Rövid életrajzom
Középiskolai tanulmányaimat Kőszegen, majd Nagyváradon folytattam katonai nevelő intézetekben, miután huszár tábornok nagyapám katonának szánt… A nagy háború után, Németországból visszatérve, már civilben, 1946 júniusában érettségiztem, majd megpályáztam a műegyetem építészeti szakát, ahova nem vettek fel. A Közgazdasági Egyetemre iratkoztam be, ahonnan két év után kidobtak több mint 4000 hallgatóval együtt. Ekkor lett az egyetemből Marxi-Lenini Közgazdasági Egyetem. Szomorú évek következtek, mindenféle munkával próbálkoztam, triciklivel való bútorszállítástól a küldöncségig mig, mig 1948-ban felvettek a Beruházási Bankba, ahonnan pár év után egy építőipari vállalathoz átkértek. Többször megpályáztam a Műegyetemet siker nélkül mire 1956 nyarán felvettek a levelezői tagozatra. Az októberi kezdeti eseményeket nagy lelkesedéssel az egyetemi aulában összegyűlt hallgatókkal együtt éljeneztem. Másnap a hatalmas tüntető egyetemi kivonuláson a Bem térig vonultam, minden alkalommal a kilyukadt zászlót hatalmas tapsviharával kísérve. Az csütörtöki országházi tüntetésen, öcsémmel csak kis híján menekültünk meg. Harmadnap jelentkeztem a II.kerületi Nemzetőrségbe, ahonnan rendfenntartás címén jártuk a környéket. Barátommal, Festetich Antival, akivel együtt jártuk Budát, járőrségünk alatt, hála nyelvismeretünknek, megismertük az International Rescue Committee-nek bécsi és a new yorki igazgatóit, akik keresték Mindszenty hercegprímást mivel orvosságokat hoztak neki Monsignor Varga Bélától, New York-ból. Miután szerették volna látni a harcok nyomait, megmutattuk nekik a forradalmi várost. Másnap reggel, a Duna Hotelben találkoztunk, felkísértük őket a várba, ahol átadták a küldeményt a Hercegprímásnak. Kérdőre tettük, hogy lehetne-e egy vérszállítmányt indítani Bécsből kórházainknak. Ajánlottuk, hogy velük mennénk Bécsbe és kísérnénk a vérszállítmányt vissza Magyarországba. Ők beleegyeztek az ajánlatba, amúgy is szerettek volna segítséget nyújtani a forradalomnak. Így kerültem Bécsbe, ahol a november 4.-i események hatása alatt barátommal úgy határoztunk, hogy nem térünk vissza országunkba. A vérszállítmány osztrák kísérőkre bízva került hazánkba. Bécsből kerültem feleségemmel /aki utánam szökött/ együtt az Egyesült Államokba, Los Angelesbe. Szerencsés körülmények között, 1957 februárjában felvettek a University of Southern California-i egyetemnek az építész szakára. 4 és fél év alatt végeztem és két évi gyakorlat után megszereztem a hivatalos praktizálásra való engedélyt. Los Angeles-ből 1971 közepén áttelepültem Honoluluba, ahova egy nagy építész-mérnöki vállalat helyezett át, mint a kórház tervezői részleg osztály vezetőjét. Pár év múlva tervezői vállalatot alakítottunk egy helybeli Japán-Amerikai kollégával, akivel 30 évig voltunk társak. Sok szép létesítményt terveztünk, jó pár elismerést is kaptunk. 2006-ban visszavonultam jó 5O évi munkálkodás után.
Nagyon sokszor látogattam haza, minden alkalommal összejöttem régi osztálytársaimmal, barátaimmal, sajnos mind kevesebb van belőlük.
Lányom és fiam itt született Honoluluban második, magyar származású amerikai feleségemtől.
Hawaii, Honolulu 2012.február
Ybl Miklós
