Dr Szaló Péter
helyettes államtitkár
Belügyminisztérium
Tisztelt Elnök Asszony,
Tisztelt Családtagok határon innen és a világ más tájairól,
Tisztelt Ybl Miklós díjjal kitüntetett Kollégák,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A 18. alkalommal gyűlünk össze Ybl Miklós születésnapján, hogy e napot a Magyar Építészek, Építőmesterek elismerésének szenteljük Szmodits Júlia elnök asszonynak köszönhetően.
Idén különleges év van, Ybl mester születésnapjának 200. évfordulója, amelyet az Építészet Éveként is ünnepelünk. Január 22-én, Ybl halálának és a Magyar Kultúra napján kezdődtek meg azok a programok, amelyek tisztelegnek az előtt az építész előtt, akinek munkássága nagyban meghatározta a 19. század második felében polgárosodó Pest és Buda arculatát, a vidéki főúri birtokközpontokat.
Az Ybl-család a 18. második felében az Ausztriából költözött Székesfehérvárra, ahol aztán ifjabb Miklós is világra jött. A kereskedőcsalád fia, kiváló rajzkészsége miatt a bécsi Császári és Királyi Politechnikai Intézetben tanult, amelyet a legjobb eredménnyel végzett el. 18 évesen – művészi tanulmányait befejezve –Pollack Mihály mellé szegődött, hogy építőmesteri gyakorlatot is szerezzen. A bécsi Koch Henriknél rajzolóként dolgozott, de tehetsége révén hamarosan főpallér lett a Kinsky hercegek prágai építkezésén. Kiváló ajánlólevele, egyenes jelleme, szorgalma és tehetsége predesztinálta arra, hogy szakmai élete az önálló érvényesülés nehézségei ellenére sikerrel induljon. Látóköre szélesítését a müncheni Művészeti Akadémián végzett tanulmányai biztosították. Innen eredt a romantika iránti szeretete. Az építőmesteri cím elnyeréséhez szükséges tanulmányutak, a hollandiai, franciaországi, valamint az itáliai és poroszországi élmények későbbi munkáira alapvető hatással voltak.
Kérvényezte, hogy felvételt nyerjen az építész céhbe, de a kérvényben nem említette, hogy milyen kiváló bizonyítványokkal rendelkezik, szerénysége nem engedte, hogy kvalitásait hangoztassa. Talán ezzel hibát követett el, mert a bíráló bizottság a kérést ’mellőzendőnek’ ítélte, s a tehetséges, képzett fiatalember nem nyert jogot arra, hogy a céh tagja legyen. Más megoldás nem lévén, az önállóan működő Pollack Ágostonnal társult. Alig 30 évesen Ybl már a Károlyi-családtól kapta a megbízásokat, uradalmi építészként működött. Számos terv került ki a keze alól: bérházak, kastélyok és templomok tervei, amelyekkel Ybl az 1850-es években a főúri világ kedvenc építésze lett, így ezután a Német Színház átépítése és a Nemzeti Lovarda tervei már túlmutattak egy korabeli uradalom kínálta lehetőségeken.
Az Építész-Czéhbe végül Yblt csak 20 év múlva vették fel a tekintetes szervezetbe. S bár idő hiányában sosem készítette el a felvételhez szükséges ”Remeket”, ennyi idő alatt olyan sok épületet tervezett, hogy a céh elöljárói méltányolva munkásságát javasolták Pest városa tanácsának, hogy a felvételt támogassa. Rátermettségét a fóti templom, a pesti Unger-, a Balassa- és a Ganz-ház, a Festetics-palota már akkor bizonyította. Nemcsak a feladatok művészi megoldása, a lelkiismeretes munkavégzés jellemző rá, tekintélyét emelte megbízhatósága, szilárd jelleme.
Az 1860-as években már vezető szerepet játszott a szakmában, véleményének komoly súlya volt. Neki is meg kellett azonban küzdenie a kisszerűséggel, a takarékosság kényszerével, s ritkán volt lehetősége, hogy méltóbb és nemesebb építőanyagból formálhassa meg kiváló épületeit. Ha ez sikerült is, történelmünk mégsem volt erre mindig tekintettel, számos épületét a főváros ostroma nem kímélte.
A haladó szellemű építész épületein korának új anyagát, az öntöttvasat szívesen alkalmazta. Elég csak a kör alaprajzú elegáns lépcsőre gondolni, amely az egykori Pesti Első Magyar Hazai Takarékpénztár ékessége a Reáltanoda és Károlyi utca sarkán álló épületben, de alkalmazta ezt az anyagot folyosók és boltozatok tartószerkezeti elemeként is. Az 1860-as évek elején az építkezési kedv a politikai körülmények miatt minimális volt, de Yblnek jelentősége és jó híre már akkora, hogy megbízása mindig akadt. A Nemzeti Múzeum körüli palota-negyed több épületének terve az ő keze alól került ki.
A mesternek számos tapasztalata ellenére sok izgalmat, de sikert hozott a Bródy Sándor utcai régi képviselőház, a mai Olasz Kultúrintézet megtervezése és a különösen rövid, 3 hónapos határidővel történő megépítése.
A Magyar Mérnök és Építész Egyletnek alapítója volt, akit munkássága elismeréseként a főrendi ház tagjává választottak, tagja volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, a Fővárosi Közgyűlésnek, a tanács középítési, majd képzőművészeti bizottságának és az Országos Képzőművészeti Tanácsnak is. Az Építő Ipar című újság megalapítása is az ő nevéhez köthető és sokat tett a szakipar fejlesztése érdekében, a magyar alapanyagok elismerése és a hazai szakértelem támogatására.
S végezetül ez a legméltóbb hely, ahol a következőket felidézhetjük: A Mérnök és Építész Egylet 1879. évi közgyűlését követő ünnepi ebéden számos szónoklat hangzott el, de Ybl, az alelnök hallgatott. Az ebédet követően egy szakmai kérdés megvitatása érdekében hajóra szálltak. A Várbazár előtt valaki megszólalt: „Ime, ez Ybl toastja”….. általános éljenzés tört ki. S a mondatot megismételték még a Vámház (ma Corvinus Egyetem épülete), a Ferencvárosi – Bakáts téri ‑ templom előtt és Ercsinél az Eötvös emlékmű láttán is. Igen, itt állunk Ybl egyik legszebb munkája előtt, ahová a hálás utókor szobrát is állította. A kerek születésnap és felújított Várbazár méltó módon emlékeztet mindannyiunkat arra, hogy közös feladatunk, mi több, kötelességünk megőrizni Ybl Miklós örökségét. Átadni azt, amit ránk hagyott: az elvek megtartását, a magas minőség primátusát, a csendes és fáradhatatlan munkát, egymás tiszteletét, a közös alkotás örömét.
Végül engedjék meg, hogy valamennyiünk nevében köszönetet mondjak Szmodits Júlia elnök asszonynak, az Ybl Egyesület elnökének fáradhatatlan szervező munkájáért, Ybl Miklós emlékének töretlen gondozásáért.
A rendezvényt megnyitom!
