Operaház – (Bp.VI. Andrássy út 22.) – Magyar Állami Operaház 1873-84

Az Operaház által rendelkezésünkre bocsájtott Ybl tervek:

Az Operaház nemcsak Budapest egyik legjelentősebb műemléke, hanem a háromszáz éves múltra visszatekintő magyar operajátszás első számú intézménye, komolyzenei kultúránk szimbóluma.

Az akkori is és a mai főváros egyik legreprezentatívabb épülete, 4 millió koronás építési költségét Ferenc József magánpénztára fedezte. Az operaelőadásokat az Operaház megnyitása előtt 1837-től a Nemzeti Színházban tartották, ahol Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője volt az első igazgató és a karmester is egyben. 1861-ben Jókai Mór országgyűlési képviselő szorgalmazta a Színház drámai és operai tagozatának szétválasztását, mert a városi lakosság körében az opera számított a legrangosabb szórakozásnak. Az Operaház megépítésének gondolatát 1872-ben a Nemzeti Színház igazgatója vetette fel. Több helyszín után döntöttek arról, hogy kiépülő Andrássy úti telken épüljön fel. A pályázatban feltételként szerepelt, hogy a felhasznált anyagok csak hazaiak lehetnek és hogy minden munkát magyar iparos végezzen.

Az 1873-ban zártkörű nemzetközi pályázatot Ybl Miklós, csaknem egyöntetű döntéssel nyert meg. Ybl 751 tervet készített az Operaházhoz.

Operaházi belső kifestésének terve (Scholtz Róbert) (F. Szalatnyay Judit reprodukciója) Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteménye ltsz. 17. 239

Puttóalak, az Operaház falfestéséhez készült karton Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteménye ltsz. 76. 329

Az Operaház homlokzatánál álló kandeláber terve Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteménye ltsz. 76. 313

Ybl tervezése mindenre kiterjedt, a Minzben (egyik, amely nem Magyarországon) készült óriási csillártól kezdve a színpadgépezetig. A bécsi Ringtheater 1881-es, több száz halottat követelő tűztragédiáján okulva, a földszinten hármasosztásúra módosította a nézőteret: 2 kijáratot, vasfüggönyt (először az országban), záporszerkezetet, minden szintre 2 lépcsőházat tervezett. Az addig fából készült színpadberendezés helyett  (a másik nem magyar , hanem)  bécsi Asphaleia társaság öntöttvasból készült, vízhidraulikával működtetett színpadgépezetét az egész világon itt alkalmazták először. A kulisszákat víznyomással mozgató színpadi hidraulika vízszükségletéhez két saját kutat fúrtak a pincében. A 30 mázsás, bronzból készült nézőtéri nagycsillár, amelyet egy kézi csörlő segítségével le lehet engedni egészen a földszinti székekig, ma ipartörténeti műemlék, az egyetlen gépészeti berendezés, amely eredeti állapotában ma is működik. A megnyitón még gázvilágítást, 1895-ben bevezetett villanyvilágítás váltotta fel, de a széksorok alatti szellőztető berendezés sokáig az eredetiként műödött.

Stróbl Alajos carrarai márványból készítette el a főbejárat két oldalára Liszt Ferenc és Erkel Ferenc ülőszobrát, valamint a mosolygó és a szomorú szfinxet. A főhomlokzat első emeletén 4 múzsa szobra áll, Erató a szerelmi költészet, Thália a komédia, Melpomené a tragédia és Terpsichoré a kartánc és kardalköltészet múzsája. A tetőteraszon 16 híres zeneszerző, Beethoven, Bizet, Csajkovszkij, Donizetti, Glinka, Gluck, Gounod, Monteverdi, Mozart, Rossini, Scarlatti, Smetana, Muszorgszkij, Verdi, Wagner, Moniuszko szobra látható.

A főlépcsőház freskóit Than Mór és Lotz Károly festette. A földszinti előcsarnok, s a Királyi lépcsőház pompeji festésű”, az  „elnevezés a „pompeji secco”-ra utal, a Pompei -ben talált hasonló minták és színezés miatt.

A négy évszakot szimbolizáló freskókat festő Székely Bertalanról elnevezett Székely Bertalan terem, a „királyi szalon”-ban, ma is látható az eredeti falikárpit és a szicíliai tölgyfaborítás. Az u.n. Vörös Szalon mennyezetfestése, s a nagy büféterem oldalfalfestése Than Mór, a Dionüsszosz jeleneteket ábrázoló mennyezetfreskói Vastagh György, a nézőtér mennyezet, a tizenkét olimposzi főisten, félistenek, gráciák, múzsák és démonok alakjaival, a zene megdicsőülését ábrázoló (az országban található legnagyobb összefüggő) freskó Lotz Károly munkája

Az Ybl Miklós által tervezett lenyűgöző palota 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit. A korabeli nagyközönség érdeklődését jellemzi, hogy a nyitóünnepség kis híján botrányba fulladt, mivel a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, és a posztoló rendőröknek kellett kituszkolni őket. Ferenc József Klotild főhercegnővel együtt vett részt az 1884-es ünnepélyes megnyitón. Gratulált az őket fogadó Ybl Miklós vezette építési bizottságnak és báró Podmaniczky Frigyesnek az építést felügyelő bizottság elnökének.

Az Operaház nemzetközi presztízsét, művészeti ”aranykorát” az 1888-ban kinevezett igazgató, Gustav Mahler teremtette meg. A túlnyomórészt olasz repertoár mellett ő mutatta be először Wagner ring-tetralógiájának két darabját, valamint Mascagni Parasztbecsületét is, amelyet a budapesti siker indított el világhódító útjára. Puccini két operáját is személyesen tanította be a pesti dalszínházban. Az azóta eltelt évtizedeket – a történelem viszontagságai ellenére – mindvégig a zenei igényesség és a magas művészi színvonal fémjelezte. Az Operaház olyan művészekkel büszkélkedhet, mint Marton Éva, Tokody Ilona, Rost Andrea, Gulyás Dénes, Fekete Attila és Bretz Gábor. Emellett számos legendás külföldi művész is énekelt Budapesten, többek között Renée Fleming, Cecilia Bartoli, Monserrat Caballé, Placido Domingo, Luciano Pavarotti, José Cura és Thomas Hampson.