta el, ki az új vigadói épület, az akadémia palotája, s több más újabb emlékszerű épület felállítása körül fényes jelét adta már úgy építészeti képességeinek, mint különösen ügyvezetése erélyének.” (Vasárnapi Újság, 1865. okt. 1.) Diescher cége a képviselőház építését 1865. szeptember 11-én kezdte a telken álló laktanya lebontásával, és átlagosan 800 munkással (ám egyes időszakokban 2140 kőművessel és 3500 szakmunkással) rekord idő, mindössze három hónap (!) alatt végeztette el. Pedig az építési engedély késett, Ybl a végleges tervet csak október végén adta be a város tanácsához, így az engedély csak november 15-én érkezett meg! „Nap nap után jelennek meg cikkek az építkezés előrehaladásáról. Örömmel üdvözlik azt a tényt is, hogy az építkezést Diescher József építőmester vezeti, aki számos köz- és magánépítkezésnél bizonyította rátermettségét.” (Hazánk s a Külföld, 1865. okt. 1.) Az épület bútorozatlanul, száradó falakkal már 1865 decemberére készen állt.
A „falegyen-ünnepséget” vagy más nevén a bokréta-ünnepet november 4-én tartották, amelyet az épületen dolgozó munkássereg rendezett és azon az egész város lakossága részt vett, lelkesen éltetve az építőket, hiszen az épület megléte, a kiegyezésről szóló sorsdöntő országgyűlési tárgyalások megkezdése ekkortájt égető politikai kérdés volt! „Zászlók lobogtak, tarackok durrogtak, zene hangzott az állványon, poharakat köszöntöttek a Hazáért, Deákért, az építési bizottságért, a tervezőért. Nagy közönség állta el az utczát alól, mely éljenekkel kísérte a köszöntéseket.” – írta a Pesti Napló 1865. szept. 5-i száma.
A képviselőház ünnepélyes átadása 1865 végén egybeesett az Akadémia palotájának megnyitásával, amelyre Ferenc Józsefet is várták. „A következő fényes napok mind jobban foglalkoztatják a fővárost. Ő Felsége – biztos hírek szerint – decz. 6-kán érkezik le. József főherceg, a megboldogult József nádor fia is kísérni fogja. … Az országháza deczember 10-kéig nem száradhatván ki, – a hír szerint –, az országgyűlés alsó háza a nemzeti muzeumban fog megnyittatni. Az Akadémia palotája, legujabb gyülési határozatánál fogva, az országgyűlés megnyitását követ napon, deczember 11-ikén fog fölavattatni. Utána nagyszerű diszlakoma lesz a vigadóban. Este a város fényesen kivilágittatik. E világítás egy részletét előre is nagyon szépnek mondják. Diescher épitész ajánlkozott, hogy a dunasori kőrakparton saját költségén fog egy tűz-szökőkutat állittatni, mely fölött Ő felségének neve ragyog tündöklő lángbetűkkel. Mindenfelé nagy a forrongás és az előkészület.” (Családi Kör, 1865. 47.)
Szinte hihetetlen ez a gyors építészeti eredmény a korabeli építési eszközökkel, módszerekkel! „A képviselőház építése hazánk legnagyobb építkezése volt, ami napi 500 légköbméteres teljesítményt jelent. Ezt a teljesítményt Ybl érdemeinek elismerése mellett Diescher József építőmester és Zier Károly vezető pallér rátermettségét és kitűnő munkaszervezését dicséri.” Az épület hivatalos felavatása 1866. április 16-án történt. Érdemei elismeréseként a királytól Ybl Miklós a Ferenc József Rend lovagkeresztjét, Diescher József pedig koronás aranykeresztet kapott, és a munkásokat is megjutalmazták.
[spacer height=”20px”]Tanulni, tanulni…
Bár Diescher főképp lakóházakat tervezett és épített, az iskolák sem maradtak ki repertoárjából. Pesten kívüli munkái közül az impozáns aradi Líceum tervezése (1869) ismert. 1870-ben báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter megbízásából elkészítette a szegedi főreáliskola tervét is, ám ezt két évvel később – valamilyen félreértés folytán – végül Szkalnitzky Antal tervei alapján építették fel. Pesten emeletes, körfolyosós ipari iskolát tervezett a Dohány utca 65. szám alá, amely a korabeli inasképzés intézményes oktatásához adott megfelelő helyszínt. Az iskola ma is szakképzési célokat szolgál, ám 2008-ban teljesen átalakították, üveg-beton épületté modernizálták, a TISZK (Térségi Integrált Szakképző Központ) székhelye.
A historizáló stílusban tervezett Vörösmarty Gimnázium (VIII. Horánszky u. 11.) gyönyörűen tatarozva áll. Az egykori Főreáltanoda tervezésekor (1871) Diescher a legmodernebb tudományos eredmények oktatási megismertetésére is gondolt. Ennek jó példája nemcsak a tágas természettudományos szertár, a vegytani laboratórium és méregszoba, a fizika előadóhoz tartozó desztilláló-helyiség, olvasztókemence és hűtő, a biológiához tervezett bonckamra, hanem a hátsó lépcsőház kialakítása is. Ezt olyan méretűre tervezte, hogy a híres Foucault-féle ingakísérlet a diákok számára bemutatható legyen. A francia Foucault 1851-ben a párizsi Pantheonban végezte el kísérletét, amellyel bebizonyította, hogy az inga lengési síkját a Föld forgása közben megtartja. Az új gimnázium terveibe már bekerült e demonstráció elvégzésének lehetősége, amit azóta is rendszeresen, minden évben bemutatnak a diákoknak, illetve nyílt napokon a látogatóknak. A gimnázium utcai szárnyának második emeleti része az épület egyik legreprezentatívabb helyiségét, a dísztermet foglalja magában. A Vörösmarty Gimnázium 2002-ben lett műemlék, az emléktáblát a tervező dédunokája, Dévényi (Diescher) Márta leplezte le.
[spacer height=”20px”]Edzőterem a templomban
Hajdani leningrádi utam alkalmával megdöbbentem, amikor a Nyevszkij proszpekt egyik templomában a tömeget követően beosontam és ott a főhajóban egy lepusztult úszómedencét láttam, lelátókkal körülvéve. Akkor még nem tudtam, hogy Budapesten is találkozhatunk hasonló megoldással és éppen ükapám temploma „alkalmazkodott” a megváltozott igényekhez. Hiszen a Rákóczi út és Luther utca sarkán levő épülettömb belül egy templomot rejt, amelynek szintén kalandos a története. Az ún. szlovák templom építését az 1800-as évek első évtizedeitől a városépítésben szerepet játszó, egyre népesebb szlovák (akkori szóhasználattal: tót) evangélikus gyülekezetek kezdeményezték. Kérésüket az akkor használt Deák téri templom szűkös volta indokolta, ezért a szlovákok – a magyar és a német hívek támogatásával – 1838-ban József nádorhoz fordultak, hogy egyházi és iskolai célokra alkalmas telket kaphassanak. A nádor intézkedése alapján jutottak hozzá a hajdani Kerepesi úti telekhez, ahol először iskola és paplak épült.
A templom építését Diescher tervei alapján 1856-ban a két, szimmetrikusan tervezett, neoromán stílusú földszintes épület között kezdték meg. „A felépíttetést illetőleg, a számos műveiből ismert Diescher Józsefben összpontosult a közbizalom, s az egyház mind tervének, mind kivitelének az illető bizottmány több pályázó mellett előnyt adott. … A csinos templom, mely ép ugy fog elhagyatott táj környezete, mint a város díszéül szolgálni, román, byzanti stílusban van tartva, s ép ugy a tömegben, mint az egyes részletezésben elismerendő a mester Diescher úr ügyessége.” – írja Az Ország Tükre 1863. évi 11. számában – fotó híján egész oldalas szép metszetet közölve templomról. A templom építése anyagi okokból elhúzódott, az épület csak 1863-ra készült el, és berendezése után csupán 1867-ben kezdte meg működését. Az építkezések során az egyházközösség súlyosan eladósodott, így az épületegyüttest körülvevő telken bérházat emeltek (Luther-ház), hogy annak bevételéből tartsák fenn a templomot, amely így az utcaképből eltűnt. A 20. században a közösség elveszítette híveit, a templomépületet 1965-ben államosították. Működött már benne a Technika Háza, kaszinó, edzőterem; most éppen kiadó, bérlőre vár.
[spacer height=”20px”]Nemecsek fürdik
Ki ne emlékezne gyermekkorából a Füvészkertre, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. halhatatlan regényének izgalmas történetéből. Az elbeszélés szerint Nemecsek Ernőt itt fürdetik meg a hideg vízben az ellenséges Pásztor testvérek. A történetben a Pálmaház is fontos szerepet játszik, amely 1864-65-ben épült Diescher tervei alapján. „A három kislegény most megpihent kissé. Körülnézett a furcsa épületben, melynek üvegtetején, üvegfalain beszűrődött a városi este halvány világossága. Furcsa, érdekes hely volt ez a nagy üvegház. … Véges-végig nagy levelű, kövér törzsű fák állottak nagy, zöld dézsákban. Hosszú ládákban a páfrány és mimóza tenyészett. A középső rész nagy kupolája alatt pedig legyezőlevelű pálmák meredtek fölfelé, s a délszaki növényekből valóságos kis erdő állott itt. Az erdő közepén aranyhalas medence, a medence mellett pad. Aztán pedig megint magnóliák, babérok, narancsfák, óriási páfrányok. Csupa erős, fojtó illatú növény, amely fűszeres szaggal tölti meg a levegőt. S a gőzzel fűtött nagy üvegcsarnokban állandóan csurgott-csöpögött a víz.”
Örömünkre szolgál, hogy a Pálmaházat 2011-ben gyönyörűen felújították, látogatható, megcsodálható a benne levő különleges növényzet is. A mai VIII. kerület életében a 19. század második fele építészetileg jelentős, hiszen a terjedő fővárosban sorra nőnek ki a földből a házak, középületek, Dieschernek és más tervezőnek-kivitelezőnek is munkát adva. Itt épül fel a várost kiszolgáló Gázgyár is a mai II. János Pál pápa (volt Köztársaság) téren, amelynek főépülete szintén Diescher nevezetesebb tervezése. A város a zöldövezet, a Sugár út felé is folyamatosan terjeszkedett, Dieschert is a foglalkoztatott építészek között találjuk. Több villát tervezett a Városligetbe vezető, 1840 körül kialakulóban levő utakon (pl. Leopold Grossinger vaskereskedő villája a Városligeti fasorban, a mai Bajza és Damjanich utcák sarkán), amelyeket időközben lebontottak. A Grossinger villa korának egyetlen olyan városligeti épülete volt, amelyet a környezetével összhangban terveztek és határozottan figyelmet fordítottak nagyvonalú megjelenésére, így igényességével kiemelkedett az akkori fasori villák közül.
[spacer height=”20px”]Mozgalmas élet
Tervezés, építés, festés és szakértés… Gyakran emlegetjük a 21. század pörgő, olykor stresszes világát, pedig manapság számtalan új technikai eszköz próbálja segíteni életünket, tevékenységeinket. Nehéz elképzelni, hogyan fért be a szorgalmas, 11 gyermeket nevelő Diescher életébe, mindennapjaiba a tervezés, a kivitelezés, a festegetés, no és a közéleti szereplés. Csupán 1850 és 60 között több mint kétszáz építési engedélyt kapott a fővárosban! A kivitelezések szakszerű, naprakész elvégzése, az építések felügyelete is egész embert kívánt. Emellett rajzkészségét, a müncheni Akadémián fejlesztett művészi tehetségét mindvégig kamatoztatva, szabadidejében műkedvelésből festegetett is. A Pesti Műegylet tárlatain is részt vett, az 1856-os őszi kiállításon több akvarell tájképet állított ki. Vajon hová tűnhettek?
Diescher közéleti szereplése is említésre méltó. „Nagy elfoglaltsága mellett mindenkor részt vett a főváros közéletében”, hosszú ideig, 1873-ig Pest városának képviselője volt, a „középítészeti bizottmány egyik legszorgalmasabb és legképzettebb tagja”. (Pesti Napló, 1873. október 10.) Más bizottságok munkájában is aktívan részt vett. Az 1867-es párizsi világkiállításra Magyarország is készült, „méltó képviseletének ellátására” bizottság alakult gróf Festetics György elnökletével. Tagjai közt a „szépművészeti szak” képviseletében ott találjuk Dieschert is, Barabás Miklós, Izsó Miklós, Szkalnitzky Antal, Than Mór mellett. (Vasárnapi Újság, 1866. 1. szám) Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia építésére kiírt tervpályázat bíráló bizottságnak is. Neve főképp akkor vált ismertté, amikor elnyerte az „akadémia palotájának” felépítését (Stühler tervei alapján) Ybl Miklósműszaki felügyeletével, illetve a korábban építővállalkozásában kőműves inasként nála tanuló Szkalnitzky Antal műépítész vezetésével. Az MTA kivitelezését követően ő tervezte az MTA bérházát 1865-ben, amely az Akadémia épületének folytatása, ma az MTA könyvtárának ad otthont. Ebben az épületben lakott haláláig Arany János. Építővállalata végezte a Közvágóhíd építészeti munkálatait, valamint – Holzpach Jakab Téglagyárának támogatásával – a pesti alsó dunai kőrakpart kialakítását, amit gyakran méltán emlegetünk nyárelőn, a Pestet fenyegető árvíz idején! Az 1838-as árvíz idején építőmester apjával és János testvérével együtt Diescher József is hősiesen részt vett a mentési munkálatokban.
Utolsó műve a Vörösmarty Gimnázium lehetett. Az épület 1874-es átadását Diescher József már nem érhette meg, mert egy héttel az avatási ünnepség előtt meghalt. A Fiumei úti Sírkertben nyugszik, a Salgótarjáni úti oldal 416-os, fal melletti kriptájában. A kriptát – igen nagy igényességgel és esztétikummal – ő maga tervezte és építtette még életében (1859), korán elhunyt gyermekei is ide kerültek. Gránit korinthusi oszlopok között, timpanon alatt saját márvány mellszobra állt egy hengeres oszlopon. A sírfeliratok az oszlopok közti fali márványtáblára kerültek. A kriptát szépen megmunkált kovácsoltvas kerítés fogta körbe. Diescher nevéhez fűződik a temető kápolnájának megépítése is, mivel az eredetileg 1857-ben Zofahl Lőrinc által tervezett szegényes megjelenésű kápolna hamarosan szűkké vált, így gótikus stílusú, latin kereszthajós átépítését, oratóriummal, sekrestyével 1859-ben Diescherre bízták. A 2. világháború alatt szőnyegbombázás érte a városrészt, a vasúthoz közeli Diescher-kripta is erősen megrongálódott. Azt követően – munkásmozgalmi temetőhellyé válva – nem engedélyezték a polgári temetéseket a család számára. A sír állapota fokozatosan romlott, jelenlegi formájában elkeserítő, méltatlan ahhoz az emberhez, aki annyit fáradozott Pest szépítésén. Reményt adhat fennmaradására és talán rekonstrukciójára, hogy a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2013 februárjában védetté nyilvánította.
A gyermekkoromban földön fekvő márványszobor az 1980-as években eltűnt, ugyanúgy, mint a kerítés vasrészei. Szomorú az is, hogy a fiatal építészek számára Diescher József neve ismeretlen, hiszen alig emlékeztet tábla híresebb épületei falán munkásságára. Monográfiája is feldolgozásra vár – talán egy szakdolgozat, diplomamunka témájaként –, hiszen számos irodalmi hivatkozás és levéltári adat áll a kutatók rendelkezésére. Mint ahogy Gerő László is ajánlja Pest Buda építészete az egyesítéskor c. könyvében: „Az egyesítés idejében tevékeny nagy mesterek … mellett nem egy jelentékeny mester működik, akiknek munkássága még korántsem tisztázott. Ilyenek például Diescher József és Antal, akiknek munkássága még feltárásra és értékelésre vár.”
Kőrösné Mikis Márta
