Stílusának átmeneti éveiben ajándékozta meg Budapestet az első faragott terméskőből épült házzal, a Budai Takarékpénztárral a Lánchídfőnél. 1860. augusztus 27-én kezdik építeni, az alapkő szerint, „reneszánsz” stílusban, a 264,5 négyszögöl nagyságú telken. 1862-ben készülnek el az építkezéssel. A nemes ízlésű 2 emeletes, 11 nyílásos sarokház főhomlokzata bejáratával a Dunára nézett, de a Clark Ádám tér felőli 7 ablakos oldal is azonos kiképzést nyert. 5 tengelyes kváderezett félpilléreken nyugvó, kis előugrás emelte ki, a bejárati oldal rizalitját, a tér felé a rizalit csak 3 tengelyes volt. A széles falsíkok hatása monumentális. Mindkettő az első emeleten romantikus díszű, vörösmárvány gyámokon nyugvó erkély, fent pedig áttört attika hangsúlyozta. Közepén vájolt, korintizáló ¾ oszlopok, a rizalit szélén ugyanilyen félpillérek. A lépcsőkön álló épület sarkait kváderek díszítették. A földszint nyílásai félkörívesek, az emeletiek négyszögletesek, aránylag keskenyek, finom kerettel, vízszintes szemöldökpárkánnyal és rozettás frízzel ékesek. Az első emeleti ablakok alatt, a barokkból átalakított fonott mellvéd található. Ugyanilyen fonadékdísz alkotta az erkély korlátját is. A donga- és keresztbolttal váltakozó bejáró bal oldalon, a tágas lépcsőház előtt háromhajós, oszlopos előtérré szélesedett ki, a háromkarú, vörösmárvány lépcsőház félemeletén hármas romantikus ablak nyílott. Az udvar 3 oldalán árkádok voltak, földszintjén és az első emeleten romantikusan értelmezett, korintusi fejezetű, zömök oszlopok tartották az íveket, a második emeleten karcsú öntöttvas szerkezet. A mellvédet törpe árkádsor képezte. Még a bejárattal szemben lévő, eredetileg ferde tűzfalat is művészi vakárkád díszítette. Az épület sarkán, a boltíves földszinten volt a Takarékpénztár L-alakú helyisége, a Clark Ádám tér felőli részén 2-2 oszlop tartotta az emeletek belső részeit. Az épületből csak az udvari árkád baloldali része és a díszes tűzfal maradt meg, de ez is híven bizonyítja az elpusztult épület nemes artisztikumát.

(forrás: Ybl Ervin: Ybl Miklós, Budapest 1956)