Tiszta lélek, tiszta szándék
Akár siker, akár nem………
/Széchenyi István/
MAGYAR SZOBRÁSZOK, SZOBROK, (ÉPÜLET)SZOBRÁSZAT ÜNNEPE
Izsó Miklós halála napjának évfordulóján
2011.május 29. vasárnap
Székesfőváros Erzsébet tér az Ybl Miklós alkotta DANUBIUS kútnál
Az Ybl Egyesület elnöke, Szmodits Julia pár szavas megnyitója után felkérte STRÓBL MÁTYÁST, Stróbl Alajos unokáját, köszöntse a rendezvényt.
A hely “szellem e, adott, sokáig állt itt Stróbl Alajos kedvenc alkotása a Semmelweis Ignácról készült emlékmű. Nagyapámnak igen jó kapcsolata volt Ybl Miklóssal, miszerint a készülő operaházhoz Stróbl Alajos pályázat útján nyert megbízást Cherubiniék szobrának megmintázására. Egyenes megbízás alapján mintázta meg élet után a két nagy hírű magyar zeneszerzőt Lisztet és Erkelt, szintén az operaházat díszítő szobrokként, valamint a bejárati lépcsőkhöz a két szfinx szobrokat. Köszönöm a meghívást és felkérést, az ötletet Szmodits Júliának és az Ybl egyesületnek, s ígérem, hogy a jövő évi Szobrászatnapján is szívesen állok “kötélnek” ismét.
Az Ünnepi fanfárt SZÁSZ ZSOLT trombitaművész, zenekarvezető, zenepedagógus adta elő
BARÁZ TAMÁS szobrászművész, a MAGYAR SZOBRÁSZTÁRSASÁG elnöke
/a beszédet nem kaptuk meg/
Majd TÓTH ANTAL művészettörténész, az MNG Szobor Osztály volt vezetőjea KÖZ(TÉRI) JÁTÉK ALKALMI SZOBORDÍSSZEL c. „szösszenet”e
Üdvözlöm a kezdeményezést, hogy az év egyik napját a Szobrászat napjának nevezte ki az eredendően az építészeti hagyatékkal, Ybl Miklós művészetével foglalkozó, annak emlékét ápoló Ybl Egyesület. Talán még időben, mert alig van szabad hely a naptárban, annyi nap foglalt máris. Az új kezdeményezés, ünnepi megemlékezés színvonalát kitűnő előadók, hozzá szólók biztosítják. Persze az intim jellegen és puszta vokalitáson túl kell lépni. A jövőre nézve elképzelhetőnek tartom, hogy ezektől a bensőséges keretektől az attrakció irányába lehet fejleszteni a rendezvényt azzal, hogy kitelepülnek a szobrászok a szabadba és bepillantást engednek a műhelymunkába. Kivonatosan szemléltetik, hogyan készül a szobor, vagy egyéb plasztikai mű. Bonyolult, fáradságos, de megoldható.
Még csak említés szintjén, az Erzsébet tér egyik sarkán elhelyezett Bencsik István szobornak esztétikai értékén túl tudománytörténeti jelentősége is van. A kockákból összeállított tömb adta az ötletet Kovács Ferenc Kossuth díjas tüdőgyógyásznak, hogy térszelvényekre bontva vizsgálja páciensei tüdejét.
PRIHODA LÁSZLÓ, az Ybl Egyesület ifjú önkéntese a DANUBIUS KÚT története
XIX. századi Pesten ritkaság volt és szinte csodának számított a köztéri szobrászati remekmű.
Hosszú ideig falusias jellegű terünk, a Kálvin tér a XIX. század utolsó harmadára öltött modern, nagyvárosi arcot. A Kálvin téren épült Első Hazai Takarékpénztár Egyetem utcai épülete elfoglalt egy darabot a közterületből és legyőzte a várost annak érdekében, hogy ne szélesítsék az utcát. Pest nem bontatta le az épületet, hanem megegyezett a bankkal, hogy majd az emel egy elegáns közkutat a városban a Ferenciek terére. A banképület megmaradt, a kút viszont nem épült meg. Pár évig nem történt semmi, aztán a város megelégelte a várakozást és közzétette, hogy az egyesített főváros első nyilvános vizeldéjét a bank előtt, a mai Kálvin téren fogja felállítani. A pénzintézet megrémült és felajánlott huszonötezer forintot egy impozáns díszkút felállítására a Kálvin térre.
Az Első Hazai Takarékpénztár 1879-ben nyilvános pályázatot hirdetett. Tizenhat pályamű érkezett. A végső megoldást egyik sem tartalmazta, de az egyikben felismerhetők a mai kút részletei. Első körben a pályázatot nem Ybl nyerte. Nyilván a takarékpénztár palotájának tervezésénél szerzett kapcsolatai révén a kivitelezési megbízást a kútbizottságtól végül mégis Ybl Miklós kapta meg. A díszkútterveit Cziegler Gyula pályaművének felhasználásával Ybl Miklós készítette.
Az egyes szobrokat Fessler Leó, a Magyarországon letelepedett, osztrák származású szobrász mintázta meg kicsiben, s Brestyánszky Béla faragta ki méretarányosan, a díszítőelemeket Marchenke Vilmos alkotta.Középső, ezermázsás medencéje egy tömbből készült, s külön erre a célra készült, soktengelyes nehézszekérrel fuvarozták. A budakalászi kőfejtőből Pestre juttatásánál akadtak, akik attól tartottak, hogy a Margit híd összeroppan majd alatta. A szekér bonyodalmas útjáról a lapok naponta adtak ki híreket és végüla kocsi minden akadályon szerencsésen túljutva, felbokrétázva, diadalmenetben érkezett meg a térre.
Ybl Miklós maga is szemmel kísérhette a szobra felépülését, merthogy akkor a Kálvin téren lakott.
A kutat 1883-ban avatták fel – a Kálvin téren.A kút a második világháborúban megsérült, lebontották.
A Kálvin tér új forgalmi rendjének és arculatának kialakításakor már nem is vették figyelembe. Széttört szobrait azonban Győry Dezső műhelyében újrafaragták, s 1959-ben az egész alkotást áthelyezték az Erzsébet téri parkba, ahol ma is látható.
A talapzat sarkain a három magyar folyót: a Tiszát, a Drávát és a Szávát megszemélyesítő nőalakok szobrai ülnek. A középső kőtálca alatt ülő Tisza, kezében hálóval, s a hálóból kihulló kecsegékkel. Mellette társnője, a Dráva, aki lábát díszes edényen pihenteti, s ölében kagylókat és csigákat tart, melyekből hajába is jutott néhány. A tétlenül maga elé néző Száva állítólag szebb, mint a többi. A szoborcsoport koronája Ister (Danubius) férfialakja, aki lábát egy delfin fején nyugtatja, jobb kezével lapátot tart, s rátámaszkodik,baljában pedig kagylót szorít enyhén hasonlít Neptunusz, avagy Poszeidón tengeristenekhez.
A Kálvin tér 9-es számú házának, az egykori Két Oroszlán fogadó udvarának rejtett éke maradt az egyik kútszobor, amely csaknem teljes épségben vészelte át a hadak és a városrendezés támadásait.
DR. BALOGH BALÁZS DLA, a BMGE Rajzi és Formatervezési Tanszék vezető egyetemi tanár
Amióta a művészetek természetes egysége felbomlott, ünnepnapszámba megy, ha valami a normális útraterelődik. Szerintem nincs ez másként jelen esetben sem, hisz már jóval korábban Bruce Allsop is megírta híres könyvében, hogy a művészek (elsősorban is építőművészek) alapvető hibát követtek el akkor, amikor saját életigényeikből kiindulva próbáltak megoldást adni másoknak egyedül üdvözítőnek beállítván azt és amikor száműzték a díszítéseket a kortárs építészet kelléktárából, holott az emberek ki vannak éhezve a részlet- és ingergazdag megoldásokra.
A Danubius szobor ékes bizonysága mindannak, ami egy nálunknál szerencsésebb korban megadatott az embereknek, művészeknek egyaránt. Persze a szobor története akár a mai viszonyokat is példázhatta volna, hisz egy bank a városi építési előírásoknak fittyet hányó viselkedésének kompenzálására született felajánlásaként került napirendre az egész alapötlet. Pályázatot is kiírtak, melyet követően “természetesen” nem a nyertes kapta a megbízást…
A helyzetet menti viszont az, hogy volt szeme a döntnököknek ahhoz, hogy azért hasonlóan kvalitásos csapat lehessen a befutó. Így került a munka Ybl Miklóshoz és csapatához. (Fessler Leó, Brestyánszky Béla és munkatársaikhoz), amely végül is nem is az eredeti helyszínen valósult meg. (A bank mindenütt a saját épületének presztízsértékét védte a szobor tervével arra törekedvén, hogy ezáltal lehetetlenítsen el más, a környékre tervezett, általuk méltatlannak ítélt létesítményeket.) Ezzel együtt a végeredmény lenyűgözően szép lett -és szinte hihetetlen módon- még a közvélemény tetszését is kivívta.
A mára már nosztalgikus anekdotává nemesedett történet vége az lett, hogy a díszkút az Erzsébet téren kötött ki, miután Győry Dezső az eredeti, súlyosan megsérült alkotást a háború után újjáfaragta.
A koncepcióhoz tartozott kezdettől fogva az is, hogy a Tisza, Dráva, Száva allegorikus nőalakként, a Duna Danubius szobraként lett megmintázva és az egész kompozíciót építészeti elemek foglalták harmonikus egységbe. Érdekes módon ezekhez a hasonlatokhoz anno nem szükségeltetett külön jelmagyarázat(belemagyarázás), mégis mindenki értette, miről van szó…
Csak remélni lehet, hogy a kút máig ható szépsége, történetének szimbolikus üzenete értelmes tanulsággal szolgálhat a ma alkotóművészete-művészei számára is. Hisz valójában a múlt tanulságain a jelen élvezetén és a pillanat örömének felismerésén, értékelésén túl ez lenne az értelme.
A magam részéről bízom benne, hogy mindez nem álom, hanem egy lehetséges út egy inger- és élménygazdag, magas minőség jegyében fogant épített környezet megteremtéséhez.
A szobrászat napján azt kívánom Mindnyájunknak, hogy legyen alkalmunk a Danubius kúthoz hasonló alkotások megvalósítására mindenki örömére.
A végére került, bár ezzel illett volna kezdenem: gratulálok az Ybl egyesület kezdeményezéséhez, mindenek előtt Szmodits Júliának, aki a szokott agilitással és hozzáértéssel, a Reá oly jellemző minőségi igénnyel kezdett hozzá egy remélhetően hagyományteremtő évenkénti megemlékezéshez.
DÉVÉNYI TAMÁS DLA építész, Budapesti Műhely vezetője
Hölgyem és Uraim!
Képzeljék el, hogy Budapest úgy lépett át a XX. századba, hogy Kossuth Lajosnak nem volt köztéri szobra a városban! Miközben a különböző társulatokban a tervezgetésnél és a pályázatoknál tovább nem jutottak addig 1901-ben egy igaz hazafi, Deutsch Antal (micsoda beszélő név!) a saját, Szabadság téri bérpalotája timpanonjába, Schannen építész úr girlandjai helyére elhelyezte Őt, Petőfi és Jókai társaságában. Az első köztéri szoborra még további nyolc évet kellett várni. – noha 1902 születésének 100-adik évfordulója volt- mert csak1909-ben állították fel a pesterzsébeti Városháza előtt Füredi Richárd Kossuth-szobrát. Ugyan a magánpalota nem köztér, de szerencsére a tér minden pontjáról jól látszik a ház is és különösen a magasban elhelyezkedő szoborcsoport. A szobrász – hisz a szobrászok és a szobrászat első ünnepnapját üljük meg ma! – Fleischl Károly volt. Igazából szobrokról nem is beszélhetünk, hiszen a reliefszerű helyzet egyenes következménye volt a 16x 5 méteres – anyagilag is nyilván megfelelőbb – spiáter fél-szobor sor. Emlékezzünk meg a szoborcsoport restaurátoráról is, Magyar Éváról, aki a 1997-ben elkészült homlokzat rekonstrukció egyik leglátványosabb részét végezte el – az erősen sérült és szerkezetileg meggyöngült kompozíciót hozta eredeti állapotába vissza.
Ezekben az időkben még az építész és a szobrász elválaszthatatlan volt egymástól. Aztán változtak az idők, a házak egyszerűek, és így simák is lettek. Az a homlokzati formagazdagság, amely még az olcsóbb házakat is felöltöztette hosszú időre eltűnt, és így a szobrászok szerepe is megváltozott. A szobrok ezután önmagukban jelentek meg a házakon, önállóak lettek. Az épületszobrászból szobrászművész lett.
Rájuk, mindnyájukra gondoljunk ma szeretettel, és kérem, persze ne csak ma, járjanak nyitott szemmel, örüljünk kincseinknek!
Dévényi Tamás
Budapest BudapestiÉpítőművészeti Műhely Kft.
TÖRÖK PÉTER táj- és környezetépítő, Artborétum vezetője
/a beszédet nem kaptuk meg/
KRISZTIÁNI SÁNDOR kőszobrászművész, restaurátor, művészeti anatómia és rajztanár, egyetemi oktató
2011. december 15-én, életének 36. évében elhunyt.
ISTEN VELED SÁNDOR!
RETKES MÁTÉ Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója, Epreskerti leendő szobrász
/a beszédet nem kaptuk meg/
KACSKOVICS FRUZSINA építész, Kincses Belváros vezetője
Kedves megjelentek!
A szűken vett „szakma” képviselőit követően én egy civil szervezet vezetőjeként szólalok meg ezen a szép kezdeményezésen. Építész vagyok , így a szobrok a mi épületeink kiegészítéseiként, díszeiként a mi alkotásaink értékeit emelik, a köztéri szobrok a mi általunk tervezett kiegészítőkkel válnak teljessé.
A két szakma –vagy művészet- ezért elválaszthatatlan egymástól. Ezen túlmenően a szobrászat a „legcivilebb” műfaj. Mindenki látja, aki az utcán elhalad, s bár az épületek is a nyitott térben vannak, azok egésze-egy pillantásra beláthatatlan mérete miatt-nem annyira véleményezhető, szerethető. A szobor ezen kívül más gondolatokat is ébreszt. Mindég „szól valamiről”.
Ábrázolhat egy személyt, aki tevékenysége, gondolatai révén megérdemli, hogy „kőbe véssék”. Lehet „csak kedves”, része az utcának, mindennapi életünknek, ami mellet nem tudunk érzéketlenül elmenni. Ugyanúgy áll az utcán, ül a padon, mint mi. Lehet mosolyogni rá, lehet fejet csóválni, lehet melléállni, melléülni, körbejárni. Egyetelen egyet nem lehet, nem észrevenni. Emlékeztethet egy dicsőséges, vagy szégyenletes eseményre, ábrázolhat egy mitológiai alakot, akinek ott és akkor mondanivalója van a civil társadalom számára.
A Kincses Belváros Egyesület -melynek célja a Főváros, ezen belül az V. kerület értékeinek felkutatása, megismertetése, megszerettetése- célja eléréséhez egyik eszközként egy évente megjelenő „kalendárium” formát választott. Ez a régi kincses kalendáriumok hagyományaira támaszkodva, rövid, közérthető, írásokon keresztül igyekszik a kincseket bemutatni, egyéni gondolatokkal érzésekkel kiegészíteni. Sem a témák felvetői, sem alkotói nem politikusok, vagy írók, hanem az utca emberei, környezetüket szerető polgárok.
A 2011-es kalendáriumban a hónapok kezdetekor egy-egy V. kerületi szobrot mutattunk be néhány szót szólva arról, akit ábrázol, aki alkotta, és magáról az alkotásról. 2011-ben Deák Ferenc, Eötvös József, Petőfi Sándor, II. Rákóczi Ferenc, Kammermeyer Károly, Veres Pálné, József Attila, József Nádor, Széchenyi István, Podmaniczky Frigyes, Irányi Dániel és Vörösmarty Mihály szerepeltek. Hihetetlen , mennyire aktuálisak ma is , a sokszor évszázados gondolatok. Deák Ferenctől pl a következő idézet szerepel: „Ha tőlem függne a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: Ne hazudj!” De idén a család évében megszívlelendők lennének Veres Pálné szavai is: „Amilyen a nő, olyan a család, amilyen a család, olyan az egész társadalom”
Nagyon megszerettük a témát, ezért a 2012-es kötetben folytatjuk. Még mindég találtunk annyi személyt ábrázoló szobrot akinek a szavait érdemesnek tartjuk a hónap gondolataként említeni.
Ez a szoborünnep is késztetett arra, hogy a kalendáriumon túlmenően egy séta keretében is végigjárjuk ezeket a szobrokat. A Belváros Művészeti Fesztivál keretében szeptember utolsó péntekén 10 órakor a Vörösmarty szobortól indulva végigsétálunk az alkotások mentén.
„Gondolatok és Szobrok mentén a Belvárosban”
Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Egyéb kezdeményezéseink és a kalendáriumok tartalma a www.kincsesbelvaros.hu honlapon megtalálható. Gondolatokat, ötleteket, kezdeményezéseket szívesen fogadunk.
Kacskovics Fruzsina építészmérnök, a Kincses Belváros Egyesület Elnöke.
Zárásképpen Sz.J. megköszönte a részvételt, az erkölcsi-szellemi támogatóknak a „jó ügy-mellé-állást”, kérte, továbbra is kísérjék figyelemmel az egyesületi honlapokat, éljenek az alábbi felhívással.
FELHÍVÁS
A sikeresen lezajlott, első Szobrászatnapja után is igen nagy érdeklődéssel várja az Ybl Egyesület egyénektől és közösségektől a „KEDVENC SZOBROM” megküldését – feltöltését a www. szobraszatnapja.hu honlapra a webmester útmutatása szerint. A szobrokra való szavazás eredményét a a jövő évi, második MAGYAR SZOBRÁSZOK, SZOBROK, (ÉPÜLET)SZOBRÁSZAT II. ÜNNEPÉN, 2012.május 29-én kerül kihirdetésre, ünnepélyes keretek között, értékes jutalmak átadásával.
info: yblegyesulet@gmail.com
KÖSZÖNET
Nagyon hálás köszönet EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTEREINKNEK, hogy „első szóra” erkölcsileg-szellemileg ügyünk mellé álltak:
Budapesti Honismereti Társaság
Belváros Önkormányzat V. kerület
Civilek a Palotanegyedért
Építészforum.hu
Főpolgármesteri Hivatal Kulturális, Turisztikai és Sport Főosztály
Fúga Építészeti Központ
HAP Galéria
Képző és Iparművészeti Szakközépiskola
Kincses Belváros Egyesület
Magyar Szobrászok Társasága
Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrászat Tanszék
Museion No.1 Galéria
N&n Galéria
Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány
Szeretem Budapestet Mozgalom
BGME Rajzi és Formatervezési Tanszék
Akár siker, akár nem………
/Széchenyi István/
MAGYAR SZOBRÁSZOK, SZOBROK, (ÉPÜLET)SZOBRÁSZAT ÜNNEPE
Izsó Miklós halála napjának évfordulóján
2011.május 29. vasárnap
Székesfőváros Erzsébet tér az Ybl Miklós alkotta DANUBIUS kútnál
Az Ybl Egyesület elnöke, Szmodits Julia pár szavas megnyitója után felkérte STRÓBL MÁTYÁST, Stróbl Alajos unokáját, köszöntse a rendezvényt.
A hely “szellem e, adott, sokáig állt itt Stróbl Alajos kedvenc alkotása a Semmelweis Ignácról készült emlékmű. Nagyapámnak igen jó kapcsolata volt Ybl Miklóssal, miszerint a készülő operaházhoz Stróbl Alajos pályázat útján nyert megbízást Cherubiniék szobrának megmintázására. Egyenes megbízás alapján mintázta meg élet után a két nagy hírű magyar zeneszerzőt Lisztet és Erkelt, szintén az operaházat díszítő szobrokként, valamint a bejárati lépcsőkhöz a két szfinx szobrokat. Köszönöm a meghívást és felkérést, az ötletet Szmodits Júliának és az Ybl egyesületnek, s ígérem, hogy a jövő évi Szobrászatnapján is szívesen állok “kötélnek” ismét.
Az Ünnepi fanfárt SZÁSZ ZSOLT trombitaművész, zenekarvezető, zenepedagógus adta elő
BARÁZ TAMÁS szobrászművész, a MAGYAR SZOBRÁSZTÁRSASÁG elnöke
/a beszédet nem kaptuk meg/
Majd TÓTH ANTAL művészettörténész, az MNG Szobor Osztály volt vezetőjea KÖZ(TÉRI) JÁTÉK ALKALMI SZOBORDÍSSZEL c. „szösszenet”e
Üdvözlöm a kezdeményezést, hogy az év egyik napját a Szobrászat napjának nevezte ki az eredendően az építészeti hagyatékkal, Ybl Miklós művészetével foglalkozó, annak emlékét ápoló Ybl Egyesület. Talán még időben, mert alig van szabad hely a naptárban, annyi nap foglalt máris. Az új kezdeményezés, ünnepi megemlékezés színvonalát kitűnő előadók, hozzá szólók biztosítják. Persze az intim jellegen és puszta vokalitáson túl kell lépni. A jövőre nézve elképzelhetőnek tartom, hogy ezektől a bensőséges keretektől az attrakció irányába lehet fejleszteni a rendezvényt azzal, hogy kitelepülnek a szobrászok a szabadba és bepillantást engednek a műhelymunkába. Kivonatosan szemléltetik, hogyan készül a szobor, vagy egyéb plasztikai mű. Bonyolult, fáradságos, de megoldható.
Még csak említés szintjén, az Erzsébet tér egyik sarkán elhelyezett Bencsik István szobornak esztétikai értékén túl tudománytörténeti jelentősége is van. A kockákból összeállított tömb adta az ötletet Kovács Ferenc Kossuth díjas tüdőgyógyásznak, hogy térszelvényekre bontva vizsgálja páciensei tüdejét.
PRIHODA LÁSZLÓ, az Ybl Egyesület ifjú önkéntese a DANUBIUS KÚT története
XIX. századi Pesten ritkaság volt és szinte csodának számított a köztéri szobrászati remekmű.
Hosszú ideig falusias jellegű terünk, a Kálvin tér a XIX. század utolsó harmadára öltött modern, nagyvárosi arcot. A Kálvin téren épült Első Hazai Takarékpénztár Egyetem utcai épülete elfoglalt egy darabot a közterületből és legyőzte a várost annak érdekében, hogy ne szélesítsék az utcát. Pest nem bontatta le az épületet, hanem megegyezett a bankkal, hogy majd az emel egy elegáns közkutat a városban a Ferenciek terére. A banképület megmaradt, a kút viszont nem épült meg. Pár évig nem történt semmi, aztán a város megelégelte a várakozást és közzétette, hogy az egyesített főváros első nyilvános vizeldéjét a bank előtt, a mai Kálvin téren fogja felállítani. A pénzintézet megrémült és felajánlott huszonötezer forintot egy impozáns díszkút felállítására a Kálvin térre.
Az Első Hazai Takarékpénztár 1879-ben nyilvános pályázatot hirdetett. Tizenhat pályamű érkezett. A végső megoldást egyik sem tartalmazta, de az egyikben felismerhetők a mai kút részletei. Első körben a pályázatot nem Ybl nyerte. Nyilván a takarékpénztár palotájának tervezésénél szerzett kapcsolatai révén a kivitelezési megbízást a kútbizottságtól végül mégis Ybl Miklós kapta meg. A díszkútterveit Cziegler Gyula pályaművének felhasználásával Ybl Miklós készítette.
Az egyes szobrokat Fessler Leó, a Magyarországon letelepedett, osztrák származású szobrász mintázta meg kicsiben, s Brestyánszky Béla faragta ki méretarányosan, a díszítőelemeket Marchenke Vilmos alkotta.Középső, ezermázsás medencéje egy tömbből készült, s külön erre a célra készült, soktengelyes nehézszekérrel fuvarozták. A budakalászi kőfejtőből Pestre juttatásánál akadtak, akik attól tartottak, hogy a Margit híd összeroppan majd alatta. A szekér bonyodalmas útjáról a lapok naponta adtak ki híreket és végüla kocsi minden akadályon szerencsésen túljutva, felbokrétázva, diadalmenetben érkezett meg a térre.
Ybl Miklós maga is szemmel kísérhette a szobra felépülését, merthogy akkor a Kálvin téren lakott.
A kutat 1883-ban avatták fel – a Kálvin téren.A kút a második világháborúban megsérült, lebontották.
A Kálvin tér új forgalmi rendjének és arculatának kialakításakor már nem is vették figyelembe. Széttört szobrait azonban Győry Dezső műhelyében újrafaragták, s 1959-ben az egész alkotást áthelyezték az Erzsébet téri parkba, ahol ma is látható.
A talapzat sarkain a három magyar folyót: a Tiszát, a Drávát és a Szávát megszemélyesítő nőalakok szobrai ülnek. A középső kőtálca alatt ülő Tisza, kezében hálóval, s a hálóból kihulló kecsegékkel. Mellette társnője, a Dráva, aki lábát díszes edényen pihenteti, s ölében kagylókat és csigákat tart, melyekből hajába is jutott néhány. A tétlenül maga elé néző Száva állítólag szebb, mint a többi. A szoborcsoport koronája Ister (Danubius) férfialakja, aki lábát egy delfin fején nyugtatja, jobb kezével lapátot tart, s rátámaszkodik,baljában pedig kagylót szorít enyhén hasonlít Neptunusz, avagy Poszeidón tengeristenekhez.
A Kálvin tér 9-es számú házának, az egykori Két Oroszlán fogadó udvarának rejtett éke maradt az egyik kútszobor, amely csaknem teljes épségben vészelte át a hadak és a városrendezés támadásait.
DR. BALOGH BALÁZS DLA, a BMGE Rajzi és Formatervezési Tanszék vezető egyetemi tanár
Amióta a művészetek természetes egysége felbomlott, ünnepnapszámba megy, ha valami a normális útraterelődik. Szerintem nincs ez másként jelen esetben sem, hisz már jóval korábban Bruce Allsop is megírta híres könyvében, hogy a művészek (elsősorban is építőművészek) alapvető hibát követtek el akkor, amikor saját életigényeikből kiindulva próbáltak megoldást adni másoknak egyedül üdvözítőnek beállítván azt és amikor száműzték a díszítéseket a kortárs építészet kelléktárából, holott az emberek ki vannak éhezve a részlet- és ingergazdag megoldásokra.
A Danubius szobor ékes bizonysága mindannak, ami egy nálunknál szerencsésebb korban megadatott az embereknek, művészeknek egyaránt. Persze a szobor története akár a mai viszonyokat is példázhatta volna, hisz egy bank a városi építési előírásoknak fittyet hányó viselkedésének kompenzálására született felajánlásaként került napirendre az egész alapötlet. Pályázatot is kiírtak, melyet követően “természetesen” nem a nyertes kapta a megbízást…
A helyzetet menti viszont az, hogy volt szeme a döntnököknek ahhoz, hogy azért hasonlóan kvalitásos csapat lehessen a befutó. Így került a munka Ybl Miklóshoz és csapatához. (Fessler Leó, Brestyánszky Béla és munkatársaikhoz), amely végül is nem is az eredeti helyszínen valósult meg. (A bank mindenütt a saját épületének presztízsértékét védte a szobor tervével arra törekedvén, hogy ezáltal lehetetlenítsen el más, a környékre tervezett, általuk méltatlannak ítélt létesítményeket.) Ezzel együtt a végeredmény lenyűgözően szép lett -és szinte hihetetlen módon- még a közvélemény tetszését is kivívta.
A mára már nosztalgikus anekdotává nemesedett történet vége az lett, hogy a díszkút az Erzsébet téren kötött ki, miután Győry Dezső az eredeti, súlyosan megsérült alkotást a háború után újjáfaragta.
A koncepcióhoz tartozott kezdettől fogva az is, hogy a Tisza, Dráva, Száva allegorikus nőalakként, a Duna Danubius szobraként lett megmintázva és az egész kompozíciót építészeti elemek foglalták harmonikus egységbe. Érdekes módon ezekhez a hasonlatokhoz anno nem szükségeltetett külön jelmagyarázat(belemagyarázás), mégis mindenki értette, miről van szó…
Csak remélni lehet, hogy a kút máig ható szépsége, történetének szimbolikus üzenete értelmes tanulsággal szolgálhat a ma alkotóművészete-művészei számára is. Hisz valójában a múlt tanulságain a jelen élvezetén és a pillanat örömének felismerésén, értékelésén túl ez lenne az értelme.
A magam részéről bízom benne, hogy mindez nem álom, hanem egy lehetséges út egy inger- és élménygazdag, magas minőség jegyében fogant épített környezet megteremtéséhez.
A szobrászat napján azt kívánom Mindnyájunknak, hogy legyen alkalmunk a Danubius kúthoz hasonló alkotások megvalósítására mindenki örömére.
A végére került, bár ezzel illett volna kezdenem: gratulálok az Ybl egyesület kezdeményezéséhez, mindenek előtt Szmodits Júliának, aki a szokott agilitással és hozzáértéssel, a Reá oly jellemző minőségi igénnyel kezdett hozzá egy remélhetően hagyományteremtő évenkénti megemlékezéshez.
DÉVÉNYI TAMÁS DLA építész, Budapesti Műhely vezetője
Hölgyem és Uraim!
Képzeljék el, hogy Budapest úgy lépett át a XX. századba, hogy Kossuth Lajosnak nem volt köztéri szobra a városban! Miközben a különböző társulatokban a tervezgetésnél és a pályázatoknál tovább nem jutottak addig 1901-ben egy igaz hazafi, Deutsch Antal (micsoda beszélő név!) a saját, Szabadság téri bérpalotája timpanonjába, Schannen építész úr girlandjai helyére elhelyezte Őt, Petőfi és Jókai társaságában. Az első köztéri szoborra még további nyolc évet kellett várni. – noha 1902 születésének 100-adik évfordulója volt- mert csak1909-ben állították fel a pesterzsébeti Városháza előtt Füredi Richárd Kossuth-szobrát. Ugyan a magánpalota nem köztér, de szerencsére a tér minden pontjáról jól látszik a ház is és különösen a magasban elhelyezkedő szoborcsoport. A szobrász – hisz a szobrászok és a szobrászat első ünnepnapját üljük meg ma! – Fleischl Károly volt. Igazából szobrokról nem is beszélhetünk, hiszen a reliefszerű helyzet egyenes következménye volt a 16x 5 méteres – anyagilag is nyilván megfelelőbb – spiáter fél-szobor sor. Emlékezzünk meg a szoborcsoport restaurátoráról is, Magyar Éváról, aki a 1997-ben elkészült homlokzat rekonstrukció egyik leglátványosabb részét végezte el – az erősen sérült és szerkezetileg meggyöngült kompozíciót hozta eredeti állapotába vissza.
Ezekben az időkben még az építész és a szobrász elválaszthatatlan volt egymástól. Aztán változtak az idők, a házak egyszerűek, és így simák is lettek. Az a homlokzati formagazdagság, amely még az olcsóbb házakat is felöltöztette hosszú időre eltűnt, és így a szobrászok szerepe is megváltozott. A szobrok ezután önmagukban jelentek meg a házakon, önállóak lettek. Az épületszobrászból szobrászművész lett.
Rájuk, mindnyájukra gondoljunk ma szeretettel, és kérem, persze ne csak ma, járjanak nyitott szemmel, örüljünk kincseinknek!
Dévényi Tamás
Budapest BudapestiÉpítőművészeti Műhely Kft.
TÖRÖK PÉTER táj- és környezetépítő, Artborétum vezetője
/a beszédet nem kaptuk meg/
KRISZTIÁNI SÁNDOR kőszobrászművész, restaurátor, művészeti anatómia és rajztanár, egyetemi oktató
2011. december 15-én, életének 36. évében elhunyt.
ISTEN VELED SÁNDOR!
RETKES MÁTÉ Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója, Epreskerti leendő szobrász
/a beszédet nem kaptuk meg/
KACSKOVICS FRUZSINA építész, Kincses Belváros vezetője
Kedves megjelentek!
A szűken vett „szakma” képviselőit követően én egy civil szervezet vezetőjeként szólalok meg ezen a szép kezdeményezésen. Építész vagyok , így a szobrok a mi épületeink kiegészítéseiként, díszeiként a mi alkotásaink értékeit emelik, a köztéri szobrok a mi általunk tervezett kiegészítőkkel válnak teljessé.
A két szakma –vagy művészet- ezért elválaszthatatlan egymástól. Ezen túlmenően a szobrászat a „legcivilebb” műfaj. Mindenki látja, aki az utcán elhalad, s bár az épületek is a nyitott térben vannak, azok egésze-egy pillantásra beláthatatlan mérete miatt-nem annyira véleményezhető, szerethető. A szobor ezen kívül más gondolatokat is ébreszt. Mindég „szól valamiről”.
Ábrázolhat egy személyt, aki tevékenysége, gondolatai révén megérdemli, hogy „kőbe véssék”. Lehet „csak kedves”, része az utcának, mindennapi életünknek, ami mellet nem tudunk érzéketlenül elmenni. Ugyanúgy áll az utcán, ül a padon, mint mi. Lehet mosolyogni rá, lehet fejet csóválni, lehet melléállni, melléülni, körbejárni. Egyetelen egyet nem lehet, nem észrevenni. Emlékeztethet egy dicsőséges, vagy szégyenletes eseményre, ábrázolhat egy mitológiai alakot, akinek ott és akkor mondanivalója van a civil társadalom számára.
A Kincses Belváros Egyesület -melynek célja a Főváros, ezen belül az V. kerület értékeinek felkutatása, megismertetése, megszerettetése- célja eléréséhez egyik eszközként egy évente megjelenő „kalendárium” formát választott. Ez a régi kincses kalendáriumok hagyományaira támaszkodva, rövid, közérthető, írásokon keresztül igyekszik a kincseket bemutatni, egyéni gondolatokkal érzésekkel kiegészíteni. Sem a témák felvetői, sem alkotói nem politikusok, vagy írók, hanem az utca emberei, környezetüket szerető polgárok.
A 2011-es kalendáriumban a hónapok kezdetekor egy-egy V. kerületi szobrot mutattunk be néhány szót szólva arról, akit ábrázol, aki alkotta, és magáról az alkotásról. 2011-ben Deák Ferenc, Eötvös József, Petőfi Sándor, II. Rákóczi Ferenc, Kammermeyer Károly, Veres Pálné, József Attila, József Nádor, Széchenyi István, Podmaniczky Frigyes, Irányi Dániel és Vörösmarty Mihály szerepeltek. Hihetetlen , mennyire aktuálisak ma is , a sokszor évszázados gondolatok. Deák Ferenctől pl a következő idézet szerepel: „Ha tőlem függne a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: Ne hazudj!” De idén a család évében megszívlelendők lennének Veres Pálné szavai is: „Amilyen a nő, olyan a család, amilyen a család, olyan az egész társadalom”
Nagyon megszerettük a témát, ezért a 2012-es kötetben folytatjuk. Még mindég találtunk annyi személyt ábrázoló szobrot akinek a szavait érdemesnek tartjuk a hónap gondolataként említeni.
Ez a szoborünnep is késztetett arra, hogy a kalendáriumon túlmenően egy séta keretében is végigjárjuk ezeket a szobrokat. A Belváros Művészeti Fesztivál keretében szeptember utolsó péntekén 10 órakor a Vörösmarty szobortól indulva végigsétálunk az alkotások mentén.
„Gondolatok és Szobrok mentén a Belvárosban”
Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Egyéb kezdeményezéseink és a kalendáriumok tartalma a www.kincsesbelvaros.hu honlapon megtalálható. Gondolatokat, ötleteket, kezdeményezéseket szívesen fogadunk.
Kacskovics Fruzsina építészmérnök, a Kincses Belváros Egyesület Elnöke.
Zárásképpen Sz.J. megköszönte a részvételt, az erkölcsi-szellemi támogatóknak a „jó ügy-mellé-állást”, kérte, továbbra is kísérjék figyelemmel az egyesületi honlapokat, éljenek az alábbi felhívással.
FELHÍVÁS
A sikeresen lezajlott, első Szobrászatnapja után is igen nagy érdeklődéssel várja az Ybl Egyesület egyénektől és közösségektől a „KEDVENC SZOBROM” megküldését – feltöltését a www. szobraszatnapja.hu honlapra a webmester útmutatása szerint. A szobrokra való szavazás eredményét a a jövő évi, második MAGYAR SZOBRÁSZOK, SZOBROK, (ÉPÜLET)SZOBRÁSZAT II. ÜNNEPÉN, 2012.május 29-én kerül kihirdetésre, ünnepélyes keretek között, értékes jutalmak átadásával.
info: yblegyesulet@gmail.com
KÖSZÖNET
Nagyon hálás köszönet EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTEREINKNEK, hogy „első szóra” erkölcsileg-szellemileg ügyünk mellé álltak:
Budapesti Honismereti Társaság
Belváros Önkormányzat V. kerület
Civilek a Palotanegyedért
Építészforum.hu
Főpolgármesteri Hivatal Kulturális, Turisztikai és Sport Főosztály
Fúga Építészeti Központ
HAP Galéria
Képző és Iparművészeti Szakközépiskola
Kincses Belváros Egyesület
Magyar Szobrászok Társasága
Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrászat Tanszék
Museion No.1 Galéria
N&n Galéria
Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány
Szeretem Budapestet Mozgalom
BGME Rajzi és Formatervezési Tanszék
Akár siker, akár nem………
/Széchenyi István/
MAGYAR SZOBRÁSZOK, SZOBROK, (ÉPÜLET)SZOBRÁSZAT ÜNNEPE
Izsó Miklós halála napjának évfordulóján
2011.május 29. vasárnap
Székesfőváros Erzsébet tér az Ybl Miklós alkotta DANUBIUS kútnál
Az Ybl Egyesület elnöke, Szmodits Julia pár szavas megnyitója után felkérte STRÓBL MÁTYÁST, Stróbl Alajos unokáját, köszöntse a rendezvényt.
A hely “szellem e, adott, sokáig állt itt Stróbl Alajos kedvenc alkotása a Semmelweis Ignácról készült emlékmű. Nagyapámnak igen jó kapcsolata volt Ybl Miklóssal, miszerint a készülő operaházhoz Stróbl Alajos pályázat útján nyert megbízást Cherubiniék szobrának megmintázására. Egyenes megbízás alapján mintázta meg élet után a két nagy hírű magyar zeneszerzőt Lisztet és Erkelt, szintén az operaházat díszítő szobrokként, valamint a bejárati lépcsőkhöz a két szfinx szobrokat. Köszönöm a meghívást és felkérést, az ötletet Szmodits Júliának és az Ybl egyesületnek, s ígérem, hogy a jövő évi Szobrászatnapján is szívesen állok “kötélnek” ismét.
Az Ünnepi fanfárt SZÁSZ ZSOLT trombitaművész, zenekarvezető, zenepedagógus adta elő
BARÁZ TAMÁS szobrászművész, a MAGYAR SZOBRÁSZTÁRSASÁG elnöke
/a beszédet nem kaptuk meg/
Majd TÓTH ANTAL művészettörténész, az MNG Szobor Osztály volt vezetőjea KÖZ(TÉRI) JÁTÉK ALKALMI SZOBORDÍSSZEL c. „szösszenet”e
Üdvözlöm a kezdeményezést, hogy az év egyik napját a Szobrászat napjának nevezte ki az eredendően az építészeti hagyatékkal, Ybl Miklós művészetével foglalkozó, annak emlékét ápoló Ybl Egyesület. Talán még időben, mert alig van szabad hely a naptárban, annyi nap foglalt máris. Az új kezdeményezés, ünnepi megemlékezés színvonalát kitűnő előadók, hozzá szólók biztosítják. Persze az intim jellegen és puszta vokalitáson túl kell lépni. A jövőre nézve elképzelhetőnek tartom, hogy ezektől a bensőséges keretektől az attrakció irányába lehet fejleszteni a rendezvényt azzal, hogy kitelepülnek a szobrászok a szabadba és bepillantást engednek a műhelymunkába. Kivonatosan szemléltetik, hogyan készül a szobor, vagy egyéb plasztikai mű. Bonyolult, fáradságos, de megoldható.
Még csak említés szintjén, az Erzsébet tér egyik sarkán elhelyezett Bencsik István szobornak esztétikai értékén túl tudománytörténeti jelentősége is van. A kockákból összeállított tömb adta az ötletet Kovács Ferenc Kossuth díjas tüdőgyógyásznak, hogy térszelvényekre bontva vizsgálja páciensei tüdejét.
PRIHODA LÁSZLÓ, az Ybl Egyesület ifjú önkéntese a DANUBIUS KÚT története
XIX. századi Pesten ritkaság volt és szinte csodának számított a köztéri szobrászati remekmű.
Hosszú ideig falusias jellegű terünk, a Kálvin tér a XIX. század utolsó harmadára öltött modern, nagyvárosi arcot. A Kálvin téren épült Első Hazai Takarékpénztár Egyetem utcai épülete elfoglalt egy darabot a közterületből és legyőzte a várost annak érdekében, hogy ne szélesítsék az utcát. Pest nem bontatta le az épületet, hanem megegyezett a bankkal, hogy majd az emel egy elegáns közkutat a városban a Ferenciek terére. A banképület megmaradt, a kút viszont nem épült meg. Pár évig nem történt semmi, aztán a város megelégelte a várakozást és közzétette, hogy az egyesített főváros első nyilvános vizeldéjét a bank előtt, a mai Kálvin téren fogja felállítani. A pénzintézet megrémült és felajánlott huszonötezer forintot egy impozáns díszkút felállítására a Kálvin térre.
Az Első Hazai Takarékpénztár 1879-ben nyilvános pályázatot hirdetett. Tizenhat pályamű érkezett. A végső megoldást egyik sem tartalmazta, de az egyikben felismerhetők a mai kút részletei. Első körben a pályázatot nem Ybl nyerte. Nyilván a takarékpénztár palotájának tervezésénél szerzett kapcsolatai révén a kivitelezési megbízást a kútbizottságtól végül mégis Ybl Miklós kapta meg. A díszkútterveit Cziegler Gyula pályaművének felhasználásával Ybl Miklós készítette.
Az egyes szobrokat Fessler Leó, a Magyarországon letelepedett, osztrák származású szobrász mintázta meg kicsiben, s Brestyánszky Béla faragta ki méretarányosan, a díszítőelemeket Marchenke Vilmos alkotta.Középső, ezermázsás medencéje egy tömbből készült, s külön erre a célra készült, soktengelyes nehézszekérrel fuvarozták. A budakalászi kőfejtőből Pestre juttatásánál akadtak, akik attól tartottak, hogy a Margit híd összeroppan majd alatta. A szekér bonyodalmas útjáról a lapok naponta adtak ki híreket és végüla kocsi minden akadályon szerencsésen túljutva, felbokrétázva, diadalmenetben érkezett meg a térre.
Ybl Miklós maga is szemmel kísérhette a szobra felépülését, merthogy akkor a Kálvin téren lakott.
A kutat 1883-ban avatták fel – a Kálvin téren.A kút a második világháborúban megsérült, lebontották.
A Kálvin tér új forgalmi rendjének és arculatának kialakításakor már nem is vették figyelembe. Széttört szobrait azonban Győry Dezső műhelyében újrafaragták, s 1959-ben az egész alkotást áthelyezték az Erzsébet téri parkba, ahol ma is látható.
A talapzat sarkain a három magyar folyót: a Tiszát, a Drávát és a Szávát megszemélyesítő nőalakok szobrai ülnek. A középső kőtálca alatt ülő Tisza, kezében hálóval, s a hálóból kihulló kecsegékkel. Mellette társnője, a Dráva, aki lábát díszes edényen pihenteti, s ölében kagylókat és csigákat tart, melyekből hajába is jutott néhány. A tétlenül maga elé néző Száva állítólag szebb, mint a többi. A szoborcsoport koronája Ister (Danubius) férfialakja, aki lábát egy delfin fején nyugtatja, jobb kezével lapátot tart, s rátámaszkodik,baljában pedig kagylót szorít enyhén hasonlít Neptunusz, avagy Poszeidón tengeristenekhez.
A Kálvin tér 9-es számú házának, az egykori Két Oroszlán fogadó udvarának rejtett éke maradt az egyik kútszobor, amely csaknem teljes épségben vészelte át a hadak és a városrendezés támadásait.
DR. BALOGH BALÁZS DLA, a BMGE Rajzi és Formatervezési Tanszék vezető egyetemi tanár
Amióta a művészetek természetes egysége felbomlott, ünnepnapszámba megy, ha valami a normális útraterelődik. Szerintem nincs ez másként jelen esetben sem, hisz már jóval korábban Bruce Allsop is megírta híres könyvében, hogy a művészek (elsősorban is építőművészek) alapvető hibát követtek el akkor, amikor saját életigényeikből kiindulva próbáltak megoldást adni másoknak egyedül üdvözítőnek beállítván azt és amikor száműzték a díszítéseket a kortárs építészet kelléktárából, holott az emberek ki vannak éhezve a részlet- és ingergazdag megoldásokra.
A Danubius szobor ékes bizonysága mindannak, ami egy nálunknál szerencsésebb korban megadatott az embereknek, művészeknek egyaránt. Persze a szobor története akár a mai viszonyokat is példázhatta volna, hisz egy bank a városi építési előírásoknak fittyet hányó viselkedésének kompenzálására született felajánlásaként került napirendre az egész alapötlet. Pályázatot is kiírtak, melyet követően “természetesen” nem a nyertes kapta a megbízást…
A helyzetet menti viszont az, hogy volt szeme a döntnököknek ahhoz, hogy azért hasonlóan kvalitásos csapat lehessen a befutó. Így került a munka Ybl Miklóshoz és csapatához. (Fessler Leó, Brestyánszky Béla és munkatársaikhoz), amely végül is nem is az eredeti helyszínen valósult meg. (A bank mindenütt a saját épületének presztízsértékét védte a szobor tervével arra törekedvén, hogy ezáltal lehetetlenítsen el más, a környékre tervezett, általuk méltatlannak ítélt létesítményeket.) Ezzel együtt a végeredmény lenyűgözően szép lett -és szinte hihetetlen módon- még a közvélemény tetszését is kivívta.
A mára már nosztalgikus anekdotává nemesedett történet vége az lett, hogy a díszkút az Erzsébet téren kötött ki, miután Győry Dezső az eredeti, súlyosan megsérült alkotást a háború után újjáfaragta.
A koncepcióhoz tartozott kezdettől fogva az is, hogy a Tisza, Dráva, Száva allegorikus nőalakként, a Duna Danubius szobraként lett megmintázva és az egész kompozíciót építészeti elemek foglalták harmonikus egységbe. Érdekes módon ezekhez a hasonlatokhoz anno nem szükségeltetett külön jelmagyarázat(belemagyarázás), mégis mindenki értette, miről van szó…
Csak remélni lehet, hogy a kút máig ható szépsége, történetének szimbolikus üzenete értelmes tanulsággal szolgálhat a ma alkotóművészete-művészei számára is. Hisz valójában a múlt tanulságain a jelen élvezetén és a pillanat örömének felismerésén, értékelésén túl ez lenne az értelme.
A magam részéről bízom benne, hogy mindez nem álom, hanem egy lehetséges út egy inger- és élménygazdag, magas minőség jegyében fogant épített környezet megteremtéséhez.
A szobrászat napján azt kívánom Mindnyájunknak, hogy legyen alkalmunk a Danubius kúthoz hasonló alkotások megvalósítására mindenki örömére.
A végére került, bár ezzel illett volna kezdenem: gratulálok az Ybl egyesület kezdeményezéséhez, mindenek előtt Szmodits Júliának, aki a szokott agilitással és hozzáértéssel, a Reá oly jellemző minőségi igénnyel kezdett hozzá egy remélhetően hagyományteremtő évenkénti megemlékezéshez.
DÉVÉNYI TAMÁS DLA építész, Budapesti Műhely vezetője
Hölgyem és Uraim!
Képzeljék el, hogy Budapest úgy lépett át a XX. századba, hogy Kossuth Lajosnak nem volt köztéri szobra a városban! Miközben a különböző társulatokban a tervezgetésnél és a pályázatoknál tovább nem jutottak addig 1901-ben egy igaz hazafi, Deutsch Antal (micsoda beszélő név!) a saját, Szabadság téri bérpalotája timpanonjába, Schannen építész úr girlandjai helyére elhelyezte Őt, Petőfi és Jókai társaságában. Az első köztéri szoborra még további nyolc évet kellett várni. – noha 1902 születésének 100-adik évfordulója volt- mert csak1909-ben állították fel a pesterzsébeti Városháza előtt Füredi Richárd Kossuth-szobrát. Ugyan a magánpalota nem köztér, de szerencsére a tér minden pontjáról jól látszik a ház is és különösen a magasban elhelyezkedő szoborcsoport. A szobrász – hisz a szobrászok és a szobrászat első ünnepnapját üljük meg ma! – Fleischl Károly volt. Igazából szobrokról nem is beszélhetünk, hiszen a reliefszerű helyzet egyenes következménye volt a 16x 5 méteres – anyagilag is nyilván megfelelőbb – spiáter fél-szobor sor. Emlékezzünk meg a szoborcsoport restaurátoráról is, Magyar Éváról, aki a 1997-ben elkészült homlokzat rekonstrukció egyik leglátványosabb részét végezte el – az erősen sérült és szerkezetileg meggyöngült kompozíciót hozta eredeti állapotába vissza.
Ezekben az időkben még az építész és a szobrász elválaszthatatlan volt egymástól. Aztán változtak az idők, a házak egyszerűek, és így simák is lettek. Az a homlokzati formagazdagság, amely még az olcsóbb házakat is felöltöztette hosszú időre eltűnt, és így a szobrászok szerepe is megváltozott. A szobrok ezután önmagukban jelentek meg a házakon, önállóak lettek. Az épületszobrászból szobrászművész lett.
Rájuk, mindnyájukra gondoljunk ma szeretettel, és kérem, persze ne csak ma, járjanak nyitott szemmel, örüljünk kincseinknek!
Dévényi Tamás
Budapest BudapestiÉpítőművészeti Műhely Kft.
TÖRÖK PÉTER táj- és környezetépítő, Artborétum vezetője
/a beszédet nem kaptuk meg/
KRISZTIÁNI SÁNDOR kőszobrászművész, restaurátor, művészeti anatómia és rajztanár, egyetemi oktató
2011. december 15-én, életének 36. évében elhunyt.
ISTEN VELED SÁNDOR!
RETKES MÁTÉ Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója, Epreskerti leendő szobrász
/a beszédet nem kaptuk meg/
KACSKOVICS FRUZSINA építész, Kincses Belváros vezetője
Kedves megjelentek!
A szűken vett „szakma” képviselőit követően én egy civil szervezet vezetőjeként szólalok meg ezen a szép kezdeményezésen. Építész vagyok , így a szobrok a mi épületeink kiegészítéseiként, díszeiként a mi alkotásaink értékeit emelik, a köztéri szobrok a mi általunk tervezett kiegészítőkkel válnak teljessé.
A két szakma –vagy művészet- ezért elválaszthatatlan egymástól. Ezen túlmenően a szobrászat a „legcivilebb” műfaj. Mindenki látja, aki az utcán elhalad, s bár az épületek is a nyitott térben vannak, azok egésze-egy pillantásra beláthatatlan mérete miatt-nem annyira véleményezhető, szerethető. A szobor ezen kívül más gondolatokat is ébreszt. Mindég „szól valamiről”.
Ábrázolhat egy személyt, aki tevékenysége, gondolatai révén megérdemli, hogy „kőbe véssék”. Lehet „csak kedves”, része az utcának, mindennapi életünknek, ami mellet nem tudunk érzéketlenül elmenni. Ugyanúgy áll az utcán, ül a padon, mint mi. Lehet mosolyogni rá, lehet fejet csóválni, lehet melléállni, melléülni, körbejárni. Egyetelen egyet nem lehet, nem észrevenni. Emlékeztethet egy dicsőséges, vagy szégyenletes eseményre, ábrázolhat egy mitológiai alakot, akinek ott és akkor mondanivalója van a civil társadalom számára.
A Kincses Belváros Egyesület -melynek célja a Főváros, ezen belül az V. kerület értékeinek felkutatása, megismertetése, megszerettetése- célja eléréséhez egyik eszközként egy évente megjelenő „kalendárium” formát választott. Ez a régi kincses kalendáriumok hagyományaira támaszkodva, rövid, közérthető, írásokon keresztül igyekszik a kincseket bemutatni, egyéni gondolatokkal érzésekkel kiegészíteni. Sem a témák felvetői, sem alkotói nem politikusok, vagy írók, hanem az utca emberei, környezetüket szerető polgárok.
A 2011-es kalendáriumban a hónapok kezdetekor egy-egy V. kerületi szobrot mutattunk be néhány szót szólva arról, akit ábrázol, aki alkotta, és magáról az alkotásról. 2011-ben Deák Ferenc, Eötvös József, Petőfi Sándor, II. Rákóczi Ferenc, Kammermeyer Károly, Veres Pálné, József Attila, József Nádor, Széchenyi István, Podmaniczky Frigyes, Irányi Dániel és Vörösmarty Mihály szerepeltek. Hihetetlen , mennyire aktuálisak ma is , a sokszor évszázados gondolatok. Deák Ferenctől pl a következő idézet szerepel: „Ha tőlem függne a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: Ne hazudj!” De idén a család évében megszívlelendők lennének Veres Pálné szavai is: „Amilyen a nő, olyan a család, amilyen a család, olyan az egész társadalom”
Nagyon megszerettük a témát, ezért a 2012-es kötetben folytatjuk. Még mindég találtunk annyi személyt ábrázoló szobrot akinek a szavait érdemesnek tartjuk a hónap gondolataként említeni.
Ez a szoborünnep is késztetett arra, hogy a kalendáriumon túlmenően egy séta keretében is végigjárjuk ezeket a szobrokat. A Belváros Művészeti Fesztivál keretében szeptember utolsó péntekén 10 órakor a Vörösmarty szobortól indulva végigsétálunk az alkotások mentén.
„Gondolatok és Szobrok mentén a Belvárosban”
Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Egyéb kezdeményezéseink és a kalendáriumok tartalma a www.kincsesbelvaros.hu honlapon megtalálható. Gondolatokat, ötleteket, kezdeményezéseket szívesen fogadunk.
Kacskovics Fruzsina építészmérnök, a Kincses Belváros Egyesület Elnöke.
Zárásképpen Sz.J. megköszönte a részvételt, az erkölcsi-szellemi támogatóknak a „jó ügy-mellé-állást”.
