291 Dr. Vámossy Ferenc (1930)
„az építészeti kultúra fejlesztése és terjesztése terén végzett és építészetelméleti
tudományos munkásságáért”

A BME-n szerzett építészmérnöki oklevelet 1952-ben. 1952-től tervezőirodai gyakorlatot folytat (KÖZTI, KERTI). A MTA kikérésére 1957-től tudományos munkatársként a BME Építészettörténeti Tanszékén tevékenykedett. 1965-ben egyetem műszaki doktor, 1967-ben az ELTE Bölcsésztudományi Karán filozófia kiegészítő diplomát szerzett. Tudományos kutatási területe az építészelmélet és a legújabb kori építészet története. Mintegy 120 tanulmányt, cikket, jegyzetet, könyvrészt, kritikát stb. publikált. 25 éven át az Építés-Építészettudomány c. akadémiai folyóirat, illetve jogelődje technikai szerkesztője. A BME-en1958-tól, majd folyamatosan 1967-től oktatott. 1963-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanít. A MÉSZ keretében 1971-73 között a Mesteriskola I-II. ciklusának tanulmányi vezetője. Az Építészetelméleti-kritikai Munkabizottság vezetője.
291 Dr. Vámossy Ferenc (1930)
„az építészeti kultúra fejlesztése és terjesztése terén végzett és építészetelméleti
tudományos munkásságáért”

A BME-n szerzett építészmérnöki oklevelet 1952-ben. 1952-től tervezőirodai gyakorlatot folytat (KÖZTI, KERTI). A MTA kikérésére 1957-től tudományos munkatársként a BME Építészettörténeti Tanszékén tevékenykedett. 1965-ben egyetem műszaki doktor, 1967-ben az ELTE Bölcsésztudományi Karán filozófia kiegészítő diplomát szerzett. Tudományos kutatási területe az építészelmélet és a legújabb kori építészet története. Mintegy 120 tanulmányt, cikket, jegyzetet, könyvrészt, kritikát stb. publikált. 25 éven át az Építés-Építészettudomány c. akadémiai folyóirat, illetve jogelődje technikai szerkesztője. A BME-en1958-tól, majd folyamatosan 1967-től oktatott. 1963-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanít. A MÉSZ keretében 1971-73 között a Mesteriskola I-II. ciklusának tanulmányi vezetője. Az Építészetelméleti-kritikai Munkabizottság vezetője.
291 Dr. Vámossy Ferenc (1930)
„az építészeti kultúra fejlesztése és terjesztése terén végzett és építészetelméleti
tudományos munkásságáért”

A BME-n szerzett építészmérnöki oklevelet 1952-ben. 1952-től tervezőirodai gyakorlatot folytat (KÖZTI, KERTI). A MTA kikérésére 1957-től tudományos munkatársként a BME Építészettörténeti Tanszékén tevékenykedett. 1965-ben egyetem műszaki doktor, 1967-ben az ELTE Bölcsésztudományi Karán filozófia kiegészítő diplomát szerzett. Tudományos kutatási területe az építészelmélet és a legújabb kori építészet története. Mintegy 120 tanulmányt, cikket, jegyzetet, könyvrészt, kritikát stb. publikált. 25 éven át az Építés-Építészettudomány c. akadémiai folyóirat, illetve jogelődje technikai szerkesztője. A BME-en1958-tól, majd folyamatosan 1967-től oktatott. 1963-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanít. A MÉSZ keretében 1971-73 között a Mesteriskola I-II. ciklusának tanulmányi vezetője. Az Építészetelméleti-kritikai Munkabizottság vezetője.