2011

 

 

Prekuta János köszöntője

Tisztelt Vendégeink, Kedves Barátaim!

Szeretettel köszöntök minden jelen lévőt és távol maradót, aki a mi NAGY rokonságunkhoz tartozónak érzi magát.
A 2011. évi találkozásunkat ragyogja be az éteri fény. Lágyítsa meg szívünket, melengesse lelkünket, a „család éve” ez.
A család a társadalom építőköve, a férfi és a nő egysége. Közösségük gyümölcse a gyermek, aki gyarapodván testben és lélekben előbb-utóbb az önállósulás irányába halad.
Engem 14 évesen ért el először az igazi nagy változás ideje. Az akkor középiskolába jelentkezők első körében felvételt nyertem az áhított technikumba. A következő négy év úgy szakadt a nyakamba, mint a jégverés. Ez már nem az a család ahol, csak simogatnak és megbocsátanak. Ennek ellenére család volt – melynek tényét csak az idő multával ismertem fel – mert gyermekeinek javára szolgált. Megyer, Noszlopy, Felde, Pados, Szomor, Szerdahelyi, hogy csak néhányat említsek a négy évig „bárdolók” közül. Édesapámon kívül elsősorban nekik köszönhetem, hogy a körülmények alakulásával diákéveimet 1971-ig meghosszabbíthattam. Újabb kerek szám 40 év. Már nagykorúan de a régi falak között otthon éreztem magam. Emlékeim alapján szép volt, s hogy nem volt hasztalan arra ismét néhány névvel emlékezem. Seidl, Beszédes, Kiss, Illés, Bárczy, Kishonti és folytathatnám a sort. Családi kötődésem 30 éve főállásra változott és így nyugdíjasként örökre megmarad. Gondolatban végig repülve ezt a közel fél évszázadot, visszatérve a mához, különös megtiszteltetés hogy 14. bálunkat egy család nyitja meg, akik mindnyájunkhoz hasonlóan különböző módon, de ezer szállal kötődnek az öreg Alma Materhez és egyesületének világához. Szeretettel köszöntöm Dr. KOMJÁTHY ATTILÁT és Dr. KOMJÁTHY ATTILÁNÉ KREMNICSÁN ILONÁT és kérem nyissák meg 14. bálunkat.

 

 

Dr. Komjáthy Attiláné Kremnicsán Ilona és Dr. Komjáthy Attila Megnyitója

Tisztelt Barátaim! Hölgyeim és Uraim!

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a 14. Ybl Bál „szülei” lehetünk.
1958-tól 1962-ig jártunk, tanultunk az Ybl Miklós Építőipari Technikumba, a valamikori felsőfokú ipariskolába. Több mint 50 éve, hogy elkezdtük az iskolát, és most, 2012-ben 50 éve lesz, hogy érettségiztünk.
A II. Világháború előtt a feleségem édesapja ács volt, az én édesapám kőműves-segéd – valószínűleg mindketten kiváló ács- és építőmesterek lettek volna saját vállalkozással, hiszen mindketten nagyon precízen és szorgalommal végezték munkájukat, és átlag feletti műveltséggel rendelkeztek.
A háború után tovább tanulhattak, a feleségem édesapja elvégezte az Építőipari Technikumot, míg az én édesapám a Műszaki Egyetemet. Közös szakmánkban tevékenykedtek egészen nyugdíjba menetelükig.
A Technikumba felvételivel lehetett bejutni. Mindenkor nagy túljelentkezés volt. A hagyományos tantárgyakon kívül vizsgálták a rajzkészséget, valamint a rátermettséget.
Emlékezetemben sok kép maradt meg a felvételiről, de nem pergő filmként, hanem állóképekként. Az egyik ilyen kép: egy nagyon vékony, kicsi, haját egy copfba fonó, abban masnit viselő lány halad az iskola főkapuja felé. A hóna alatt tartott rajztáblát alig érte át, így egy kicsit a rajztábla felőli oldalra dőlt, hogy átérje azt. Ezt a kislányt vettem én el feleségül 20 és fél éves koromban, mai napig együtt vagyunk, immár 45 éve. Ezt is az Ybl Miklós Építőipari Technikumnak köszönhetem, köszönhetjük.
Eredetileg ruhatervező szerettem volna lenni, de a felvételi kérelmemet nem küldte el az iskola. Abból a faluból én voltam az első, aki középiskoláit nem valamelyik nógrádi középiskolában kezdte volna, hanem a fővárosban.
Édesapám a budai várban dolgozott ácsként, először a romtalanításoknál, majd az újjáépítéseknél. Itt találkozott Sódor Alajossal, aki később az Építészettörténet Tanszék tanára lett az egyetemen, mi is vizsgáztunk nála. Az ő bíztatására végezte el az Ybl Miklós 4. számú Magasépítőipari Technikum esti tagozatát.

A felvételim előtt édesapám bement a Textilipari Technikumba érdeklődni a feltételekről, mert értesítést nem kaptunk. Így derült ki, hogy meg sem érkezett a felvételi kérelmem.
Soron kívül és iskolai ajánlás híján is felvételire jöhettem az Ybl-be. Akkor jártam életemben másodszor Budapesten.
Hatalmas, komor épület várt, sok korombéli, izgatott diákkal, és az első emeletre vezető lépcsőn egyenruhás fiatalok segédkeztek az eligazításban. Hozzám ketten is odaléptek, mai napig emlékszem Kiss Verára és Szabó Ilonára, akik a nagyterembe, rajzpadhoz vezettek. A felvételiztető tanár világító kék szemeivel Lelkes István tanár úr volt, a rajz, a művészetek, az emberséges viselkedés utánozhatatlan tanára. De már a tanár úr szemének színe előtt észrevettem egy számomra nálamnál érettebbnek tűnő fiút, élesre vasalt nadrágú öltönyében, hófehér ingében, jól fésült fekete hajával úgy nézett ki, mint aki templomból – templomba jött.
Szeptemberben bizony azt figyeltem, vajon Ő is itt van-e az elsősök között. Ott volt, Komjáthy Attila, aki négy évig nem nagyon vett észre. De utána?!
Az iskola épülete, külső homlokzati megjelenése, belső tereinek elrendezése hihetetlenül méltóságteljes volt. Tudattalanul is büszkeséggel töltött el, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező Technikum hallgatója lettem.
Fantasztikus szakmai tudást kaptunk a fantasztikusan jó szakemberektől, a tanárainktól. Mindenkit tisztelve, néhány nevet szeretnénk ebből kiemelni:
Lelkes István ábrázoló geometria és rajz
Bárczi István statika
Duxler József történelem
Hegyi Gyula műhely
Salacz Antal műhely
Kishonti István matematika
Kövesdi Endre statika
Gyenes Sándor épület szerkezettan
Szerdahelyi János fizika
Panka Tibor irodalom
Noszlopy Antal géptan
Könnyű Gyula építészettörténet
Amikor diákok voltunk, még nem láttuk át tanáraink átlag feletti tudásának okát, de amikor az egyetem folyosóján összefutottam Lelkes Istvánnal, megkérdeztem tőle: „Tanár úr! Hogy kerül ide?”, ő azt válaszolta: „Kisfiam, tudod, előtte is itt tanítottam, és most is itt tanítok.”
Az ’56-os eseményeket, a népfelkelést követő megtorlás miatt az egyetemi tanárokból lett középiskolai tanár, volt középiskolai tanárok tanítottak az általános iskolában. Így nyújtott óriási többletértéket – a tanárainkkal szembeni igazságtalanság – számunkra, az akkori diákok számára.
Tanáraim közül említeném az igazgatónkat, Megyer Attilát és azokat, akik még az Édesapámat is tanították. És kik voltak a tanárai?
Noszlopy Antal
Duxler József
Steindl Ambrus
Pados Antal
Salacz Antal
Marcsinák Antal
Mit jelent nekem Ybl-istának lenni?
Ezzel kapcsolatos elbeszéléseimet a fiataloknak mindig az első műhelyóránkkal, a tégladobálással kezdem, és utána nagyon nehéz abbahagynom. Hallgatóim mindig megkérdezik, hogy lehet ennyit és ilyen tisztelettel beszélni tanárokról, iskoláról? Lehet, mert életre tanítottak minket, az ember és a szakma tiszteletére tanítottak minket. Mai napig köszönettel és hálával gondolok az iskolára, mely Ybl Miklós nevét nem véletlenül viseli. Szakmai életem egyik kiemelkedő feladata az első Pesti Hazai Takarékpénztár, az un. Ybl Palota helyreállításának tervezése volt.
Volt módom Ybl Miklós eredeti terveit tanulmányozni. A 140 év megpróbáltatásait túlélő épület önmagáért beszél. A telepítés, a szerkezeti megoldások tiszta rendszere, a szellemes térsor szervezése, a homlokzati részletgazdagság mai napig tanítandó.
Ezt jelenti nekem Ybl-istának lenni.
Mi mindketten budapesti bevándorlók vagyunk. Kedves nejem, Kremnicsán Ilona 1958-ban került Budapestre, egy nógrádi kis faluból, Dejtárról. Mi 1946-ban kerültünk Budapestre, hiszen anyám erdélyi (Tordai), apám pedig csallóközi származású volt.
Nehezen találtuk helyünket ebben a bonyolult, nagyméretű, általunk alig áttekinthető városban, mára már azonosulni tudtunk a város múltjával és jelenével.
Találkozásaim Ybl Miklóssal elbűvöltek, mert mindig környezetüket uraló épületeket alkotott. Gyermekként áhítattal tekintettem az Operaházra. A középiskolában tanultuk, hogy Ybl Miklós hazánk nagy építészei közé tartozott, de távoli, majdhogynem elvont, lehet, hogy igaz sem volt személyként élt a lelkünkben. Megtanultuk élettörténetét, született 1814 április 6-án, meghalt 1891 január 22-én, azaz 120 esztendeje. Tudjuk róla, hogy szűkszavú ember volt, egy történet szerint az építész egylet hajókirándulást tett a Dunán, és akkoriban az volt a szokás, hogy akinek az épülete előtt elmentek, az tósztot mondott. A Várbazár előtt elhaladva, Ybl Miklós nem szólt egy szót sem, csak némán megemelte a poharát. Az én emlékezetemben ez a kép maradt meg róla.
Az első, majdhogynem személyes találkozásom Ybl Miklóssal a múlt század ’90-es éveiben történt.
A Várba mentem, a Dísz-térre, ahol a Hild-Ybl Alapítványnál Bor Ferenccel találkoztam. Bementem a szobájába, és megkérdeztem tőle: „Kinek a mellszobrán van a kalapod?” Így válaszolt: „Az Ybl Miklósén.” – és megemelte a kalapot. Előtűntek Ybl Miklós jellegzetes arcvonásai, s a mai napig nem tudom, hogy kinek szólt a kalapemelés, Ybl Miklósnak, vagy a találkozásunknak.

És az Ybl Bálról:
Nekünk, mint a Technikumba járó diákoknak, nagy élmény volt a minden évben megrendezésre kerülő Ybl Bál. A mai Ybl bált is valójában ez a középiskolás élmény övezi. Szeretném, ha a volt diákok, a volt tanárok, a jelenlegi diákok és jelenlegi tanárok minél nagyobb számban itt lennének, és közös ünnepünk lehetne ez a jeles nap.
Becsülve és tisztelve az immár 14. alkalommal megrendezésre kerülő Ybl Bált, és annak szervezőit, mindenkinek kellemes estét, jó szórakozást kívánunk, és bejelentjük, hogy ezennel megnyitjuk a XIV. Ybl Bált.

dr. Komjáthy Attiláné sz. Kremnicsán Ilona
dr. Komjáthy Attila

 

 

Szmodits J. köszönete a Támogatóknak:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollegák, drága Barátaink!

Örömmel teszek eleget kötelességemnek, hogy hálás szívvel köszönetet mondjak egyesületünk támogatóinak,
Ezüst támogatóink:
Bánáti Hartvig Építésziroda Kft. – köszöntöm jelenlévő képviselőit: Bánáti Bélát és Hartvig Lajost életük párjaival, Katával és Judittal együtt.
KOTTO Kft. – köszöntöm jelenlévő képviselőit Merényi Katalint és férjét Farkas Imrét, egyesületünk alakulásunk óta kiemelt támogatóink.
Veréb Építő-Szerviz Kft. – aki drága évfolyamtársam, Veréb Jenő égi mezőkre való eltávozása után fia irányítja a cége változatlanul sikeres működést, s ahogy Jenő életében ő, anyagilag – erkölcsileg támogatta első pillanattól az egyesületet, úgy fia, Veréb Lukács ebben is követi édesapját, s hűségesen támogatja egyesületünket. Köszöntöm Jenő – hosszú évek óta báljainkhoz hűséges baráti társaságát – Felker Attiláné Ildit, s 24 fős „Csapatát”!.
Bronz támogatóink:
HAP Tervezőiroda Kft. – köszöntöm jelenlévő képviselőjét, Winkler Barnabást és drága feleségét Zsuzsát.
Mérték Építészeti Stúdió Kft. – ezúttal is hálás szívvel köszöntöm jelen bálunk megnyitóit Dr.Komjáthy Attilát és feleségét Kremnicsán Ilit, Egyesületünk alapító tagjait, akik azóta folyamatosan egyesületünk erkölcsi- szellemi-anyagi támogatói, s általuk alapított cégük, a Mérték Építészeti Stúdió munkatársait, Fábián Lászlót és Terbe Erzsébetet és Bukovszky Tamást kedves partnereikkel egyetemben, a „Mérték törzsasztalt”.
S.A.M.O. Tervező és Ingatlanfejlesztő Kft. – amely képviselője Streit Ági nem tudott eljönni, ezúttal innen köszöntjük, s köszönjük a hosszú évek óta tartó folyamatos nagylelkűségüket.
TOP TRADE Kft. – köszöntöm jelenlévő képviselőjét, Gergely Györgyöt, aki a „Felker Csapat” tagjaként résztvevője évek óta báljainknak, s így vált nagyvonalú támogatónkká, mivel tombolafelajánló is a cége.
Valamint hálás köszönet jár azon egyesületi tagjaink, akik a tagdíjfizetésen túl is hozzájárulnak az egyesület működési költségeihez, ill. azon u.n. Külső Támogatóknak, akiket a sikeres kastélykonferenciáinkkal megnyertünk ügyünknek: Alpár Erzsébet, Aradi Péter, ARTISTOKRATS Kft., BAU-COMPLAN Kft., Bertalan Lajos, Bendáné Petik Györgyi, BÉ-TERV Építésziroda Kft., Gablicsek Károly, Garas Judith, Imhof Zoltán, ME-SZI Mérnökiroda Kft., PARLER Építész és Restaurátor Kft., Szabó Laura Ildikó, SZAD-COOP Bt., Vincze és László Építész Művek Kft., Viola Károly

És ugyanúgy hálás szívvel köszönöm meg a tombola felajánlásokat! A felajánlók:
Budapesti Tavaszi Fesztivál
HAP Galéria
FUGA Budapesti Építészeti Központ Vince Kiadó – könyvFUGAbooks
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
Műemlékek Nemzeti Gondnoksága
Szép Házak
TEVAN Alapítvány
TOP TRADE Kft.
A Fődíjat, a Tokajival dugig töltött Tokaji hordócskát a Pre-co Kft. –nek, „lánynevén” Prekuta Jánosnak köszönhetjük.

Egyesületünk saját erőből a trikók, pezsgők, s az obligát Ybl könyvvel igyekezett bővíteni a nyeremények körét, amelyeket hamarosan sorsolunk, további jó szórakozást, kezdődjék a TÁNC!!!!!!!!!!!!