Wenckheim Világtalálkozó

Szabadkígyóson, az ősi birtokon 1997. augusztusában tartották az I. Wenckheim Világtalálkozót.
A világtalálkozó ötletgazdája a szabadkígyósi Hankó József tanár volt, aki az Ybl Egyesület 2004. évi Ybl konferencia és Tanulmányút előadója és a másnapi Tanulmányút szakmai vezetője is volt.

Újkígyós önkormányzata ekkor posztumusz díszpolgári címet adományozott Wenckheim József Antalnak (1780-1852.), Újkígyós megalapítójának. Ő volt, aki 1815-ben meghonosította a dohánytermesztést a kígyósi pusztán. Ő maga is ide költözött, letelepített Szeged környékéről 100 dohánykertész családot, és ezzel elkezdődött Újkígyós története.

A Wenckheim család története

A Wenck: birtok székhelyet, a heim: pedig oda valót jelent.

A Wenckheim osztrák polgári család a németországi Hund törzsből származtatja magát. Wenck Dániel 1559-ben I. Ferdinánd német-római császártól nemességet kapott. A XVI. században Wenck János apát volt, Wenck Henrik pedig a máltai rend nagymestere. Wenck Ágoston szintén birodalmi nemességet, és “wenckheimi” előnevet kapott II. Rudolf római császártól. Wenck Sebestyén tüzérségi főtiszt 1658-ban Győrben a török ellen harcolt. Utóda Wenck Kereszt János (1683–1711) bölcsész és grazi orvos volt, Mária Terézia lovagi címet adományozott neki és ezen a napon a Wenckheim családi nevet vette fel. Wenck Kereszt János fia, I. Wenckheim József Ágoston, birodalmi lovag, osztrák állami tanácsos, és korlátnok volt. Ő volt az I. Gróf Wenckheim József Ágoston. Ugyancsak állami szolgálatban, alsó-ausztriai kancellárként lett a nemesség megszerzője. 1730-ban feleségül vette az ugyancsak frissen nemesített Harruckern János György leányát, Harruckern Mária Cecíliát. 1748-ban, apósához hasonlóan, ő is megkapta a római birodalmi lovagi rangot. Három gyermekük: II. Gróf Wenckheim József (1733 – 1803) altábornagy, Gróf Wenckheim György pap, főesperes, Gróf Wenckheim Xavér Ferenc hősi halált halt altábornagy.

II. Gróf Wenckheim József  fia , III. Gróf Wenckheim József Antal (1780 – 1852.), aki édesapja halála után 1803-tól Kígyós, Békés, Aradszentmárton, és Székudvar ura. Utód nélküli két első házassága után a harmadik felesége, Scherz Krisztina szintén fiatalon meghalt, nem sokkal utána maga III. Gróf Wenckheim József Antal is.

Gyermekük Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1848-1924.) férje, unokatestvére Gróf Wenckheim Frigyes (1842- 1912) alatt élte a birtok és a család is fénykorát. 1874–79 között Ybl Miklós tervei alapján, a fiatal pár az akkor még ókígyósi kastélyt, a Fáspusztai (Bélmegyer) Vadászkastélyt, a Dobozi Magtárat, majd 1887-ben Meinig Artúr tervei alapján Budapesten a Wenckheim-palotát, azaz a mai Szabó Ervin Könyvtár épületét, ez időben 100 ezer hold felett volt a családi birtok területe.

Hét gyermekük nevelésén kívül számtalan hivatali elfoglaltsága volt a családnak és mindenkin igyekeztek segíteni.

Krisztina jóindulatú, emberséges, gyengéd, szeretetreméltó egyéniségéről regék élnek még ma is. 8 éves korában fogadta az uralkodó párt, Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét, erre az alkalomra egy diadalkaput állítottak, melyen az uralkodópár üdvözlése a felirat.

A Grófnő esküvője emlékére 100 ezer forintos alapítványt hozott létre, a megyei árvaház építésére, Ybl Miklós tervei alapján 1874-ben Gyulán került megépítésre. A gyulai kórház falán egy márványtábla őrzi – ágyalapítványára adott 1500 -1500 Forint támogatásuk emlékére.

„A Gyulai Nőegyletnek 45 éven át volt az elnöke. Havonta átlagban 80 személyt támogatott különböző összegű pénzekkel. Támogatta még az özvegyeket, betegeket, időseket, az iskolás gyerekeket ruházta, az idős szegény nők részére menhelyet hozott létre, amit Stefánia Menhelynek nevezett el. Krisztina grófnő 1919-ben megvásárolt egy házat, ott állították fel a népkonyhát. 1891-ben az árvaház részére 3 hektár kertet vásárolt. Az intézmény fennállásának 25. évfordulójára egy kápolnát építtetett.” Részlet a Vasárnapi Újság 1893. 37. számából

A házaspár 1884-ben Újkígyósnak eladta a község nyugati határában elterülő földingatlant, amit dohánykertészek béreltek. 1921-ben Krisztina Újkígyós községnek adományozta a Szent Imre telepet. A trianoni békediktátummal a román területen maradt a székudvari, szentmártoni, borossebesi márványbánya és uradalmak.

Gróf Wenckheim Frigyes (a férj) 1912-ben, Gróf Wenckheim Krisztina 1924-ben halt meg. Szabadkígyósón, az Ókígyósi családi kriptában alusszák örök álmukat.

7 gyermekük közül a legfiatalabb, az 1861-ben született Dénes, nemcsak a vármegyében, de az egész országban elsőrangú szerepet játszott. Bécsben nevelkedett, Magyarországra hazatérvén hamar képzett gazdaként, a dobozi uradalomban működött nagybátyja, I. Gróf Wenckheim Rudolf mellett. Országszerte elismert, zseniális gazda, aki megértette a kor intő szavát, és a régi gazdálkodási formát felváltotta a modern, reform gazdálkodással. Vállalkozó szellemű főúr, merész, újszerű, és anyagilag mindig sikeres vállalkozásai mellett a vármegye és az ország közügyeit is élénk érdeklődéssel figyelte, azok intézésében is részt vett.

Elnöke volt a hosszúfoki Ármentesítő Társulatnak, tagja a vármegyei Közigazgatási bizottságnak, igazgatósági tagja a bécsi Zsoké-klubnak, a Magyar Országos Kaszinónak, a Békés vármegye Alkotmányvédő Bizottságának. Elnöke volt a Békés vármegyei Gazdasági Egyesületnek.

13 ezer holdas birtokát mintagazdasággá fejlesztette. A dobozi uradalomban belterjes gazdálkodást vezetett be, csatornát ásatva 400 holdon négyszáz holdat öntözött területté alakított, holland és belga mintára világhírű világhírű veteményes öntözést honosított meg. Ezzel a föld hozamát tízszeresére emelte, amivel elérte azt, hogy egy hold bérlet biztosítsa a bérlő egész éves létminimumát. Addig Európa legnagyobb öntözött területe a Párizs melletti, száznyolcvan holdas rét volt. Mintagazdaságát bemutatandó, vendégül látta birtokán első magyarországi tanulmányútja alkalmával a későbbi IV. Károly királyt.

Nem akadt olyan szociálpolitikai akció, melynek éléről ne hiányzott volna. Szociális érzékenységét bizonyítja, hogy a dobozi és vésztői teljesen vagyontalan és bérletet sem tudó kisembereknek 1200 hold földet bocsátott évenként rendelkezésükre, alacsony bérleti áron. Az idős, munkaképtelen gazdasági munkások segélyezésére 12 ezer koronás alapítványt hozott létre, amelyet a község kezelt a vármegye felügyeletével a kamatokat évente rokkant munkásoknak osztották ki.

Közel háromszázezer koronás költséggel díszes mauzóleumot, katolikus templomot és iskolát is építtetett. Ezért megkapta a pápai Szent Gergely rend nagykeresztjét, amit egyszerre legfeljebb harminc ember viselhetett. A dobozi kastély kibővítése is az ő nevéhez fűződik.

Forrás:

Hankó József: Két évszázad a Wenckheim családdal
Felelős kiadó: Linotype Betéti társaság Gyula 2000

www.wenckheim.hu