Megnyitó beszéd, 2015. január 22.

Dr. Szaló Péter

Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt Főpolgármester-helyettes úr, Excellenciás urak, kedves jelenlevők!

Pontosan egy évvel ezelőtt, a Bakács téri templomban, a Magyar Kultúra és halála napján megilletődve hajtottunk fejet Ybl Miklós emléke előtt.  Akkor azt mondtam, hogy „Nem a fájdalom hozott ide bennünket, hiszen a szeretet hálója már igencsak vékonyka egy évszázad múltán és a személyes kapcsolat hiányában. A tiszteletadás vágya és kötelessége hozott ide, hogy fejet hajtsunk előtte, a magyar építészet e kimagasló alakja előtt. Alkotásai a magyar építészet legbecsesebb emlékei, a főváros arcának meghatározói.”


Akkor már hosszú ideje intenzíven készítette elő Szmodits Júlia asszony, az Ybl Egyesület elnöke az emlékévet, melyek során Ybl életművét, mint közismert tényt kezeltük. Építészként, várostervezőként, érdeklődő emberként sokan hittük azt, hogy ismerjük Ybl Miklóst és munkásságát. De ez az egy év rácáfolt erre a hiedelemre. Nap, mint nap többet és többet tudtunk meg róla, családjáról és múltjáról, tanulmányairól és küzdelmeiről, szerénységéről és tehetségéről,  munkabírásáról  és személyiségéről, elkötelezettségéről és magyarságáról. És a morzsákból összeállt egy kép, egy nemcsak tisztelhető bálvány képe, hanem egy szerethető emberé. Mert csak az válik valóságosan létezővé számunkra, akiről képünk van, csak azt tudjuk szeretni, akit ismerünk. Az emlékév egyik nem tervezett eredménye, hogy a 200 éve született mester valóságossá, megfoghatóvá, mi több szerethetővé vált számunkra.
Ahogy a munkássága is. Tudtuk persze, hogy a Bazilika, tudtuk, hogy az Operaház, tudtuk, hogy a Várkert bazár, tudtuk, hogy paloták sora mind-mind az ő keze munkája, de nem tudtuk, hogy amit ismerünk, az csak töredék. Töredéke életművének, még ha azok a legcsillogóbb darabok is.
Nem láttuk együtt, hogy mi mindent alkotott. Tizenegy reprezentatív középülete közül csak egy a régi Képviselőház. Tizenkét ismert temploma közül csak egy a Bazilika, de hát Nagycenktől Fótig hány lenyűgöző templomot épített még?  Az Andrássy Egyetemnek helyet adó Festetich palota csak egy reprezentatív palotái között. Hány bérház mellett sétáltunk el, melyekről nem tudtuk, hogy Ybl alkotása? Unger Henrik bérháza is csak egy ezek közül. De hála az Ybl egyesületnek, ma már emléktáblák tudatják a polgárokkal, hogy ki is az alkotójuk. Tervezett szállodát, fürdőt, szökőkutat, ivócsarnokot és vízesést.
És nem csak Budapest arculatát formálta építészeti formavilága szerint, hanem a vidékét is.
Békéstől Borsodig, Lovasberényről Nagykárolyig. Kastélyokat épített vagy éppen átalakított, magtárakat és lakóházakat, síremlékeket és szobortalapzatokat tervezett. Tervezett és művezetett, képes volt az építés teljes folyamatának kézben tartására.
Épületei hallatlan letisztultak. Nemesek, talán ez a legjobb szó rájuk. Nemességükhöz méltó bejáratuk van, a külsőt és belsőt méltóképp összekötően. Homlokzatai kiegyensúlyozottak, és ha csak átépítenie is kellett a századokon keresztül toldott épületeket, azokat is egységessé tudta tenni.
Fenséges tereket alkotott. Tudta, hogy az építészet lényege a tér. Látszólag felesleges tereket alakított ki Fehérvárcsurgó oszlopcsarnokától a Vámházéig, melyért sokan megszólták, de ezek az egyszerűbb anyaghasználat mellett is pompás térélményt adnak ma is.
Mindezen alkotásait megismerve valami többlet rajzolódott ki bennünk: Ybl több mint egy tiszteletre méltó építész, több mint egy tekintélyes életmű: ő és amit létrehozott az jelenti számunkra a XIX századot. A XIX század millieau-jét, életmódját, hangulatát, arculatát mind Budapesten, mind vidéken. Kortársait nem feledve, hiszen csak az marad fenn, aki a korszellemben él, annak levegőjét szívja és annak teremtője.
Mi emlékezők, jelenlétünkkel bizonyítjuk a halhatatlanság tényét, hogy Ybl Miklós mestert művei kiemelték az időből, a mulandóságból. Ybl életművének egy egész évet szenteltünk, hogy személyét és jelentőségét felismertessük az ország egészével. Mindezt elsősorban Szmodits Júlia asszonynak, az Ybl Egyesület elnökének köszönhetjük, aki évek óta fáradhatatlanul küzd e nemes célért. Köszönet érte!
A mai nappal az emlékév lezárul és kijelenthetjük, hogy rendkívül eseménydús évet áll mögöttünk. Épületlátogatások, konferenciák, kiállítások, filmek és kiadványok sora tette emlékezetessé az évet. Így a mai szertartás hálaadás az emlékév sikeréért!
Hála mindazoknak, akik hozzájárultak az emlékév bármely eseményéhez! Hála a főszervezőnek, Júliának munkájáért, az álmatlan éjszakákért, a felbecsülhetetlen munkáért és energiáért, amivel ma is összehozott bennünket!
Hogy hálaadásunk teljes legyen, mondjuk együtt: Gratias agamus Domino Deo Nostrum!

2015. január 22.

——————————————————————————————————————————————————————————–

Finisszázs, 2014. december 6.

Sáros László György

Zárszó

A baj az, hogy az én életemben már nem várható,

pontosabban már legfeljebb csak várható,

hogy egy újabb kerek

Ybl évforduló bekövetkezzen.

Sokan, sokat dolgoztak ezért az évért.

Hogy legyen gazdag, szerteágazó, mint Ybl életműve.

Ha fel kéne sorolni mindazokat, akik ezért az ünnepért tettek,

talán ma haza se mennénk. Ezért a dolgot – engedelmükkel – meg sem kísérlem. De semmi értelme nem lenne az ittlétemnek, ha legalább egy nevet nem említenék. Egyetlen egyet.

Akkor most teszem.

Szmodits Júlia.

Idén Yblről sokat megtudhattunk. Meghökkentődhettünk. Rácsodálkozhattunk. Elragadtathattunk. Talán még irigykedhettünk is. Megerősödhettünk. Lehettünk elszánttá. Lehettünk büszkévé. Patriótává. Tehettünk elhatározásokat. „Ad abszurdum” fogadalmakat, amiket majd betartunk, vagy nem. Lehettünk kíváncsivá. És végösszességében persze lehetünk hálásak, hogy volt, aki ezt magára vállalta, aki ezt kötelességének érezte, aki egészségét nem kímélve vitte, húzta, nem engedte, foggal, körömmel kapaszkodva bele. Elérte azt, hogy az idei Ybl-díjakat a legméltóbb helyen, az Operaházban adják át.

Ybl „majdnem” születésnapján.

Én láttam azt a naptárt, amit tavaly már idénre teleírt.

Elképesztő.

És persze elégedetlen, mert szerinte sokkal többet kellett és lehetett volna. Miközben majd belehalt. De megtette.

Júlia.

Köszönjük szépen.

Köszönöm szépen.

Ezzel – szerepemnek megfelelve – az Ybl bicentenáriumi évet

ünnepélyesen bezárom.

Bocsánat, legyek up to date.

Ez már a finiszázs.

Júlia!

De mit csinál jövőre?

Budapest, 2014. december 6. Mikulás napja

Sáros László György

——————————————————————————————————————————————————————————–

Megnyitó beszéd 2014. augusztus 23. , Bazilika

 

Dr. Dávid Katalin

művészettörténész akadémikus

Ybl – megnyitó

Bazilika, 2014.augusztus 23.

Ha állok egy építészeti alkotás előtt, úgy tekintek rá, ahogy nagyon régen, sok évtizeddel ezelőtt megtanított erre a világhírű angol építészettörténész, Nicolaus Pevsner, ai megtalálta az építészetben a teljes képzőművészetet: a falak kezelése, az ablakok aránya a falsíkokhoz, a színe egymáshoz való viszonya a kétdimenziós festészet látásmódját idézi. Az épület egészének külső megjelenése, tömegrészeinek kontrasztja, a kupola, a tető, az előreugró és visszalépő részek ritmusa olyan három dimenzió, amely az épület, mint térbeli egységet kezeli, a szobrász szemlélete szerint. És most jön a teljessége az alkotásnak, amely a térrel foglalkozik, ami szerint az építészet története elsősorban a térformáló ember története. Így az emberi művészi alkotóerő minden iránya szintézist kap az építőművészetben, vagyis minden vizuális művészet közül az építészet a legátfogóbb. Ezért azután nem is csodálkoztam soha azon, hogy egy új művészeti korszakot mindig az építészet intonál, ő üti le az irányt mutató hangot, amely keresése indítja el az alkotóerőt.

Ezzel a szemlélettel megélni Ybl művészetét, értjük meg igazán jelentőségét. Ugye tudjuk, hogy a magyar építészetben ő az, akit – országosan tekintve – a legtöbben ismernek, mégpedig korosztálytól, műveltségtől, területtől függetlenül. Ez az általános ismertség teszi lehetővé, hogy személye és természetesen munkássága egyik jelképe legyen a hazai építészetnek. Így kell rá tekintenünk és ezért nagyon is méltó, hogy születésének 200. évfordulója a magyar építészetet ünneplő esztendő. Ha ott állok a Fóti templom előtt, körbejárom a pesti Bazilikát, ha elcsodálkozom az Operaház külső és belső pompáján, ha öröm tölt el, mert látom életre kelni a Várhegy gyönyörű kompozícióját, megértem, hogy Ybl méltóan áll a magyar építészet fókuszában. Nem azért, mert több mint voltak nagyszerű elődei vagy utána következő építészgenerációk, hanem mert olyan időszakban kap szerepet művelődéstörténetünkben, amikor a modern polgári Magyarország megteremti életteréhez a miliőt. Korának lényegét értette meg, minden alkotása ezt reprezentálja azzal, hogy nem csak építészeti remekművek ezek, hanem mindegyik szerepet kapott az adott település, az adott városkép kialakításában. Így igaz ez és ezért művelődéstörténetünkben ő az a személyiség, aki egy egész századot, a 19. századot teljesen birtokolja. Minden megérintette őt és ő pedig alakítója lett ennek a mindennek. Indulása a század első nagy önálló stílusának, a klasszicizmusnak idejére esik, ami alakítja szemléletét, hatással van rá mesterein keresztül. Majd egyidőben a kontinenssel, megteremti a magyarországi romantika sajátos művészi világát. Ez végül megidézi az európai művészet nagyszerű múltját, amikor a neoreneszánsz szépséges világát formába önti. Azt hiszem, ez az utóbbi az életmű győztese. És ezt úgy teszi, ahogy kevesen a hasonló szemléletet megvalósító kortársai közül. Ő ugyanis a reneszánsznak nem valamelyik irányzatát vagy korszakát emeli saját korába, hanem a quattrocento vagy cinquecento szemléletéből, formavilágából merít, hanem az egészet kívánja birtokba venni, a reneszánszot teljességében.

Válogatva a kétszáz évből ránk maradt vizuális örökségéből, ha belépek épületeinek terébe és bámulattal nézem udvarainak mediterrán fény-árnyékot tükröző architektúráját, az ember megérzi az építészet lelkiségét.

Épületei tették, amit tenniük kötelesség: otthonná váltak. Otthont kapott benne az ember, a család, a közélet és a művészet is. A társadalmát fogadták magukba és adtak életteret közösségnek, egyénnek, hétköznapoknak és ünnepeknek, környezetet teremtve köréjük. És mindezeknek szellemi koronája, amit ez a kiállítás hivatott reprezentálni. Ybl szakrális művészete, a Mindenhatónak földi otthont teremtő alkotásai. Ezek közül, azt hiszem, a fóti templomát szerettem a legjobban. itt éljük meg, azt a ritka művelődéstörténeti pillanatot, hogy európai viszonylatban, stílusalakítását tekintve, élre kerül a magyar építészet. Mert a 31 éves Ybl romantikát itt olyan kiérlelten teremti meg, amivel még a bajos iskolákban sem találkozunk ebben az időben. És mindehhez gyökeret a magyarországi románkori építészetben eres és talál. És kevesen tudják, hogy a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére épült templom oldalépületének kerek ablaka az egyik legősibb Mária szimbólumot, a hatágú Dávid csillagot formálja meg, amellyel a San Pietroban a Péter szobor trónján, illetve az 5. századi római Sta. Maggiore ornamentikái között találkozunk. A két háromszögből alakított csillag Isten Anyjának ég és föld közötti közvetítő szerepét jelképezi ősidők óta a keresztény ikonográfiában és Ybl műveltségét bizonyítja, hogy a kevesek közé tartozott, akik ismerik ennek a ritka Mária szimbólumnak értelmét.

Természetesen kihagyhatatlan szakrális munkái közül az a főmű, amely ennek a kiállításnak is otthont ad, a pesti Bazilika, az az alkotás, amely nem méreteiben, hanem csodálatosan komponált arányaiban hordja monumentalitását. Mert így igaz! A monumentalitást soha nem a lemérhető nagyság reprezentálja, tehát hogy mennyire emberfeletti méretek foglalják el a teret. A monumentalitás hordózója az a proporció, az a viszony, amelyet a kompozíció részletei élnek meg egymás között. És ebben a tekintetben, Ybl Miklós oeuvre-jének legérettebb gyümölcse a Bazilika épülete. Mikor elmegyek a Bajcsy Zsilinszky úton a Bazilika mögött, minden alkalommal megragad a szentély csodálatos külső architektúrája, építészeti arányaival, oszlopsorával, az ablakok ritmusával, emeletet záró bábos-korlátos főpárkánya az apostolszobrokkal. A hazai építészet ezzel kontinensi szépséget alkotott.

De miért is szűkíteném le Ybl épületeinek szakralitását a magától értetődőre, templomaira. A szépség, akárcsak az igaz és jó, égi valóság itt a földön. Teremtője a lélek, az emberi szellem, így azután eredendően Istenben gyökerezik. Igaz, jó, szép, ez a három tehát olyan dolog, amit nem tud birtokolni a gonosz és ebből a szépséget nagyon is tudatosan, célul kitűzve ott találjuk Ybl Miklós minden alkotásán. A Várbazár költőiségében, a hatalmas Vámház tömegelosztásának fegyelmezettségében, díszlépcsőjének ornamentikájában, a teret osztó oszlopok, pillérek és piaszterek faragványaiban, az Operaház belső és külső architektúrájának lendületében, amelynek különös ritmust ad a márvány gazdag színvilága. És e felsorolásnál ne feledkezzünk meg udvarainak lelket pihentető harmóniájáról. Költőiség, fegyelmezettség, lendület, ritmus, harmónia, amelyeket megtalálom nemcsak a pompás, méltóságot, nagyságot sugárzó épületein, hanem ugyanúgy legegyszerűbb munkáin is. Ezért, ha oeuvre-jének szakralítását keressük, méltó az egész életművet megtisztelni ezzel a jelzővel.

ybl_megnyit1 ybl_megnyit2 ybl_megnyit3

——————————————————————————————————————————————————————————–

Megnyitó beszéd 2014. április 6. vasárnap, Operaház Ünnep

 

Dr. Szaló Péter
helyettes államtitkár
Belügyminisztérium

Tisztelt Kanonok Úr!
Tisztelt Elnök Asszony,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1867-et írunk, amikor Ybl Miklós 53 éves, nagy tudású tapasztalt építész, számos lakóház, palota, kastély, a fóti és ferencvárosi templomok, takarékpénztárak székházai, a debreceni színház, a Nemzeti Lovarda tervezője, a gyors ütemben fejlődő Duna parti városok arculatát formáló mester átveszi a Bazilika folyamatban lévő építkezésének vezetését. A nagy előd, Hild József számos elképzelését megtartva, komoly szerkezeti és kivitelezési nehézségekkel megküzdve kell és akarja megoldani a feladatot. Nagyvonalú új elképzelése a kupolára, a bejáratra, a belső részletek gazdag kialakítása mind azt mutatják, hogy a feladatot biztos szerkezeti tudással, kiváló arányérzékkel és nagyfokú eleganciával kezelte. A templomot koronázó kupola nemcsak az egyház dísze lett, de a fejlődő városrész fölé magasodva a bíztató jövőt körvonalazta. A kupola első megvalósítása során azonban számos technikai és szerkezeti probléma merült fel. Aggodalomra okot adó repedések jelentek meg a pilléreken, amelyet csitítva Ybl aggodalmait, szakértők csapata szemlélt meg és véleményezett, majd egy szélvihar után – 1868. január 22-én a kupoladob beomlott. Emberéletet nem követelt a katasztrófa, de ezzel megkezdődött egy több évtizedes bontási, majd újraépítési – s párhuzamosan egy hosszú engedélyezési, adminisztrációs folyamat, hogy a vállalt munka minden nehézség ellenére határidőre elkészüljön. Újabb tervek és költségvetések készültek, de immáron Ybl elképzelései és programja szerint. A hit, hogy a bonyolult feladat megoldható, a szerény természetű mestert magabiztossá tette. 21 év múltán október 19-én tűzték fel a nagykupola csúcsára a keresztet. Még két év, amit a Teremtő Yblnek kiszabott: pontosan 23 évvel azt követően, hogy kupola beomlott, Ybl Miklóst 1891. január 22-én elragadta a halál. Leghőbb vágya volt, hogy a Bazilika befejezését megérje. Ez nem adatott meg neki. Csak a kupola és a tornyok, valamint a külső architektúra elkészülését láthatta. A Bazilika azonban megőrizte nekünk a szellemi hagyatékot: egy elfalazott üregben életművének fontos dokumentumai: rajzai, tanulmányai, iratai sok-sok éven át észrevétlen megbújtak, s 60 év múltán kerültek csak elő. A Mester utolsó rajzai is a Bazilikához készültek. Ez a két tény talán annak bizonyítéka, hogy a sok megpróbáltatást megért építkezés nagyon fontos volt Yblnek.

Ybl Miklós ötven éves építészi jubileumát a legrangosabb magyar és külföldi társegyletek képviselői, hazai közéleti személyiségek ünnepelték meg. Mivel köztiszteletnek, szeretetnek és általános elismertségnek örvendett, az előkészületek könnyen folytak. Az üdvözlő szavak azt a művészt éltették, akinek művei számát csak kevesen szárnyalták túl, aki el nem vitatható érdemeket szerzett a polgárosodó ország építészetében, a nemzeti építészeti kultúra európai színvonalának megteremtésében. A meleg szavú méltatások a legnagyobb épületek az Operaház, a Bazilika, a városi paloták és vidéki kastélyok, a templomok mellett a kisebb, de a mindennapok életét szebbé tevő, a közízlést nevelő, kimunkált részletek említését sem mellőzték. Egy miniszteri tanácsos az ünnepi vacsorán verssel köszöntötte a mestert:

„Ha műveidet nézem elmerülve,
Előttem a testté vált eszme, gondolat –
Habár dalom az egekig repülne:
Szeretném ekkor elhajítni lantomat.
Mi a költő dala? – Szó, mit tett nem követ…
Te nem beszélsz, Te megszólatod a – követ!”

Lehet-e ennél találóbban méltatni, elismerni annak munkásságát, aki több mint 130 épülettel gazdagította Pestet, Budát, majd Budapestet, illetve közel száz a vidéki városok, főúri birtokok arculatát meghatározó épületek száma. A korabeli híradások arról tudósítanak, hogy az életmű méltatásában mindenki részt vett. Ez az összefogás talán nemcsak a tehetségnek, hanem a szerény természetnek, az elismerésre méltó emberi tulajdonságnak is szólt.

Ybl Miklóst egyik kortársa így méltatta: „ő tette naggyá a hazai építészetet”.

Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Kanonok úrnak, az egyházközségnek és Szmodits Júlia asszonynak, az Ybl Egyesület elnökének, hogy Ybl Miklós munkássága előtt fejet hajthatunk.

Hajtsunk fejet a tehetség, a kitartás és a szorgalom előtt. Munkássága és kiemelten Bazilika tervezésének és építésének története alázatra tanít és felemeli lelkünket.

——————————————————————————————————————————————————————————–

Megnyitó beszéd 2014. április 5. szombat, XIII. Ybl Miklós és a Magyar Építészek, Építőmesterek Ünnepe

 

Dr. Réthelyi Miklós
elnök
UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság

Ybl Miklós élete és kora
Előadás az Operaházban, 2014. április 6.

Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján első alkalommal adják át az Ybl-díjakat gyönyörű Állami Operaházunkban, az építőművész legismertebb épületében. A megtisztelő felkérésnek eleget téve Ybl Miklós munkásságának és a magyar építészetnek a méltatásával szeretnék az ünnepi alkalomhoz hozzájárulni.Noha a magyar építészet egyidős a magyarok megérkezésével a Kárpát medencébe, ugorjunk át több évszázadot, és érkezzünk meg a magyar építészet fénykorát jelentő 19. századba.

Ebben az időben indult meg a jelentéktelen és poros Duna-parti Pest nagyvárossá fejlődése. 1808-ban József nádor a „legmagyarabb Habsburg”, létrehozta a Szépítő Bizottságot. A Bizottság feladata volt az új építkezések jellegének és a stílusegységének – városépítészeti szempontból átgondolt – biztosítása.

A 19. század első évtizedében felépül Pesten a Deák téri evangélikus templom, majd néhány évtizeddel később a Magyar Nemzeti Múzeum. Középületek, bérházak épülnek, az arisztokrácia köreiben is divattá válik pesti házak és paloták építtetése. A Tänzer-házat, a korábbi Nemzeti Erőforrás Minisztérium központi épületét, 1836-ban építették – hogy egy példát is említsek. – Ez volt a klasszicista építészet kora, amikor is az épületeket a puritanizmus, a józanság, a mértékletes formamegoldás jellemezte. A korszak kiemelkedő építészei Polláck Mihály és a 16 évvel fiatalabb Hild József.

A század közepétől jelentkezik az építészetben a mór és bizánci elemeket is felhasználó romantika. Kiemelkedő mestere a következő építész generációt képviselő Feszl Frigyes. Fő műve, – az 1849-ben Henzi tábornok által szétlőtt Duna-parti tündérpalota, a Redout helyén –, az európai romantika jelentős alkotása, az 1865 januárjában megnyílt Pesti Vigadó. – Feszl Frigyes kísérelte meg először a magyar nemzeti építőművészet létrehozását. – Éppen napjaink felemelő ünnepe volt a romjaiból újjá születő, gyönyörűen felújított Pesti Vigadó megnyitása és átadása a művészetek számára.

Így jutunk el a magyar építészet fénykorát jelentő 19. század második feléhez, amelyet stílusjegyekben, egymást követően, illetve átfedésekkel a historizmus és a szecesszió jellemzett. A korszak zseniális építőművésze Ybl Miklós. 1814-ben született, az első nevezetes munkájának – Fóton, a tájat messziről uraló, gyönyörű plébániatemplomnak – az építkezése, 1845-ben kezdődött.

Ybl 75 éves korában, 1891-ben halt meg, a 19. század szülötte és formálója volt.

Hogyan látta Mikszáth Kálmán az 1844-45-ös évek Pestjét, abban az időben, amikor Ybl Miklós munkához látott?

„Pest még akkor pólyákban van. Kilencvenezerre szaporodott ugyan a lakosa, de azért korántsem nemzeti empórium . … A törzslakosság sört iszik, vagy rác-ürmöst, németül tratyog és nem törődik a közügyekkel. Aki valamire való ember benne, az mind nem hozzája tartozik. …Van ugyan néhány derék magyar ember, bírák, megyei tisztviselők … akadémikus tudósok, egyetemi professzorok, kiváló írók, de ezek is mind valahova másüvé számítják magukat. Pesten nincs odahaza senki … Kereskedelme, forgalma primitív; van négy országos vására, és megvan a Szent István jobb keze. Az egyetlen tiszta kéz, mely önzetlenül emeli a várost, idecsődítve egy évben egyszer az ország lakosságát…” Mikszáth: Jókai Mór élete és kora (1883)

Időben át kell ugranunk 1848. március 15-ét. A Petőfi Sándornál majdnem 10 évvel idősebb Ybl Miklós neve nem szerepelt a márciusi ifjak között. – Jobb, ha átugorjuk 1849-et is.

A már idézett művében Mikszáth Kálmán így ír 1851-ről.

„… a közönség, mély latergiájából felocsúdva, érdeklődéssel fordult nagy veszteségei után ahhoz, amije még megmaradt. … Hát bizony szűk világ ez. Nincsenek már hadvezéreik, akiknek a mozdulatai érdekelnék a közönséget, nincsenek államférfiaik, vagy ha vannak, isten tudja hol vannak, … mindenét elvették a magyarnak…..” (Mikszáth: Jókai Mór élete és kora)

De éppen ebben a történelmi és társadalmi közegben bontakozik ki Ybl Miklós munkássága. Remekműveinek már a felsorolása is hosszú időt tenne ki, méltatása napokat. A jól ismert hatalmas és maradandó munkák mellett néhány, a korabeli kedélyeket lázban tartó eseményt szeretnék most felidézni:

1865. december 11. Felavatják a Magyar Tudományos Akadémia velencei neoreneszánsz stílusú új székházát; az építési munkálatokat Ybl Miklós irányította.

1868. január 23-i megrendítő hír: Az épülő lipótvárosi bazilika kupolája tegnap a délutáni órákban beomlott. Négy óra felé a Dunára néző rész, később a másik oldal is összeroskadt. .. A Hild által elkezdett építkezés csak évek múlva, a tervek módosítása után, Ybl vezetésével folytatódott.

1879. április 24. Simor János hercegprímás felszenteli a gyönyörű ferencvárosi Assisi Szent Ferenc plébániatemplomot (köznyelven a Bakács téri templomot), Ybl Miklós alkotását.

Általános figyelem kísérte az Ybl Miklós tervei alapján neoreneszánsz stílusban, a francia és olasz függőkertek mintájára épülő királyi Várkert Bazár születését. Ezt a szépséges Duna-parti építményt, a sokak által nagyon szeretett Bazárt, súlyosan romos, tetszhalott állapotából éppen 3 napja vehettük végre birtokba, mi 21. századi polgárok.

1883. október 22. Felavatják a Kálvin téren a pazar Danubius kutat, amelynek terveit Ybl Miklós készítette. – A díszkút most az Erzsébet teret díszíti.

1884. szeptember 27-én Ferenc József jelenlétében, ünnepélyesen megnyitották a Magyar Királyi Operaházat – Ybl Miklós legismertebb, csodálatos alkotását, ahol most szerencsénk van együtt ünnepelni.

Ybl e világszínvonalú műalkotásában elsősorban a neoreneszánsz palota emberléptékű, mégis lenyűgöző arányait érzékeljük. Belépvén az épületbe, látjuk, hogy a tervező figyelme a gyönyörű tereken túl a belső díszítés legapróbb részletéig mindenre kiterjedt. Ezért mondhatjuk, hogy az Operaház a 19. századi virágzó magyar ipar és kézművesség példaértékű emléke, és a kortárs magyar képzőművészetnek is valóságos múzeuma, mivel az épületet Lotz Károly, Székely Bertalan, Than Mór és mások freskói, Huszár Adolf, Stróbl Alajos, és sok más kiváló művész szobrai díszítik.

Kötelességem azonban, hogy röviden a fiatalabb kortárs, Lechner Ödön munkásságáról is szóljak. Az emlékév – ugyanis – élvezi az UNESCO védnökségét is. A Magyar Nemzeti Bizottság javaslatára az UNESCO 2014-ben Ybl Miklós születésének 200, és Lechner Ödön halálának 100. évfordulóját felvette a megünneplésre méltó nemzetközi évfordulók közé. Így a magyar építészet e két briliáns alakját, Ybl Miklóst és Lechner Ödönt nemcsak Magyarország, hanem az egész UNESCO és ezáltal 195 tagállam és 9 társult állam is ünnepli

Lechner Ödön abban az évben született, amikor már épült Ybl fóti temploma. Lechner nemzeti szellemű építőművészetet akart létrehozni, ezért önálló formakincs létrehozására törekedett. A magyar nép keleti örökségét kutatva hozta be a magyar építészetbe a szamárhátívet és más keleti, indiai hatású elemeket. Ezeket a magyar népművészetből vett pompás formakinccsel elegyítve teremtette meg a sajátosan magyar szecessziót. – Munkásságának kiemelkedő alkotása Budapesten az egész világ által csodált Iparművészeti Múzeumunk és Kecskeméten a Városháza épülete.

Az Andrássy út 25. szám alatti telken – amely éppen az Operaházzal szemben található – épült fel a Lechner Ödön tervezte Drechsler palota. Amikor az építési engedélyt megkapták – 1883. májusában – az Operaház már majdnem készen állt. Lechner emberi nagyságát és szerénységét mutatja a megbízás elfogadása kapcsán tett kijelentése:

“Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben, mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon.”

Végül pedig a két építész után idézzük meg a kort egy jellegzetes pesti épület történetével. Az Andrássy út 62 szám alatti háromemeletes palota – az Andrássy palota –1882-ben épült, építője és első tulajdonosa Johann Nepomuk Bobula, szlovák építőmester. Az elkészült épületről, amit nemcsak az építője, hanem a szakma is mestermunkának tekintett a korabeli sajtó – szabadon idézve – így írt:

Az épület olasz reneszánsz stílusú, az előtérben, a boltívek közét Lotz freskói díszítik. Az egész ház nyugalmat sugároz, Bobula építész úr palotája méltóképp emeli az út – a Sugárút – képét.

Bobula János apósa jó módú harangöntő mester volt, 1890-től Kollerich Pál szitagyáros, később Wiesenbacher Endre építőmester, majd Dr. Pillicz Ignácz orvos a ház tulajdonosai, lakói.

Az Andrássy palota történetében megtaláljuk nemcsak a főváros, hanem a sokkultúrájú, szomszédait befogadó magyar nemzet történetét. Az építő és első tulajdonos szlovák, az épület a magyar főváros dísze, az építő apósa harangöntő, a további – többségében német nevű – tulajdonosok között találunk szitagyárost és építészt, vagyis a polgárság rendkívül sokszínű képviselőit. Később az épület tulajdonosa egy orvos. Unokája, a vele együtt lakó Gosztonyi Péter történész az 1956-os forradalom leverése után Svájcba emigrált. Onnan figyelte, elemezte a magyarországi viszonyokat, s írta történeti munkáit. Végül pedig ebben az épületben ma a Yunus Emre Török Kultúra Házát találjuk.

Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján, a magyar építőművész szakma ünnepén, kiváló építészeink díjainak átadásakor, büszkén nyugtázhatjuk, hogy gazdagok vagyunk kultúránkban, építészeti kincsekben. Építőművészeink, kézműveseink, iparosaink fővárosunkat ragyogó világvárossá tették. Boldogok lehetünk, hogy ma nemcsak az emlékezés, nemcsak ragyogó örökségünknek megőrzése és megmutatása a dolgunk, hanem – saját korunk kiváló magyar alkotói által akiknek már előre szeretnék gratulálni – folytatói is lehetünk annak a kulturális és tudományos pezsgésnek, amely fővárosunkat és hazánkat Európában és az egész Földön elismertté tette.

——————————————————————————————————————————————————————————–

Megnyitó beszéd 2014. április 5. szombat, XIII. Ybl Miklós és a Magyar Építészek, Építőmesterek Ünnepe

Dr Szaló Péter
helyettes államtitkár
Belügyminisztérium

Tisztelt Elnök Asszony,
Tisztelt Családtagok határon innen és a világ más tájairól,
Tisztelt Ybl Miklós díjjal kitüntetett Kollégák,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A 18. alkalommal gyűlünk össze Ybl Miklós születésnapján, hogy e napot a Magyar Építészek, Építőmesterek elismerésének szenteljük Szmodits Júlia elnök asszonynak köszönhetően.

Idén különleges év van, Ybl mester születésnapjának 200. évfordulója, amelyet az Építészet Éveként is ünnepelünk. Január 22-én, Ybl halálának és a Magyar Kultúra napján kezdődtek meg azok a programok, amelyek tisztelegnek az előtt az építész előtt, akinek munkássága nagyban meghatározta a 19. század második felében polgárosodó Pest és Buda arculatát, a vidéki főúri birtokközpontokat.

Az Ybl-család a 18. második felében az Ausztriából költözött Székesfehérvárra, ahol aztán ifjabb Miklós is világra jött. A kereskedőcsalád fia, kiváló rajzkészsége miatt a bécsi Császári és Királyi Politechnikai Intézetben tanult, amelyet a legjobb eredménnyel végzett el. 18 évesen – művészi tanulmányait befejezve –Pollack Mihály mellé szegődött, hogy építőmesteri gyakorlatot is szerezzen. A bécsi Koch Henriknél rajzolóként dolgozott, de tehetsége révén hamarosan főpallér lett a Kinsky hercegek prágai építkezésén. Kiváló ajánlólevele, egyenes jelleme, szorgalma és tehetsége predesztinálta arra, hogy szakmai élete az önálló érvényesülés nehézségei ellenére sikerrel induljon. Látóköre szélesítését a müncheni Művészeti Akadémián végzett tanulmányai biztosították. Innen eredt a romantika iránti szeretete. Az építőmesteri cím elnyeréséhez szükséges tanulmányutak, a hollandiai, franciaországi, valamint az itáliai és poroszországi élmények későbbi munkáira alapvető hatással voltak.

Kérvényezte, hogy felvételt nyerjen az építész céhbe, de a kérvényben nem említette, hogy milyen kiváló bizonyítványokkal rendelkezik, szerénysége nem engedte, hogy kvalitásait hangoztassa. Talán ezzel hibát követett el, mert a bíráló bizottság a kérést ’mellőzendőnek’ ítélte, s a tehetséges, képzett fiatalember nem nyert jogot arra, hogy a céh tagja legyen. Más megoldás nem lévén, az önállóan működő Pollack Ágostonnal társult. Alig 30 évesen Ybl már a Károlyi-családtól kapta a megbízásokat, uradalmi építészként működött. Számos terv került ki a keze alól: bérházak, kastélyok és templomok tervei, amelyekkel Ybl az 1850-es években a főúri világ kedvenc építésze lett, így ezután a Német Színház átépítése és a Nemzeti Lovarda tervei már túlmutattak egy korabeli uradalom kínálta lehetőségeken.

Az Építész-Czéhbe  végül Yblt csak 20 év múlva vették fel a tekintetes szervezetbe. S bár idő hiányában sosem készítette el a felvételhez szükséges ”Remeket”, ennyi idő alatt olyan sok épületet tervezett, hogy a céh elöljárói méltányolva munkásságát javasolták Pest városa tanácsának, hogy a felvételt támogassa. Rátermettségét a fóti templom, a pesti Unger-, a Balassa- és a Ganz-ház, a Festetics-palota már akkor bizonyította.  Nemcsak a feladatok művészi megoldása, a lelkiismeretes munkavégzés jellemző rá, tekintélyét emelte megbízhatósága, szilárd jelleme.

Az 1860-as években már vezető szerepet játszott a szakmában, véleményének komoly súlya volt. Neki is meg kellett azonban küzdenie a kisszerűséggel, a takarékosság kényszerével, s ritkán volt lehetősége, hogy méltóbb és nemesebb építőanyagból formálhassa meg kiváló épületeit. Ha ez sikerült is, történelmünk mégsem volt erre mindig tekintettel, számos épületét a főváros ostroma nem kímélte.

A haladó szellemű építész épületein korának új anyagát, az öntöttvasat szívesen alkalmazta. Elég csak a kör alaprajzú elegáns lépcsőre gondolni, amely az egykori Pesti Első Magyar Hazai Takarékpénztár ékessége a Reáltanoda és Károlyi utca sarkán álló épületben, de alkalmazta ezt az anyagot folyosók és boltozatok tartószerkezeti elemeként is. Az 1860-as évek elején az építkezési kedv a politikai körülmények miatt minimális volt, de Yblnek jelentősége és jó híre már akkora, hogy megbízása mindig akadt. A Nemzeti Múzeum körüli palota-negyed több épületének terve az ő keze alól került ki.

A mesternek számos tapasztalata ellenére sok izgalmat, de sikert hozott a Bródy Sándor utcai régi képviselőház, a mai Olasz Kultúrintézet megtervezése és a különösen rövid, 3 hónapos határidővel történő megépítése.

A Magyar Mérnök és Építész Egyletnek alapítója volt, akit munkássága elismeréseként a főrendi ház tagjává választottak, tagja volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, a Fővárosi Közgyűlésnek, a tanács középítési, majd képzőművészeti bizottságának és az Országos Képzőművészeti Tanácsnak is. Az Építő Ipar című újság megalapítása is az ő nevéhez köthető és sokat tett a szakipar fejlesztése érdekében, a magyar alapanyagok elismerése és a hazai szakértelem támogatására.

S végezetül ez a legméltóbb hely, ahol a következőket felidézhetjük: A Mérnök és Építész Egylet 1879. évi közgyűlését követő ünnepi ebéden számos szónoklat hangzott el, de Ybl, az alelnök hallgatott. Az ebédet követően egy szakmai kérdés megvitatása érdekében hajóra szálltak. A Várbazár előtt valaki megszólalt: „Ime, ez Ybl toastja”….. általános éljenzés tört ki. S a mondatot megismételték még a Vámház (ma Corvinus Egyetem épülete), a Ferencvárosi – Bakáts téri ‑ templom előtt és Ercsinél az Eötvös emlékmű láttán is. Igen, itt állunk Ybl egyik legszebb munkája előtt, ahová a hálás utókor szobrát is állította. A kerek születésnap és felújított Várbazár méltó módon emlékeztet mindannyiunkat arra, hogy közös feladatunk, mi több, kötelességünk megőrizni Ybl Miklós örökségét. Átadni azt, amit ránk hagyott: az elvek megtartását, a magas minőség primátusát, a csendes és fáradhatatlan munkát, egymás tiszteletét, a közös alkotás örömét.

Végül engedjék meg, hogy valamennyiünk nevében köszönetet mondjak Szmodits Júlia elnök asszonynak, az Ybl Egyesület elnökének fáradhatatlan szervező munkájáért, Ybl Miklós emlékének töretlen gondozásáért.

A rendezvényt megnyitom!

——————————————————————————————————————————————————————————–

Megnyitó beszéd 2014. április 5. szombat, XIII. Ybl Miklós és a Magyar Építészek, Építőmesterek Ünnepe

Sáros László György DLA,
elnök –  Magyar Építőművészek Szövetsége

Tisztelt Egybegyűltek, kedves Ünneplők!

Jóllehet „programon kívül” kértem szót, mindazonáltal úgy érzem – mit úgy érzem? – kötelességemnek tartom, hogy az Ybl bicentenárium kapcsán, egyszer végre mondassék ki annak neve is, aki nélkül ez az ünnepségsorozat sokkal fénytelenebb lenne.

Szmodits Júliáról beszélek, az Ybl Egyesület elnökéről.

El tudnak képzelni valakit, aki a jövő évi naptárját már mostanra sűrűn teleírja? Teleírja programokkal. Valódi programokkal. Szmodits Júlia ezt tette tavaly. Az Ybl bicentenárium jegyében.

Ám Ö ezt tavaly tette. Nem magának, hanem a „köznek”. Ez a „köz” pedig mi vagyunk, itt és most. Meg tegnap is, és tegnapelőtt is. Ám főleg holnap.

Szmodits Júlia az, aki egyedüliként elérte azt, hogy a szakmánk – bár én hivatást szoktam mondani, – legmagasabb elismerését az Ybl-díjat végre, a legméltóbb helyen adják át, Ybl egyik, vagy talán a legszebb, de mindenképpen legméltóbb épületében, az Operaházban. S tegyék ezt Ybl Miklós születésnapján. Remélve, hogy ez ettől kezdve a díj életében már mindig így lesz. Ha semmi mást nem tett volna Szmodits Júlia, már ezzel is kivívta volna a hálásnak ritkán mondható építésztársadalom köszönetét.

Az Ybl-díjat, amit idén a díj adományozója a bicentenáriumra tekintettel megduplázott, holnap tíz, arra jogosult kaphatja meg.

Ám ez „csak” holnap lesz. Most azonban azért kértem szót, hogy mindazért, amit Szmodits Júlia tett, köszönetet mondjak. S teszem ezt remélhetőleg nem csak a magam és a Magyar Építőművészek Szövetsége nevében.

Mert ahogy mondtam, most mi vagyunk a „köz”, ezért remélem, bár tudom, hogy mindezt közmegelégedésre mondhatom:

Júlia, köszönjük szépen!

És feladatomnak tartom, s ebben kérem mindnyájuk segítségét, hogy Szmodits Júlia munkája iránti hálánk „hivatalosan” is kimondassék.

Köszönöm, hogy szót kaphattam.

——————————————————————————————————————————————————————————–

Köszöntő beszéd, 2014 január 22. Ybl halálának 123. évfordulója

 

dr. Szentes Tamás főpolgármester-helyettes
köszöntőt mondott
Tarlós István Főpolgármester nevében

Tisztelt Államtitkár Úr ! Tisztelt Plébános Atya! Kedves Barátaim!

Minden jeles évforduló nem csak emlékezés, hanem az értékek számbavétele is. Az idén 200. esztendős Ybl Miklós Budapest egyik legbecsesebb, sokak által tisztelt történelmi személyisége. Munkássága maradandó, és a jövő számára felbecsülhetetlen kincs. Ybl Miklós építészetét a főváros önkormányzata, Budapest építészei, minden várost szerető ember a város egyik legnemesebb értékeként tartja számon.Ybl pályája sokszínű volt, tapasztalatait és tudását rangos német és itáliai iskolákban szerezte, élete során sokhelyütt és sokat épített. A krónikákból azt is tudjuk, hogy a kor géniusza, Széchenyi István a többi között azzal a feladattal bízta meg, hogy cenki birtokára templomot építsen. Munkássága azonban Budapesten csúcsosodott ki, és a 19. századi nagy építészeti hullám, a historizmus európai rangú képviselőjévé vált. Fővárosi épületeit hosszan lehetne sorolni. Tehetsége rendkívüli volt. Nem véletlen, hogy Podmaniczky Frigyes ragaszkodott hozzá, hogy a budapesti Operaház építési munkáival Ybl Miklóst bízzák meg. A közel egy évtizedig tartó építkezés során sokan megtapasztalhatták azt is, hogy nem csak kiváló tervező, hanem kőfaragónak, sőt még ácsnak is nagyszerű, és még élete delején is szívesebben volt az építkezésen, mint az irodájában. Miként kortársai feljegyezték: „képes volt megszólaltatni a követ”. Jókai Mór rajongva tisztelte, és el sem tudta képzelni, hogy más rakja le a majdani nemzeti Pantheon alapkövét. Ybl korának megbecsült személyiségeként vált a főrendi ház tagjává, és kapott számos elismerést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ybl Miklós palotái Budapesten egyszerre jelentik a ragyogó értéket, a nemes hagyományt és az építészet eljövendő céljait. Életútja jó példa arra, hogy a jeles korok és a nagy személyiségek miként találhatnak egymásra. A Szent István-bazilikától a Fővámházig és e templomig, ahol most vagyunk, számos híres épület őrzi művészetét, mind különálló alkotás, és önmagában is jellegzetes. A klasszikus építészeti célok követése mellett Ybl modern eszközöket is használt, ismerte és alkalmazta az öntöttvas szerkezeteket és a térelemek sokaságát. Építészetében elragadó a formák és színek összhangja, a tér és az épület kapcsolata. Budapest vezetésének szent célja, hogy ezeket az értékeket megóvja. Ennek jegyében kerül sor az egyik legérdekesebb Ybl-alkotás, a Várkertbazár megújítására. Az a szándékunk, hogy felszámoljuk a rossz korok hagyatékát, amely csupán kihasználni, lelakni igyekezett az építészeti műalkotásokat. Így maradunk hűek a városépítő Ybl Miklóshoz, aki a fővárosi képviselő-testületben és közmunkatanácsban kamatoztatta tudását és tapasztalatait, és bízta az utódokra örökül. Gyakorlatias ember volt, aki szerette a szépet és nemeset egyaránt, de mindig szem előtt tartotta az épület célját, rendeltetését.

Tisztelt Barátaim!

A régi klasszikusok úgy tartották, hogy az építészet megfagyott zene. Ybl Miklós 19. századi építészete azonban most is muzsikál a szívekben. Őszintén kívánom, hogy az emlékév során bejárva az általa felépített nemes épületeket, szép házakat, templomokat, felidézve azok történetét és mindenekelőtt megóvásukról gondoskodva, a nemzetközi rangú magyar építészet folytassa azt a küldetést, amit nagy elődünk hagyott ránk. Budapest közönsége hálával és szeretettel emlékezik nagy építőjére.

——————————————————————————————————————————————————————————–

Megnyitó beszéd 2014 január 22. Ybl halálának 123. évfordulója

 

Dr. Szaló Péter
H. Államtitkár BM Területrendezési,
Építésügyi és Örökségvédelmi H. Államtitkárság

2014 Ybl Bicentenárium – Magyar Építészet Éve Ybl Emlékév Hivatalos Megnyitója

Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt Polgármester-helyettes úr, Excellenciás urak, kedves jelenlevők!

Van-e méltóbb hely az emlékezésre és a tiszteletadásra, mint egy templom? Aligha!
De többszörösen így van, ha Ybl Miklós emléke előtt hajtunk fejet a Bazilika, a fóti valamint sok más hazai templom és e templom alkotója előtt. A templom a szakrális építészet nem csupán az építészet egy sajátos területe, hanem annál jóval több. A templom építészet lényege egy kitüntetett hely teremtése, ahol az ember vall az élet természetfeletti lényegéről, ahol a mindennapjait élő földi ember az égre tekint, beismeri kicsinységet, de egyben önmagát is a feljebbvalóhoz köti. Helyet teremt neki a szentélyben, ahova nem is léphet földi halandó és a szolgálók is csak tiszta szívvel.A templom a tér mindig egy kiválasztott pontjára épül, egymást követő kultúrák bizonyítják ezt, hogy a templom alapítása és építése a hely megszentelése.
A templom tornya, az axis mundi, az égre mutató világtengely messziről hirdeti, hogy e hely áttöri a földi világ határát, az égre, a szellemi világgal teremt elő kapcsolatot. Ünnepi lélekkel lép be ide az ember, lecsendesítve nyüzsgő gondolatait és ünnepi lélekkel léptünk be mi is Ybl Miklós halála napján.
Nem a fájdalom hozott ide bennünket, hiszen a szeretet hálója már igencsak vékonyka egy évszázad múltán a személyes kapcsolat hiányában. A tiszteletadás vágya és kötelessége, hogy fejet hajtsunk előtte, a magyar építészet e kimagasló alakja előtt. Alkotásai a magyar építészet legbecsesebb emlékei, a főváros arcának meghatározói és különösen itt a Ferencvárosban, a Bakács téren, ahol a formálódó, de még széteső polgár városban létrehozta a kerület e szellemi központját, szent helyét.
Mi emlékezők, jelenlétünkkel bizonyítjuk a halhatatlanság tényét, hogy Ybl Miklós mestert művei kiemelték az időből, a mulandóságból. A 200 éve született mester életművének egy egész évet szentelünk, hogy személyét és jelentőséget felismertessünk az ország egészével.

Mindezt elsősorban Szmodits Júlia asszonynak, az Ybl Egyesület elnökének köszönhetjük, aki évek óta fáradhatatlanul küzd e nemes célért. Köszönet érte! A mai nappal az emlékév megkezdődik és egy rendkívül izgalmas eseménysorozat indul meg. Szentelje meg a mai szertartás az emlékévet! Legyen a jelen esemény meghatározó lelki élmény az egész évre!
Az Ybl Bicentenáriumot ezennel megnyitom!

——————————————————————————————————————————————————————————–