Ybl kortársai és munkatársaiYbl kortársai és munkatársaiYbl kortársai és munkatársai

A szakszövegeket írta Kelecsényi Kristóf

 

Ágoston (Adler) Emil
(Aranyosmarót [ma Zlaté Moravce, Szlovákia], 1876 – Berlin, 1921)

Építész oklevelét 1899-ben szerezte meg a Királyi József Műegyetemen Budapesten. Tanárai voltak Steindl Imre, Hauszmann Alajos és Rauscher Lajos. Itáliai tanulmányútja után előbb Berlinben, majd Párizsban töltött el hosszabb időt. 1906-ban tért vissza Magyarországra. Az ő tervei szerint épült meg egy tervpályázati győzelem nyomán a trieszti zsinagóga, ám művei döntően Budapesten valósultak meg. Már 1907-ben elkészült főműve, a Dohány utcában állt Hungária Fürdő. Ezen kívül zömében bérházakat tervezett a fővárosban. Stílusán a kortárs észak-német építészet hatása volt kimutatható.

 

Brein Ferenc
(1817, Pest – 1879, Székesfehérvár)

Brein Ferenc építészeti képzése már édesapja, Brein Ignác mellett elkezdődött, középfokú tanulmányai alatt három évig inaskodott mellette. Látogatta a városi rajziskolát is, ahol alapfokú építészeti, rajzi ismereteket szerzett. 1839-ben vándorútra indult, amely során Bécsben több kiemelkedő helyi építész mellett is megfordult. 1841-től Franz Beer szolgálatában az oroszvári Zichy-Ferraris-kastély pallérjaként vezette az építkezést. Az 1860-as évek elején Székesfehérváron telepedett le. A klasszicista és romantikus építészeti formákat párhuzamosan használta munkáiban, tervezett és kivitelezett is. Jelentősebbek ezek közül a kőbányai Csősztorony, a pesti Király utcai Pekáry-ház és egy egykori Frivaldszky-villa a Svábhegyen.

 

Diescher József
(1811, Pest – 1874, Budapest)

Építészeti képzése a pesti városi rajziskolában kezdődött. 1828-ban vándorútra indult, mely során megfordult Bécsben és Münchenben is, ahol helyi építőmestereknél dolgozott. Berlinben járt a Bauakademie-re is. A német tartományokon kívül Itália területén is sokfele megfordult. 1839-ben nyert felvételt a pesti építő céh tagjai közé és ettől fogva folyamatosan a magyar fővárosban tevékenykedik építészként és kivitelezőként. Pályája elején még a klasszicizmus és a romantika építészeti elemeit használva tervez, az 1860-as évektől azonban fokozatosan áttér a neoreneszánsz alkalmazására. Legjelentősebb munkái közé tartozik a pesti főreáltanoda (ma Vörösmarty Mihály Gimnázium), a Szervita téri templom átépítése és a csatlakozó rendház felépítése, valamint a Rákóczi úti szlovák evangélikus templom.

 

Györgyi Géza
(1851, Pest – 1934, Budapest)

Györgyi Giergl Alajos (1821-1863) festőművész fiaként egy régi pesti polgári családba született. Rokona volt Giergl Kálmán (1863-1954) építésznek, a Korb-Giergl alkotópáros tagjának. Édesapja szorgalmazása nyomán 19 éves koráig a kereskedelemben dolgozott és csak ekkor kezdett építészeti tanulmányokba. Elvégezte a Királyi József Műegyetemet, később a berlini Bauakademien is tanult. 1876-ben tért vissza a magyar fővárosba, ahol Ybl Miklósnál helyezkedett el. Dolgozott a Szent István-bazilika és az Operaház tervezésén is. 1884-től a királyi palotával foglalkozott, majd Ybl 1891-es halálát követően az építkezést átvevő Hauszmann Alajos helyettese lett az építkezés befejezéséig.

Ezt követően társult a királyi váron dolgozó építészcsapat egy másik tagjával, Hoepfner Guidóval, akivel együtt több budapesti villát, valamint legnagyobb művűkként a Viktória Biztosító Társaság Károly körút Dohány utca elválásánál álló hatalmas bérpalotáját is megtervezték. Építészeti munkássága mellett festőként is működött.

 

Handler Nándor
(1836, Sopron – 1888, Sopron)

Handler Nándor Sopronban született, egy építőmester-család gyermekeként. Már nagyapja is építészként működött a nyugat-magyarországi városban, a 19. században pedig a család szinte eluralta a település építészetét. Nándor édesapja mellett kezdett el rajzolóként dolgozni, képzéséről nincs információnk. Pályájának első szakaszában éppen ezért nehéz is szétválasztani a két tervező munkáit. A fiú ráadásul egészen apja haláláig nem kérvényezett mesterjogot a helyi kőműves céhben, így terveit az 1880-as évek elejéig apja szignálta. A romantikus historizmus legjelentősebb hazai képviselői közé tartozik, annak ellenére, hogy munkássága Sopronra korlátozódik. Legjelentősebb műve az Orsolya téri római katolikus templom, de a Várkerület számos lakóháza is az ő tervei nyomán valósult meg.

 

Hauszmann Alajos
(1847, Buda – 1926, Velence [Magyarország])

Építészeti tanulmányait Budán kezdte, majd 1866-tól a berlini Bauakademie hallgatója lett, ahol többek közt Lechner Ödön évfolyamtársa volt. Hazatérve Szkalnitzky Antallal működött együtt. 1872-től a budai Műegyetem tanára, később dékánja és rektora is. Hauszmann korának egyik legnépszerűbb építésze, számos magán- és középület tervezője volt. Stílusát tekintve előbb az itáliai eredetű reneszánsz formák mestere, majd az 1890-es évektől egyre több barokkos, később szecessziós forma is megjelenik stíluskészletében. Az 1870-es évek elejétől induló működése nem csupán a fővárosra korlátozódott. Legfontosabb épületei a csalai Kégl-kastély, a budapesti Szent István-kórház, a firenzei mintára épült Teréz körúti Batthyány-palota, a Királyi Kúria (ma Néprajzi Múzeum), a New York-palota, a fiumei Kormányzói palota, valamint a Műegyetem központi épülete és könyvtára. Főműve a budai Királyi Palota, melynek tervezését Ybl Miklós személyes ajánlása nyomán, előbbi 1891-es halálát követően ő vette át.

 

Hild József
(1789, Pest – 1867, Pest)

Építészeti képzését már gyermekkorában megkezdhette, hiszen édesapja, Hild János mellett tanulhatott. Később a bécsi Művészeti Akadémia hallgatója lett, aminek elvégzése után az Esterházy-család udvari építésze, Charles Moreau mellett dolgozott Ausztriában. Édesapja 1811-es halálát követően folytatta az általa megkezdett munkákat. Nem sokkal később három évre Itáliába távozott, megfordult Rómában, Nápolyban, Firenzében is. Az 1820-as évektől a korszak legfoglalkoztatottabb pesti építésze-építőmestere lett, a klasszicista pest városképét talán legjobban meghatározó egyéniség, több száz építési engedélyt adtak ki a nevével. Legjelentősebb munkái közé tartozott az 1945 után lebontott pesti Széchenyi téri Lloyd-palota, a József Attila utcai Derra-ház. Egyházi épületei közül kiemelkedik az esztergomi bazilika befejezése, valamint a pesti Szent István-bazilika építésének megkezdése, melynek tervezését halálát követően Ybl Miklós veszi át.

 

Horti Pál
(1865, Pest – 1907, Bombay)

Horti Pál 1881-től a pesti Mintarajziskola növendéke volt. Érettségi vizsgáját követően Münchenben, Párizsban és Londonban folytatott festészeti tanulmányokat. 1890-től a fővárosi Iparrajziskola tanára lett, ahol egyre inkább az iparművészet felé fordult. A bútor-, szőnyeg- és ékszertervezés mellett érdekelni kezdte az agyagművesség is, így jutott el a szecessziós formavilágát képviselő mázas kerámiákhoz. Az 1902-es torinói világkiállítás magyar iparművészeti csoportját ő rendezte be. Belsőépítészeti munkákat is vállalt, részt vett az Ybl-féle pesti, Városligeti fasori Wechselmann-villa belső átalakításában is. 1904-ben az Egyesült Államokba költözött, majd Mexikóba utazott. Indián keresztül való hazatérése közben sárgalázban hunyt el.

 

Izsó Miklós
(1831, Disznóshorvát – 1875, Budapest)
izso (1)

1840-től 1847-ig a sárospataki kollégium növendéke volt. Részt vett a szabadságharcban. Világos után bujdosott, majd 1851-56 között Rimaszombatban kőfaragólegény, itt 1853-tól 1856-ig Ferenczy István tanítványa. 1856-ban Pestre került. 1857-ben fiatal írók, művészek, zenészek támogatásával Bécsbe ment, itt Meixner, később Gasser szobrászok műtermében dolgozott. 1859-től a müncheni Akadémián tanult.

1860-tól kezdve a magyar szobrászatban elsőként, gyakran nyúlt népi témához (Furulyázó pásztor). Még Münchenben mintázott műve, a Búsuló Juhász (1862) nagy feltűnést keltett. 1862-ben hazatérve elkészítette a kortárs közéleti személyiségek mellszobrait (Arany János, Egressy Gábor, Megyeri Károly, 1863-ban Fáy András, Lisznyay D. Kálmán, 1864-ben Márton István, Almási Balogh Pál, 1870-ben Ghiczy Károly, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc). A népéletből vett jeleneteket sok jelentős művében mintázta meg: Cigány Laokoon (1862); Fonóházi jelenet; Részeg ember, Arató nő, Ételhordó parasztasszony (1863); Parasztlány (1864). 1866-71 között alkotta a debreceni Csokonai-szobrot, egyetlen saját tervezésű és felállításra is került emlékművét.

szmoditsjulia

 

Kauser József
(1848, Pest – 1919, Budapest)

Kauser József Kauser János kőfaragó fiaként jött világra, így az építőmesterséget már gyermekkorától sajátította el. Tanulmányait a Királyi József Műegyetemen, valamint Zürichben folytatta, ahol majd a francia fővárosban, az École des Beaux-Arts hallgatójaként végzett, ahol a párizsi Opera építésze, Charles Garnier tanítványa volt. Pályája elején több tervpályázaton is indult, az 1878. évi párizsi világkiállítás magyar részlegének tervezésében is részt vett, majd közreműködött az 1885. évi magyar országos kiállítás tervezésében. Legjelentősebb munkái a budapesti Jézus Szíve templom, valamint a MÁV Nyugdíjintézeti bérháza a Kodály köröndön. Ybl Miklós halálát követően ő felügyelte a Szent István-bazilika építésének befejezését.

 

Lechner Lajos
(1833, Buda – 1897, Budapest)

Építészeti tanulmányait Budán folytatta, majd az Építési Igazgatóság alkalmazottja lett, ahol Reitter Ferenccel dolgozott együtt. 1870-ben európai tanulmányutat tett, hazatérve elnyerte a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által Budapest általános rendezésére kiírt nemzetközi pályázat első díját. Ez a vezérterv határozta meg – több-kevesebb módosítással – a következő évtizedek fővárosi fejlesztéseit, ideértve az egyes középületek elhelyezését is. Az Andrássy út és a Nagykörút is az ő elképzelése nyomán valósult meg, de a főváros csatornázását is ő irányította. 1879-et követően ő tervezte és irányította Szeged újjáépítését az árvizet követően. Az építészeti közélet aktív része volt, 1891-től haláláig a Magyar Mérnök- és Építész Egylet alelnöke.

 

Lechner Ödön
(1845, Pest – 1914, Budapest)

Lechner a berlini Bauakademie hallgatója volt, Hauszmann Alajos és Pártos Gyula évfolyamtársaként. Hazatérve Pártossal közös irodát nyitottak, amelynek működése 1875-78 között szünetelt, mivel Lechner ez idő tájt Párizsban Clément Parent mellett dolgozott. Munkája részeként számos francia műemlék restaurálásának részese volt. Az 1870-es évek végén tért vissza Magyarországra, ahol újra Pártossal társult. 1891-ben megnyerik az Iparművészeti Múzeum tervpályázatát, mely a magyar nemzeti formanyelv kialakítására tett első kísérletei közé tartozik. A múzeum elkészültét követően Pártossal megszűnt az együttműködés. Lechner stílusával iskolateremtő volt, a magyar szecessziós építészet egyik legnagyobb alakja. Számos követője akadt a következő építészgenerációból, köztük Lajta Béla, Komor Marcell, Jakab Dezső, Sebestyén Artúr. Legjelentősebb művei közé tartozik a szegedi és kecskeméti Városháza, az Andrássy úti Drechsler-palota (későbbi Balettintézet), a kőbányai Szent László templom, a Stefánia úti Földtani Intézet, a Postatakarékpénztár, valamint a pozsonyi kék templom.

 

Máltás Hugó
(1829, Rozsnyó – 1922, Budapest)

Máltás Hugó építészeti tanulmányait Pest-Budán végezte el. Ezt követően Bécsben, a később az osztrák főváros Operaházát tervező Eduard van der Nüll és August von Siccardsburg irodájában működött. Az 1850-es évektől kezdve a magyar fővárosba helyezte át működése súlypontját. Művei a hazai romantikus historizmus fontos alkotásai. Munkái döntően lakóépületek, amelyek közül kiemelkedik a budapesti Bajcsy-Zsilinszky út 22., a Fő utca 3., valamint a József nádor tér 5.

 

Meinig Artúr
(1853, Waldheim – 1904, Budapest)

Meinig Artúr német születésű magyarországi építész volt, tanulmányait Drezdában folytatta. Már a szász fővárosban munkába állt, majd Bécsben Ferdinand Fellner és Hermann Helmer irodájának alkalmazottja lett. Magyarországra csak az 1880-as évek elején telepedett át, ám ettől kezdve mintegy két évtizedet itt folyamatosan itt tevékenykedett. Az arisztokrácia kedvelt építészévé vált, budapesti és vidéki művei jelentős részének megrendelői a legmagasabb társadalmi körökből kerültek ki. Legjelentősebb munkái a ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak otthont adó Wenckheim-palota, a Szabadság téri Adria Hajózási Társaság palotája.

 

Palóczy Antal
(1849, Pest – 1927, Budapest)

Palóczy Antal a budai műegyetemen végzett. Ugyanitt 1871-től öt éven át tanársegédként működött a mű- és középítészeti tanszéken, miközben egyúttal Steindl Imre munkatársaként építésvezetői feladatokat is ellátott. 1879 és 1911 között a Székesfővárosi Iparrajziskola oktatója. Építészeti munkássága kevéssé megvalósult épületekhez, mint inkább városrendezési feladatokhoz kapcsolódik. Legfontosabb alkotása az 1897-ben lebontott pesti Újépület helyén megvalósult Szabadság tér és a környező tömbök megvalósult beépítési koncepciójának megalkotása.

 

Pán József
(1810, Prága – 1890, Budapest)

Pán József építőmesteri tanulmányait Bécsben folytatta. 24 évesen került a magyar fővárosba, ahol segédkezett a Károlyi család építkezéseinél. Mesterjogot csak 1847-ben nyert a budai, 1863-tól pedig a pesti építő céhnél. Munkái a hazai romantika építészetének jó színvonalú alkotásai. Főművének az 1938-ban lebontott budai, krisztinavárosi Karácsonyi-palota tekinthető, ami az 1850-es évek második felében épült fel. Jelentős műve még az 1867-ben a Rákóczi út 5. szám alatt felépült egykori Pannónia Szálló.

 

Prokopp János
(1825, Apatin – 1894, Esztergom)

Prokopp János a délvidéki Zomborban működő Carl Gfeller mellett sajátította el az építész mesterség alapjait. A céhes hagyományoknak megfelelően 1843-ban vándorútra indult, amely német földre vezette, ahol számtalan helyen megfordult. Hazatérvén Feszl Frigyessel és Ybl Miklóssal is dolgozott együtt. 1853-tól állt a Duna Gőzhajózási Társaság alkalmazásában, így került Esztergomba, mint a társaság építkezéseinek felügyelője. A városba Óbudáról csak 1862-ben költözött át, de házassága révén már ismert volt ott korábban is. Érseki uradalmi mérnök, majd vármegyei mérnök lett, később Esztergom város mérnöke. Nevéhez köthető a település számos épülete, építménye.

 

Schulek Frigyes
(1841, Pest – 1919, Balatonlelle)

Schulek Frigyes a 19. századi magyar építészek Bécsben iskolázott csoportjához tartozik. Dolgozott Eduard van der Nüll-nél, valamint Steindl Imrével együtt tanult a bécsi dómot és a városházát építő Friedrich von Schmidt mesteriskolájában. Steindl invitálására jött vissza Pestre 1870 után. Következő évtől a Székesfővárosi Mintarajziskola, majd nem sokkal később a Képzőművészeti Főiskola oktatója lett. A Műemlékek Országos Bizottsága alapító tagja és mérnöke volt, a korszak műemlék-helyreállításainak jelentős része a nevéhez fűződik, például a Salamon-toronyé, majd évtizedekkel később a budavári Mátyás-templomé is. Steindl Imre halálát követően ő vette a Műegyetemen a középkori építészet tanítását. Legjelentősebb önálló munkái közé tartozik a neoromán stílusban készült, 1903-ban befejezett Halászbástya és a János-hegyi Erzsébet-kilátó.

 

Steindl Imre
(1839, Pest – 1902, Budapest)

Steindl Imre építészeti tanulmányait Budán, valamint Bécsben a Képzőművészeti Akadémián folytatta. Az osztrák fővárosban a dómépítő Friedrich von Schmidt mesteriskolájának növendéke volt. Hazatérvén a Műegyetemen hamar tanárrá nevezik ki, 1870-től haláláig oktatott. Bár a neoreneszánsz bűvöletének évtizedei nem kedveztek neki, munkássága során végig a gótika irányába mutatott erős vonzalmat. Több műemlék restaurálását is ő végezte el, így nevéhez fűződik a vajdahunyadi vár, valamint a kassai dóm rekonstrukciója az 1870-es évtizedben. Önálló munkái közül kiemelkedik a pesti Váci utcai új városháza építése, amelynek során hiába próbálkozott kitartóan a döntéshozókat meggyőzni a neogótikus stílus alkalmazásáról, korai főművét még neoreneszánsz stílusban volt kénytelen megalkotni. Ő tervezte a Tudományegyetem Múzeum körúti épületeit, valamint 1884-től haláláig tervezte és irányította a Parlament építkezését, mely közben még a budapesti Rózsák terei templomot is felépítette az 1890-es évek végén.

 

Stróbl Alajos
(1856-1926)
37337

Izsón kívül, egyedül Stróbl kerül fel a kortárs szobrászok, szobrokról hírt adó honlapunkra, Ybl-lel való kapcsolata miatt.
Ybl Miklós közbenjárására, a régi Zeneakadémián kapott Stróbl Alajos egy ideiglenes műtermet,amikor nővérével Stróbl Zsófia festőművésszel 6 éves bécsi tartózkodásuk után 1881-ben visszaköltöztek Budapestre.
Ybl megbízást adott Liszt és Erkel szobrainak elkészítésére, az Operaház főhomlokzati feljárati fülkéibe.
Ybl Stróbltól rendelte meg a szfinxeket is, s Stróbl készítette el Ferenc józsef mellszobrát is.
Srtóbl domborművet is készített Yblről.

Stróbl Alajos (1856-1926) „A romantika utolsó lovagja” MŰVÉSZTÜKÖR
Készült a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum Stróbl Alajos – „A művész is ember” c. kiállítása alkalmából 2010-ben

1856. június 21-én Liptóújváron született.
1876-1880:

Caspar von Zumbusch szobrászművész növendéke a Bécsi Képzőművészeti Akadémián.
1877: A budapesti Műcsarnok kiállításán szerepel, majd elnyeri a kiállítási alap 200 Ft-os ösztöndíját.
1884: Elhelyezik az Operaház főbejárata melletti fülkékben Liszt Ferenc és Erkel Ferenc zeneszerzőkről készített monumentális ülőszobrait. Ugyanebben az évben készít portrét – elsőként a magyar szobrászok közül – I. Ferenc Józsefről, amely hatalmas népszerűséget hoz számára.
1885: Az Andrássy úti Mintarajz-tanoda tanára, ahol közel 40 éven keresztül oktatja és neveli a művésznövendékeket. Igazgató: Keleti Gusztáv. Tanártársai: Benczúr Gyula, Lotz Károly, Greguss János, Schulek Frigyes, Székely Bertalan, Várady Szilárd és Henszlmann Imre.
1888: Külföldi tanulmányútra indul: útja Olaszországon (Firenze, Róma, Carrara, Milánó) át Párizsba vezet. Ebben az évben nyeri el az Arany János-emlékmű elkészítésére meghirdetett pályázatot (a szobor 1893-ra készül el).
1896: A millenniumi kiállításon bemutatott nagy sikert aratott Anyánk című szobrát megvásárolja a
Szépművészeti Múzeum, Justitia szobrát pedig a Kúriában (mai Néprajzi Múzeum) helyezik el.
Magánéletében is jelentős fordulat: megnősül, feleségül veszi mostoha unokahúgát, Kratochwill Alojziát (Luischen).
1900: Anyánk című szobrával a párizsi világkiállításon Grand Prix-et nyer.
1901: A várbeli Mátyás-kúthoz készített Kürtös figuráját a Műcsarnok kiállításán állami nagy aranyéremmel ismerik el.
1904: A Mátyás-kutat a király jelenlétében felavatják.
1906: Nagyszabású ünnepség keretében, a király jelenlétében leleplezik a Szent István-szobrot.
1907-12: Dobó István-emlékmű, Arany János második szobra, Széchenyi István-emlékmű.
1913: Művészi munkájának elismeréséül I. Ferenc József „liptóújvári” előnévvel magyar nemességet adományoz Stróbl Alajosnak.
1914: A világháborúban katonai szolgálatot teljesít, ez idő alatt is szüntelen portrékat, rajzokat készít bajtársairól, mindennapi életükről.
1924: Géniusz című bronz szobrát hősi emlékként állítják fel az angliai Stanstedben.
1926. december 13-án hunyt el Budapesten.

IDÉZETEK:

„Stróbl … fiatal szobrász, aki a dalműszínház homlokzatára szánt szobrok pályázatán feltűnést keltett s a reá bízott két alakot jelesen is mintázta, újabban Perseus szoborműve által keltett figyelmet Bécsben, hol Zumbusch Gáspár tanítványa volt. Az ifjú művész most a magyar fővárosban telepedett le.”

Képzőművészeti szemle, 1881

„Stróbl Alajos…becsvágyát abba helyezte, hogy belső művészi értékű művet teremtsen… Törekvésének e kiindulási pontja és vezéreszméje át és át hatotta művét, melyet egészben és részleteiben az összhang, az arányosság, az alkalmazott anyagok és tömegek jól kimért elosztása, az egyensúly, a nemes, nyugodt és fönkelt fölfogás és tudás jellemeznek”

Pasteiner Gyula, 1888

„Nem egy gyönge, istenes öreg királyt, egy múmia szerű szentet akarok én megörökíteni szoborban, hanem egy mozgalmas, fáradalmakat nem ismerő, jóságos, de fegyveres, szelíd, de erős fejedelmet, aki keresztet tartott a kezében, de kardot viselt az oldalán … Szent István király …nemzeti szent … nem pusztán az Isten országának, hanem egyszersmind a saját országának volt a bajnoka … Szent István nem csak apostol, hanem hadúr is.”

Stróbl Alajos levele a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, 1894. november 25.

„Az idei tél a társaság egy kedves tagját, Stróblt rabolta el: megházasodott…Ez a legagglegényebb agglegény, a fantasztikus ünnepélyek rendezője, ez a gyermekszívű óriás most turbékol, mint egy primo amoroso. De azért a többiek jókedvűek, ötletesek, s amellett annyira komolyak, hogy talán mások is követik kecsegtető példáját.”

Nemes Gyula, 1896

„Abban a tudatban, hogy az ideálja lángtüzében elégett Semmelweis emlékének megteremtését lelkesebb művészre nem bízhatnánk, a bizottság elhatározta, hogy a rendelkezésre álló eszközök határai között a szobormű elkészítését Ön végezze el.”

A szoborbizottság levele a művészhez, 1903. november

„Az őrtűz-frischfeueri szülőházat a már beérkezett művész 1893-ban megveszi az államtól, felújítja, kibővíti. „Messzire kimagasló, impozáns, ötemeletes, erkélyes őrtornya, amelyben a műtermek vannak elhelyezve, a 14. század vártornyainak stílusában épült…A főbejárat északi oldalán Dobó István, az egri hős síremlékének másolata, míg a liptói vár felé néző toronyfalba…Mátyás királynak Porosz-Sziléziában, az ortenburgi várban lévő nagyméretű domborművének másolata van elhelyezve…”

Markó Miklós, 1910

„1910-től 14-ig, mint növendéke a rajztanárképző főiskolának, majdnem minden nap megfordultam az Epreskertben… Különös képen vonzott bennünket egy antik szobrocska… Annyira elmélyedtünk a látványban, hogy észre sem vettük Stróbl mestert. Egészen meglepődtünk, amikor mosolyogva megszólalt: Ugye szép? Ugye remek munka? Ez volt a bevezetése egy fél órás pompás előadásnak, amelyből csak úgy áradt a művész lelkessége, s a szépség csodálata, elkápráztató mesterségbeli és műtörténeti tudása.”

György Antal festőművész

Stróbl Alajos ment háború zajába
Mert veszély közelgett a magyar hazára
Nem csak katonának van dolga a vészben
A művész is küzdhet fegyverrel a kézben!”

Istók János szobrászművész, 1914. október.

„Önként jelentkezett és hiába volt a minisztérium tiltakozása, a sok lebeszélés és családja minden könyörgése. Fiatalos hévvel ment a csatába. Tizennégy véres ütközetben vett részt, és szemtanúk állítják, hogy úgy harcolt, mint a barlangját, a kölykét védő oroszlán. Csodák csodája, hogy nem érte baj. Talán a nemzet féltő szeretetének varázsa óvta meg … a katona művészek vajdáját.”

Gémes Gindert Péter szobrászművész, 1919.

„…a múltat a jelennel kiegyenlítő, a hagyományos szépséget az élet igazságával összeegyeztetni akaró iránynak volt egyik leggeniálisabb mestere liptóújvári Stróbl Alajos. Egyike volt a háború előtti boldog magyarországi legtehetségesebb és legtöbbet dolgozó művészeinek. Munkássága hozzá tartozott a Ferenc József uralkodása alatti szellemi és gazdasági virágzáshoz, hű kifejezője volt a kor pompavágyának, ünneplőbe öltöztetett önbizalmának. Szobrászatának stílusa a 70-es és a 80-as évek érzésvilágában gyökerezett. Ennek művészi hitvallása, neobarokk festőisége visszhangzott alkotásaiban… Irtózott a prózaitól, izzott a valóságot átformálni akaró szenvedélytől. Hallatlanul lelkesült a pazar látványosságokért…Sajátos művészi énjét nem egyszer festői ünnepélyek, hatásos temetések rendezésében élte ki teljesen. Ebben is a régi nagy mesterekre ütött vissza. Érdekes megfigyelni, hogy a festőművészek között azokért lelkesült leginkább, akiknek modora legtávolabb van a szigorúbb szobrászi stílustól…A szobrászok között Michelangelo volt a bálványa, akinek titáni szenvedélye Stróbl-t is megejtette. Mint Michelangelo világokat formáló fantáziáját, Stróbl lobogó képzeletét is állandóan nagy tervek, kompozíciók hevítették. A teremtés szent őrülete sohasem hagyta nyugodni. Csak ha beteg volt, akkor pihent, akkor volt csöndes örökké hullámzó kedélyvilága.”

Ybl Ervin, 1927

„Mátyás király uralkodói tetteiből, a személyéhez fűződő mondákból és történetekből kirajzolódó egyénisége a szobrászművész számára életre szóló program alapjául szolgált. Az áltata igen nagyra tartott reneszánsz uralkodóval különös lelki közösséget érzett. A budai királyi palota bővítésén és díszítésén dolgozó Hauszmann Alajosnál kieszközölte a nemzeti király kultuszának ápolását célzó tematikus mű – kútplasztika – felállítását.”

Szatmári Gizella

szmoditsjulia

 

Szkalnitzky Antal
(1836, Lak – 1878, Budapest)

Szkalnitzky Antal építészeti iskolázása a bécsi Polytechnikumban és a berlini Bauakademie-n zajlott az 1850-es években. A Magyar Tudományos Akadémia székházát tervező Friedrich August Stüler-nél is dolgozott ebben az időszakban, így nem véletlen az sem, hogy Ybl Miklóssal együtt 1861-től a Duna parti épület kivitelezését felügyelték. Ybl mellett a neoreneszánsz hazai úttörőjének mondható, rövid munkássága ellenére számos középület tervezője. Sógorával, ifj. Koch Henrikkel társult az 1860-as évek végén. Bár 1873-ban gyógykezelték, agysorvadását nem sikerült megállítani, a lipótmezei elmegyógyintézetben halt meg. Legjelentősebb munkái a még romantikus hangvételű debreceni színház, a Duna korzón állt Hungária Szálló, a pesti Egyetemi Könyvtár, az Astorián állt Nemzeti Színház bővítése és átépítése, valamint a Szegedi Főreáliskola épülete, melyek már mind a neoreneszánsz építészet képviselői.

 

Wieser Ferenc
(1812, Pest – 1869, Pest)

Wieser Ferenc építészeti tanulmányait Bécsben folytatta. Hazatérve Hild József alkalmazásába állt, majd a céhes hagyományokhoz híven „vándorútra” indult, mely során Angliába jutott el. Visszatérvén 1842-től lett a pesti építőcéh teljes jogú tagja. Pest romantikus építészetének egyik egyéni hangú alkotója. Legjelentősebb művei a Szent István-bazilika szomszédságában álló különleges, velencei gótikát idéző stílusa miatt emlékezetes Pichler-ház (1855-1857), valamint a barokk korból származó pesti ferences templom stílusban az épülethez illeszkedő, ám mégis romantikus hatású toronysisakja.

 

Ybl munkatársai:

Bukovics Gyula

Bukovics Gyula Bécsben született 1841. december 4-én, ennek ellenére nem osztrák volt. Apja Alacskáról (Borsod) megye került az osztrák fővárosba mint katona. Éppen ezért sem meglepő, hogy az építész karrierje 1861-ben azzal indult, hogy beiratkozott a Kloster Bruckban (ma Znojmo, Csehország) működő Katonai Mérnöki Akadémiára, amelyet el is végez. 1866-ban azonban felhagyott a katonai karrierrel – minthogy végzettsége szerint mérnökszázados – és nyugdíjaztatta magát. Következő évben Prágában építőmesteri vizsgát tett és Berlinbe ment építőmesterként dolgozni.

Pest-Budára ezt követően, 1868 körül került, ahol Ybl Miklós szolgálatába szegődött és hamar tervezőirodájának vezetője lett. Építőmesteri működési engedélyt 1871-ben kapott a magyar hatóságoktól. Önálló munkákat ezt követően tudott vállalni. Hallgatója lett az Országos Mintarajziskola és Rajztanárképezdének így a társművészetekben is jártasságot szerzett.

Az 1870-es évek végétől folyamatosan valósulnak meg neoreneszánsz ízlésben megfogalmazott munkái. Az Andrássy út kiépítésének egyik legfoglalkoztatottabb építésze, a Kodály körönd két bérpalotája is nevéhez fűződik, tervezett az Opera szomszédságában (Andrássy út 45.) és a külső, villasoron is (Andrássy út 118, 119.). Főműve a Kossuth Lajos tér elsőként elkészült középülete, a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium épülete. Ybl

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapító tagja volt. 1885-től egy bő évtizeden át a székesfővárosi törvényhatósági bizottság rendes tagja Lipótváros képviseletében. Ebből következően a pesti közélet aktív tagja. Valószínűleg 1897-ben távozott az országból Ausztriába. Munkássága során végig kitartott hazai mestere, Ybl Miklós neoreneszánsz modora mellett, amit igen jó színvonalon és magabiztossággal tett. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy sokáig Yblnek tulajdonították másik főművét, a turai Schossberger-kastélyt.

Kelecsényi Kristóf
(Bugár-Mészáros Károly tanulmányának felhasználásával)

 

Gottgeb Antal
(1816, – 1883, Budapest)

Gottgeb Antal életműve még jórészt feltáratlan. Működése az 1860-as legelején kezdődött, építőmesteri és építészi feladatokat is ellátott. Életműve kései szakaszában az utóbbi helyeződött át a hangsúly. Ő vitelezte ki Ybl Pesti Hazai Első Takarékpénztárát a Károlyi utca sarkán, melynek hatását mutatja méretes sarokkupolájával saját háza a pesti Kőfaragó és Gyulai Pál utcák sarkán. Hild Józseffel, majd Ybl Miklóssal többször is együttműködött. Munkássága során eleinte klasszicizálóan nyugodt homlokzatokat tervezett, később áttért a neoreneszánszra.

 

Munkái:

1860 – Bp., V. Váci utca 81. – Riesinger Teréz kétemeletes házának I. és II. emelete
1860 – Bp., VI. Nagymező utca 10. – Pfligler János házára I. emelet ráépítése, toldalék építése
1861 – Bp., V. Nádor utca 14. – Mandl Joachim háromemeletes bérháza
1863 – Bp., VII. Király utca 7. – Wahltier-testvérek bérházára három emelet
1864 – Bp., V. Aranykéz utca 6. – harmadik emelet ráépítése (Hild József tervének kivitele)
1865-1867 – Bp., V. Károlyi utca 12. – Pesti Hazai Első Takarékpénztár székháza (Ybl Miklós tervének kivitele)
1866 – Bp., VII. Király utca 27. – Hugmayer és Mihailovits házára második emelet (1910 körül átalakítva)
1867 – Bp., VI. Király utca 20. – Kollerich Pál házára harmadik emelet (kivitel, terv?)
1868 – Bp., V. Kecskeméti utca 17. – Incze Mária kétemeletes háza
1868 – Bp., VIII. Kőfaragó utca 5. – Áldásy József házára II. emelet ráépítése
1869 – Bp., VI. Liszt Ferenc tér 10. – Háromemeletes bérház (terv és kivitel)
1870 – Bp., VIII. Gyulai Pál utca 13. – saját, kétemeletes háza
1871 – Bp., V. Bajcsy Zsilinszky út 16. – háromemeletes bérház
1880-1883 – Bp., V. Papnevele utca 7. – Papnevelde homlokzatának átalakítása és harmadik emelet ráépítése (Lippert József tervének kivitele)

 

Kagerbauer Antal
(1814, Abrudbánya – 1872, Torda)

Kagerbauer Antal a Kolozsváron működő Georg Winkler építőmester mellett sajátította el az építészet alapjait. Előbb tanítványa volt, majd munkatársa lett, halála után ő vette át és fejezte be még zajló munkáit, így az úgynevezett kétágú református templom építését is. Az ő tervei szerint valósult meg az erdélyi városban a szentpéteri templom az 1840-es évek közepén, de dolgozott a szabadságharc után a bonchidai Bánffy-kastélyon is. A házsongárdi temető több neogótikus síremlékének tervezője.

 

Knabe Ignác
(?-1887, Budapest)

Knabe Ignác Budán működő építőmester, építész volt. Legjelentősebb munkái az budai Öntőház utcai és az ennek köszönhetően elnyert megbízás nyomán felépült szentesi zsinagóga. Nevéhez köthető még jó néhány budai polgárház építése is az 1850-es, 1860-as évtizedek folyamán. Legnagyobb munkája a Clark Ádám téren állt, a két világháború közt Iparügyi Minisztériumként szolgáló Klusemann-féle bérháztömb volt, melyet az Öntőház utcai zsinagógához hasonlóan 1945 után lebontottak.

 

Neÿ Béla
(1843, Pest – 1920, Budapest)

Neÿ Béla az édesapja által igazgatott főreáliskola elvégzését követően a budai műegyetemen végzett, majd Ybl Miklós munkatársa lett. 1867-ban lett a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium alkalmazottja volt. Számos budapesti középület építésének műszaki ellenőre, építési végrehajtó bizottságok és tervpályázati zsűrik tagja volt. Az építészeti közélet jelentékeny alakja, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet alapító tagja, az általuk kiadott, fontos szerepet betöltő Közlöny szerkesztője, majd az Építő Ipar című szaklap alapító főszerkesztője.

 

Pollack Ágoston
(1807, Pest – 1872, Pest)

Pollack Ágoston a magyar klasszicizmus egyik legnagyobb alakjának, Pollack Mihálynak fia. 1830-ban itáliai tanulmányutat tett, majd három évre rá megkapta céhes mesterlevelét és apjánál áll munkába. 1841 novemberében nyitotta meg Ybl Miklóssal közösen az „Építészeti Intézetet”. A társulás egyik oka az is lehetett, hogy ekkor még Ybl-t nem vette fel soraiba a pesti építő céh. Intézetük nem állt fenn sokáig, társulásuk is csak pár évig tartott. Közös munkájuk az ikervári Batthyány-kastély átépítése. Édesapja halálát követően műhelyét ő vitte tovább, azonban apja sikereit nem tudta megismételni.

 

Pártos Gyula
(1845, Apatin – 1916, Budapest)

Pártos Gyula Pesten a József Ipartanodában tanult, ahol Szkalnitzky Antal is tanította. Ezt kővetően a berlini Bauakademie hallgatója lett, ahol Hauszmann Alajos és Lechner Ödön évfolyamtársa volt. 1870-ben szerzett végzettséget. Hazatérvén Lechnerrel társult és közös irodát nyitottak. Amíg partnere az építészeti koncepciókat dolgozta ki, Pártos volt az iroda működésének szervezője. Közös tevékenységük eredményeként jött létre a szegedi Városháza, az Andrássy úti Drechsler-palota (a későbbi Balettintézet), a kecskeméti Városháza. Utolsó közös munkájuk az Iparművészeti Múzeum volt, melynek 1896-os átadását követően szétváltak. Önálló építészeti munkássága kevésbé jelentős.

 

Unger Emil
(1839, Pest – 1873, Pest)

Unger Emil Pollack Mihály unokája volt. Építészeti tanulmányait Pesten kezdte, majd a berlini Bauakademie-n folytatta. Vándorútra Itáliába ment, majd hazatérvén a Magyar Tudományos Akadémia székházának építési irodájában helyezkedett el, ahol Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal irányítása alatt dolgozott. 1865-ban önállósult. A Magyar Mérnökegyesület – a későbbi Magyar- Mérnök- és Építész Egylet – alapító tagja, a Magyar Képzőművészeti Társulat tagja. A Sugár úti Építő Vállalat vezető építésze. 1873-ban, mindössze 34 évesen hunyt el. Munkái egy részét a vele baráti viszonyt ápoló Ybl fejezte be. Legjelentősebb munkái közé tartozik a pesti Váci utcai Formágyi-ház, báró Lipthay Béla budai, Duna parti palotája, valamint az Andrássy úti úgynevezett Hétház. Halalát kővetően mindkettőt Ybl fejezte be.

 

Weber Antal
(1823, Pest – 1889, Budapest)

Weber Antal a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatójaként szerzett építészi végzettséget. 1846-ban tért haza, ám a szabadságharc körüli időszak eseményei miatt csak az ötvenes évek elejétől foghatott hozzá tervezői tevékenységhez. Az ország számos pontján épültek kastélyok, templomok, melyek létrejöttében benne volt a keze. A kiegyezést követően tevékenysége súlypontja a gyors ütemben fejlődő Pest-Budára helyeződött át. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet alapító tagja, valamint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa működésében is részt vesz. 1881-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium építészeti osztályának vezetője. Főművei közé tartozik a még romantikus stílusban épült vörösvári Erdődy-kastély, a pesti Múzeumkert mellett Ádám-palota, valamint számos egyetemi épület.

 

Wechselmann Ignác
(1828, Nikolai [Szilézia] – 1903, Budapest)

Tanulmányait Berlinben és Bécsben folytatta. Az osztrák fővárosban a Dohány utcai zsinagógát is tervező Ludwig Förster munkatársa volt. Az 1850-es évek második felében telepedett le Budapesten a zsinagóga építéséhez köthetően. Főleg építőmesteri, kivitelezői tevékenysége jelentős, Ybl Miklós számos fontos épületét, így például a Várkert Bazárt vagy a Fővámházat is ő építette. Végrendeletében hatalmas alapítványi vagyont hagyományozott a vak gyermekek intézetének fenntartására.

 

Ybl Lajos

 

Kövessen minket!

Képeinkből

Virtuális séták

YBL MIKLÓS (1814 – 1891) ARCHÍVUM