Lechner Ödön
(1845, Pest – 1914, Budapest)

Lechner a berlini Bauakademie hallgatója volt, Hauszmann Alajos és Pártos Gyula évfolyamtársaként. Hazatérve Pártossal közös irodát nyitottak, amelynek működése 1875-78 között szünetelt, mivel Lechner ez idő tájt Párizsban Clément Parent mellett dolgozott. Munkája részeként számos francia műemlék restaurálásának részese volt. Az 1870-es évek végén tért vissza Magyarországra, ahol újra Pártossal társult. 1891-ben megnyerik az Iparművészeti Múzeum tervpályázatát, mely a magyar nemzeti formanyelv kialakítására tett első kísérletei közé tartozik. A múzeum elkészültét követően Pártossal megszűnt az együttműködés. Lechner stílusával iskolateremtő volt, a magyar szecessziós építészet egyik legnagyobb alakja. Számos követője akadt a következő építészgenerációból, köztük Lajta Béla, Komor Marcell, Jakab Dezső, Sebestyén Artúr. Legjelentősebb művei közé tartozik a szegedi és kecskeméti Városháza, az Andrássy úti Drechsler-palota (későbbi Balettintézet), a kőbányai Szent László templom, a Stefánia úti Földtani Intézet, a Postatakarékpénztár, valamint a pozsonyi kék templom.