408 Dr. Istvánfi Gyula (1938)
„négy évtizedes oktatói, kutatói és kiemelkedő értékmegőrző műemléki
tevékenységéért”
1962-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a BME-n (akkori neve: Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem – ÉKME). Két évig az építésügyi szakigazgatásban dolgozik tanácsi mérnökként, de már ekkor is óraadó az Építészmérnöki Kar Építészettörténeti Tanszékén. 1964-től ugyanitt tanársegéd, 1972-től adjunktus, 1986-tól docens, 1996-tól egyetemi tanár, 1989-től igazgatója az Építésztörténeti és Elméleti Intézetnek, később – névváltozás miatt – vezetője az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéknek. 1975-ben műszaki doktor, 1986-ban műszaki tudomány kandidátusa, 1994-ben PhD, 1995-ben habilitált doktor.
Egyetemi munkássága kezdetén dr. Hajnóczi Gyula mellett szakterülete az ókor építészettörténete, valamennyi tárgy gyakorlatvezetése, az Ókor és az általa bevezetett Építészet kezdetei, Őskor, Népi építészet c. tárgyak előadója. Az utóbbi tárgy tankönyve 1997-ben jelent meg. Publikációi és kutatási jelentései az őskor, az ókori Kelet, a népi építészet, a magyar falu arculatelemei és a műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatosak. Oktatói tevékenységéből kiemelkedő az építészhallgatókkal végzett több száz hazai és határon túli magyar műemlék felmérésének, dokumentálásának és publikálásának megszervezése az elmúlt két évtizedben. Számos műemlék-helyreállítás tervezője.
408 Dr. Istvánfi Gyula (1938)
„négy évtizedes oktatói, kutatói és kiemelkedő értékmegőrző műemléki
tevékenységéért”
1962-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a BME-n (akkori neve: Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem – ÉKME). Két évig az építésügyi szakigazgatásban dolgozik tanácsi mérnökként, de már ekkor is óraadó az Építészmérnöki Kar Építészettörténeti Tanszékén. 1964-től ugyanitt tanársegéd, 1972-től adjunktus, 1986-tól docens, 1996-tól egyetemi tanár, 1989-től igazgatója az Építésztörténeti és Elméleti Intézetnek, később – névváltozás miatt – vezetője az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéknek. 1975-ben műszaki doktor, 1986-ban műszaki tudomány kandidátusa, 1994-ben PhD, 1995-ben habilitált doktor.
Egyetemi munkássága kezdetén dr. Hajnóczi Gyula mellett szakterülete az ókor építészettörténete, valamennyi tárgy gyakorlatvezetése, az Ókor és az általa bevezetett Építészet kezdetei, Őskor, Népi építészet c. tárgyak előadója. Az utóbbi tárgy tankönyve 1997-ben jelent meg. Publikációi és kutatási jelentései az őskor, az ókori Kelet, a népi építészet, a magyar falu arculatelemei és a műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatosak. Oktatói tevékenységéből kiemelkedő az építészhallgatókkal végzett több száz hazai és határon túli magyar műemlék felmérésének, dokumentálásának és publikálásának megszervezése az elmúlt két évtizedben. Számos műemlék-helyreállítás tervezője.
408 Dr. Istvánfi Gyula (1938)
„négy évtizedes oktatói, kutatói és kiemelkedő értékmegőrző műemléki
tevékenységéért”
1962-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a BME-n (akkori neve: Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem – ÉKME). Két évig az építésügyi szakigazgatásban dolgozik tanácsi mérnökként, de már ekkor is óraadó az Építészmérnöki Kar Építészettörténeti Tanszékén. 1964-től ugyanitt tanársegéd, 1972-től adjunktus, 1986-tól docens, 1996-tól egyetemi tanár, 1989-től igazgatója az Építésztörténeti és Elméleti Intézetnek, később – névváltozás miatt – vezetője az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéknek. 1975-ben műszaki doktor, 1986-ban műszaki tudomány kandidátusa, 1994-ben PhD, 1995-ben habilitált doktor.
Egyetemi munkássága kezdetén dr. Hajnóczi Gyula mellett szakterülete az ókor építészettörténete, valamennyi tárgy gyakorlatvezetése, az Ókor és az általa bevezetett Építészet kezdetei, Őskor, Népi építészet c. tárgyak előadója. Az utóbbi tárgy tankönyve 1997-ben jelent meg. Publikációi és kutatási jelentései az őskor, az ókori Kelet, a népi építészet, a magyar falu arculatelemei és a műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatosak. Oktatói tevékenységéből kiemelkedő az építészhallgatókkal végzett több száz hazai és határon túli magyar műemlék felmérésének, dokumentálásának és publikálásának megszervezése az elmúlt két évtizedben. Számos műemlék-helyreállítás tervezője.
