Az alábbi ismertetőt az Ybl Egyesület az „Ybl konferencia és Tanulmányút –Kastélyrehabilitáció” c. rendezvényéhez, szakmai segédanyagként készítette.
A török hódoltság után, 1720-ban báró Harruckern János György magyar, szlovák, német telepesekkel népesítette be. Gróf Wenckheim József Antal császári és királyi kamarás — beházasodása után — majorságot, templomot, fejlett állattenyésztést hozott létre. 1815-ben, dohánykertészeket telepített .
Az ókigyósi reprezentatív, neoreneszánsz-eklektikus kastélyt építő gróf Wenckheim ezen területen mintaszerűen művelt uradalmai összesen 120 ezer holdat tettek ki, zömük Békés, Csanád és Arad vármegyében terül el. Gróf Wenckheim Frigyes és felesége, gróf Wenckheim Krisztina Ybl tervei szerint 1879-re építette fel korának legfényesebb, legkorszerűbb kastélyát, káprázatos belső berendezéssel.
Az építmény lépcsőzetes oromfalaival elsősorban a német reneszánsz formavilágát idézi, de a főhomlokzat közepén a hegyes sisakú donjon (lakótorony) franciás, a kertre nyíló nagy loggia olasz reneszánsz hatású. A főépület tornyos, loggiás, teraszos, reprezentatív térsora kelet felől: kápolna, ebédlő, télikert, könyvtár, nappali dolgozó, szalonok.
A nagy bejárati csarnok kétszintes, alul nagy kandalló áll, az I. emelet magasságában fabábos korlátú galéria fut körbe. A földszinten kapott helyet a mennyezetig faborítású ebédlő, az eredeti berendezéssel megmaradt könyvtár, a kis, a női zeneszalon és a nagyszalon, a kerek torony alsó szintjén pedig a férfi szalon pipázóval dohányzó, valamint az olasz stílusi, kupolás kápolna is, mellette üvegház állott, ma már csak alapjaiban. A földszint termeiben márvány kandallók díszlenek, melyekben tűz sohasem égett. A kandallók alapanyaga Frigyes gróf erdélyi (Menyháza) bányájából került ide. A 40 méter magas tornyot körbefogó kilátó teraszról az Alföld síksága messze ellátszik. Az emeleten lakosztályok, vendégszobák sorakoztak.
A szuterénben éléskamrák, raktárak, műhelyek, konyhák sorakoztak, valamint a gőzgép is, amely a toronyba pumpálta a vizet, biztosítva a vízellátást a kastélyon kívül a gazdasági épület, a konyha és cselédlakások számára.
A főépületet nyitott folyosó kapcsolja a melléképülethez, az istállóhoz. A hintóval a jelenlegi bejárati úton hajtottak be egészen a folyosó alá hajtottak a lépcsőházhoz, míg a kocsi egyenesen továbbhajtva beállhatott az istállóba. Az istálló és a kocsiszín – két, egymással szemben álló épület – ma is látható, csak közé egy modern zárt folyosó épült.
Kastélypark
Az eredeti park területe 44 kat. hold volt, melynek jelentős részét erdő borította. A park kialakítását az építkezéssel egy időben kezdték, a természetes növénytársulások részbeni megtartásával és a környező erdőspusztai táj elemeinek felhasználásával. A kastély előtt barokkos vonalvezetésű franciakertet alakítottak ki bukszusokból és nyesett tiszafákból szökőkutas medencével, amelyhez az épület körüli nyírott puszpáng és tiszafasövények csatlakoznak. A fekvő 8-as alakú mesterséges tó felett hidak ívelnek át, a három együttálló mocsárciprus, az évszázados fehér nyárfák, a megye legnagyobb, 300 éves platánfája, az ősi időket idéző kocsányos tölgyek között. A park távolabbi része angolkert jelleggel kialakított.
Az épület előtt van egy mesterséges forrás, a kápolnával szemben, az ún. Zsigmond-forrás (Zsigmondy Béla készítette). A ma már nem működő, 1894-ben fúrt 335 méter mély artézi kútból biztosították a parkban lévő medencéhez szükséges vizet.
A park 1949-tõl védett terület. A tájvédelmi körzet 1977 nyarán jött létre 3785 hektáron, ebből 32 ha a park.
A képek az Ybl Egyesület Ybl konferencia és Tanulmányút – Kastélyrehabilitáció c. rendezvényén készültek
