Az Első Budapesti Gyermekmenhely Egyletet elhagyott gyermekek megmentésére gr. Károlyi Sándorné Korniss Klára alapította 1870-ben. A növendékeknek nemcsak otthont, hanem képzést is akart biztosítani a földművelésben, kertészetben és a feldolgozó iparágakban. Gr. Károlyi Sándor, a férje a Rákospalota és Újpest határán fekvő 134 holdas István-telket adta e célra. Az alapkövet 1882. VII. 12-én tették le, s 2 év múlva megnyílt az Ybl tervei alapján készült intézet. A költségeket Károlyi Istvánné Orczy Mária bárónő és menye, Clarissa grófnő fedezte. Az intézetet a vincés nővérek vezették, ellátását az egylet, s főként Clarissa grófnő biztosította.  A növendékek 12 éves korig elemi iskolába jártak, majd 3 évet kertészetet vagy 6 évet cipész, szabó, lakatos szakmát tanultak. Számuk 150 körül volt. Az Állami Gyermekmenhelyek megszervezésekor az intézet a kertésziskolával együtt megszűnt, az egylet föloszlott. Károlyi Sándor az épületet s a területet visszaváltotta és 6 hold kivételével az István-telki MÁV-főműhely céljára ajánlotta föl. Az intézetet a gróf felesége védőszentjéről, Szent Kláráról Clarisseumnak nevezte el, s 1904-ben katolikus leánynevelő intézetként nyitotta meg elemi és polgári iskolával. 1914 után az épületet katonai célokra lefoglalták.