Smodits Julia Úrnőnek, Ybl Egyesület, Budapest, Hungary
Kedves Julia!
Csodálattal olvasom levelét az Ybl Bicentenáriumra való készülődésre, a befektetett energiáját és lelkesedését.
Összeszedtem egy kis anyagot, amire felkért.
Sajnos a nagy távolság, a sok-sok évi külföldi tartózkodásom bizonyára eltávolított hazánktól, ezért nehéz nekem kapcsolatot találni az otthoni kollégákkal és az egyesülettel bármennyire is egyik ősöm nevét viseli. Sok erőfeszítésembe került ebben az országban előre menetelemre, a színvonal fenntartására, családalapításra. 56 évvel ezelőtt kezdtem új életemet, építészeti tanulmányaimat és bekapcsolódást az amerikai társadalomba (említettem, hogy az építészetet Los Angelesben végeztem, otthon nem vettek fel az egyetemre – (lásd életrajzom)
Magdi nővérem Erdélyben van, nem a saját jószántából. Most lesz 14-ik éve, hogy gutaütés miatt ágyban fekvő. Az erdélyi magyar asszony, aki 13 éve gondját viseli három évvel ezelőtt Budapestről visszatért otthonába Erdélybe, Kolozsvárhoz közel és magával vitte Magdit. Úgy volt, hogy Budapest körül egy intézetbe tesszük Magdit, de Péter öcsém megígérte neki, hogy azt sohasem fogja megengedni. Így került Magdi oda. Állapota sajnos nem lett jobb, már alig tudok vele beszélni telefonon. Szegénykém nem tudja elengedni életét….
Sajnálattal olvasom, hogy Magának is sok minden baja volt, így van feleségemmel is. Három évvel ezelőtt kapott egy borzasztó rohamot, majdnem meghalt, kiderült hogy agyi daganatai vannak plusz mell rákja. Azóta is kínlódunk vele, most egyensúlyban van, csak alig tud járni a sok kemoterápia és egyéb kezelések miatt.
Magyarországi családtag nincsen, kivéve egy unokatestvért, aki nem Ybl. Idősebbik nővérem Pötyi, 3 évvel ezelőtt halt meg. Férjével, aki szintén eltávozott, Bécs mellett laktak. Lányuk osztrákhoz ment férjhez, de már nem viselte az Ybl nevet. Fiam, aki szintén Miklós (7.-ik) üveg művész, itt lakik Honoluluban.
Ez minden, most mindent tud rólunk…
Kérem, hogy írja meg ha van még valami, amiben talán segíthetek. Nagyon nagyra becsülöm a sok erőfeszítést, amivel hozzájárul szegény hazánk kultúrájához.
Kézcsókkal és üdvözlettel: Miklós
Honolulu, 2012 január 31
